Gyerekkorunk álma, a Budapesti Vidám Park – 72 éves lenne

–

Emlékeztek az Űrhajóra a Vidám Parkban? Nekem nagyon tetszett, de a kishúgom sírva fakadt benne, ki kellett vinni. A nagyapám miatt meg az óriáskereket kellett megállítani (a gyorsabban forgó korábbi változatot) a családi legendárium szerint, mert pánikba esett szegény. (Nem is értem, miért ült fel, amikor még a mozgólépcsőre se mert rálépni soha életében, így a metrót sem használta.)

Én bezzeg még a ciklonra is felültem volna, de nem engedték, csak apukám tesztelte a nagynénémmel. Anyut sose vonzotta az efféle móka, nem szerette se a száguldást, se a zuhanást. Ma már én is sok mindentől félek, amitől akkoriban nem féltem. De a hullámvasútra azért felülnék, ha még egyszer üzembe állítanák! Ha kinyitna még egyszer a Vidám Park, amelyet annyira imádtam, hogy nem tudtam aludni éjszaka az izgalomtól, ha tudtam, hogy másnap elvisznek oda.

Emlékszem, arról álmodoztam, hogy talán megépítik újra a szellemkastélyt, ami leégett a születésem előtt, de a nagymamám sokat mesélt róla. Sajnos, mire elkészült az új, már más álmaim voltak, elkésett a csoda, de a gyönyörű antik körhintát épp hogy felnőtt fejjel kezdtem el csodálni, pedig kölyökként dögunalmasnak találtam, és inkább dodzsemezni akartam volna helyette.

Mennyi emlék, amelyben osztozunk, gondolom, kicsit remélem is!

Hetvenkét éve nyílt meg a Vidám Park, de valójában a története nem akkor, 1950. május 22-én kezdődött, hanem sokkal korábban.

A városligeti mutatványosokról, artistákról (köztük megtalált rokonomról) nemrégiben írtam. A Vidám Park (most Pannon Park) területe is az Ökördűlőnek nevezett erdős-ligetes, itt-ott mocsaras vidéknek a része volt, (gyalog) messze a belvárostól. Habár már a XVIII. század végén megszületett a terv, hogy üdülő-szórakoztató negyeddé fejlesszék a környéket, csak 1864-ben parkosították a területet: sétányokat alakítottak ki, és mivel 1878-ban gyógyvizet találtak a mélyben, elkezdték a Széchenyi-fürdő építését. De a pestiek addigra már kiszoktak az akkor már Városerdőnek nevezett parkba, kijártak sétálni, piknikezni, vásárokat is tartottak itt, éttermek nyíltak.

Mivel még 1808-ban kitiltották Pest városából a mutatványosokat, sokan közülük itt telepedtek le.

Az első állandó mutatványosbódét (nagyjából épp a mai Széchenyi-fürdő területén) még 1838-ban nyitotta meg Wexlehner Sebestyén, aztán pár év alatt több fabódét is felhúztak a követői. A századforduló ideje volt a vurstli fénykora, ezután az épülő fürdő kiszorította a területről a mutatványosokat.

A vurstli az állatkerttől kapott területet:

a későbbi Kis Vidám Park és az akkor a vasútig nyúló Hermina út közötti részre költözött, és a második világháborúig üzemelt. A vurstli mellett működött az Ős-Budavára nevű szórakozóközpont, amely az 1896-os millenniumi ünnepségekre nyílt meg. Tulajdonképpen egy gigantikus, fából és gipszből kreált díszlet volt (utcákkal, terekkel, tornyokkal, házakkal), amely a középkori–kora újkori budai Várat mintázta egy bécsi irattárban talált rajz alapján. A látogatók „Pappundeklipolisznak” csúfolták. Láthattak ott táncosokat, kobzosokat, csepűrágókat, mutatványosokat, de a török bazárt, az óránként éneklő müezzinnel ellátott minaretet, és a török pasa háremét is megtekinthették.

Voltak továbbá Ős-Budavárában vendéglők, kocsmák, falatozók, kávéházak és éjszakai mulatók is szépséges pillangókkal. Ezek az egységek hajnalig nyitva tartottak, és éjjel is fénylett a liget: a fákon lámpafüzérek lógtak. Az Ezredéves Országos Kiállítás ideje alatt rendkívül népszerű volt, naponta vagy húszezer ember látogatott ki a területére, de a tízes évekre csődbe ment. Lebontották.

Az Ős-Budavára helyére költöző vurstli mellett 1912-ben megnyílt az Angolpark. 

A párhuzamosan, egymás szomszédságában működő, akkor még a Hermina úttal elválasztott vurstli és az Angolpark sok mindenben különbözött. A vurstli a munkások szórakoztatását szolgálta, ingyenes volt, az Angolparkot ellenben bekerítették, és volt belépődíj. Ide inkább a középosztály járt. Nekik épült épp száz éve, 1922-ben a híres favázas hullámvasút – akkor még hegyivasútnak hívták, és a legnagyobb ilyen jellegű építmény volt a világon –, a sikló, a ródli, a mesecsónak vagy az első dodzsem, és a gőzmozdonyos kisvasút is.

A park éjjel kettőig is nyitva volt, és a felnőttek szórakozását egy hatalmas sörcsarnok, az alpesi falu is szolgálta – ma már hiába keresnénk az épületet, a háborúban leégett.

A magántulajdonban lévő Angolparkot a kommunista vezetés államosította, és egyesítette a vurstlival,

így 1950. május 22-én létrejött a Budapesti Vidám Park Vállalat. Ezt követően nagy átalakítások következtek, kipateroltak több játékot is, a meglévőket pedig ideológiailag kozmetikázták.

A Feszty-körképnek is mennie kellett.

A 15-ször 12 méteres, 1894-es A magyarok bejövetele című festmény, amely a budapesti millenniumi kiállítás egyik legfőbb attrakciójának számított, eredetileg a Rotunda nevű kiállítási épületben állt, a mai Szépművészeti Múzeum területén. A vásznat később lebontották és Londonba szállították, majd hazakerülvén, 1909-ben egy ideiglenes tákolmányban szállásolták el a vurstliban, a barlangvasút közelében, majd ott felejtették. A második világháborúban a festmény és az épület is megsérült, verte a hó és az eső is a képet. A darabjait később összegöngyölték és különböző raktárakban tárolták a kilencvenes évekig, amikor is egy lengyel restaurátorcsoport helyre állította a művet, és Feszty alkotása az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkba került. 

No, de visszatérve a Vidám Parkra, a korábbi Angolparkhoz, illetve vurstlihoz képest elsősorban a gyerekeket kívánta szórakoztatni. Az éjszakai élet megszűnt, nem láthatott már a közönség varietéműsort a ligetben. A megörökölt játékokat is átalakították, ahogyan arra már utaltam.

Ha emlékeztek Bacsó Péter A tanú című filmjének emlékezetes jelenetére, mikor is a gátőr bemutatja Bástya elvtársnak a szellemvasutat, azaz a „szocialista szellem vasútját” (naná, hogy emlékeztek rá!), akkor nagyjából képben is vagytok, mit jelentett a rekonstrukció az ötvenes években a Vidám Parkban.

A szellemvasútban például tényleg nem csontvázak zörögtek többé,

hanem dolgozók győzedelmeskedtek a természet erőin. A robogó (mi dzsungelvasút néven ismerhettük) a régi és az új falu képeit mutatta be. A parkban munkáskórusok énekeltek, és a dekoráció is az osztályharcról szólt. Ám később, a látogatottság növelése érdekében, szerencsére visszavettek a szocialista lendületből, és ezután a Vidám Park (úgy a hatvanas évektől) a fénykorát élte.

Már csak az idősebbek emlékezhetnek egy jó pár játékra, amely a nyolcvanas évekre (ez az én gyerekkorom) eltűnt. Ilyen volt a csónak körhinta, a hajóhinta, a kuglipálya, a karikadobáló, az ütőerőmérő, a csónakos lesiklópálya.

Volt egy régi óriáskerék is, ezt az 1960-as évek végén bontották le, és 1974-es az a szovjet gyártmányú, lassabban forgó panorámakerék, amely 2013 után az ócskavastelepre került.

Az 1980-as évek újítása volt az testvéremet úgy megijesztő űrrakéta, a ciklon, a dodzsem, az új elvarázsolt kastély is. Akkoriban annyira imádták az emberek a Vidám Parkot, hogy több millió látogatója volt évente. Különösen május 1-jén mentek oda sokan, akkor ugyanis ingyenes volt.

A rendszerváltoztatás utáni időkben viszont a látogatottság a harmadára csappant,

a Vidám Park kiment a divatból, és hitelekből tengődött, nem igazán tudott megújulni, a korszerűsítésére nem volt keret. Viszont drága volt, ráadásul nem tudta felvenni a versenyt a nyugati vidámparkokkal, noha új játékok is kerültek bele azért, a break dance, a pirat, a looping star, a T-rex, a kukomotív (robogó kukac), nekem ezek már kimaradtak az életemből, bevallom; meséljetek, ha nektek nem!

2013. szeptember 30-án bezárt a Vidám Park.

Területét, műemléki létesítményeit az állatkert kapta meg.

Egy rövid ideig működött az állatkert részeként a Holnemvolt Park, de 2015-ben ez is bezárt, és a játékok közül ma már csak a műemlékké nyilvánított hullámvasút, az alatta lévő mesecsónak és lovas körhinta árválkodik szomorúan a beláthatatlan időre munkaterületté nyilvánított Vidám Parkban. Hogy az adófizetők sok milliárdjából félig megépített, monumentális buborékot, az úgynevezett pannon parki Biodómot mikor látogathatja majd a közönség, azt senki sem tudja.

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT, ITT