„Linda volt életem szerelme” – Linda és Paul McCartney házasságának szívbemarkoló története

–

Linda Louise Eastman egy jómódú New York-i családban látta meg a napvilágot 1941. szeptember 24-én. Az édesapja ügyvéd, az édesanyja pedig üzletasszony volt. Egyik szülő példáját sem szerette volna követni, inkább az állatok érdekelték, álmodozó típus volt. Az érettségi után a University of Arizonán tanult, érdeklődésének megfelelően képzőművészetet és művészettörténetet.

Húszévesen az egész életét meghatározó tragédia érte

Édesanyja, akihez nagyon közel állt, repülőgép-szerencsétlenség következtében életét vesztette. A megrázkódtatás után nem találta helyét a világban, egy korai, rövid ideig tartó házasságba is belefutott, amelyből Heather nevű gyermeke született. Végül a fotózásban találta meg magát, amelyben egyre sikeresebb lett, a rendkívül népszerű Rolling Stone magazinnak (amely zenével és politikával foglalkozik) is dolgozott. Munkája által ikonikus zenészek és zenekarok társaságába került, többek között Janis Joplint, Jimmy Hendrixet és Bob Dylant is fotózta. Alanyai közül néhánnyal állítólag intim kapcsolatba is került.

1967-ben találkozott először az akkor már jó ideje világhírű Paul McCartney-val, a munkája miatt utazott Angliába. Egy készülő könyvhöz fotózott zenészeket a szigetországban. Az egyik estét abban a menő londoni klubban töltötte, melyben a Beatles basszusgitárosa is (aki akkor egy színésznővel, Jane Asherrel alkotott egy párt), akivel egy idő után észrevették egymást.

Miután megpillantották egymást, Paul McCartney elhatározta, hogy felhívja magára a fotóslány figyelmét, amire hamar meg is volt a lehetősége. Amikor a színpadon játszó zenekar befejezte a koncertjét, kiszemeltje felállt a székről, és elment Paul McCartney-ék asztala mellett. A zenész megragadta a kínálkozó lehetőséget, merész próbálkozására a következőképp emlékezett vissza:

„Éppen felálltam, amikor elhaladt mellettem, és elálltam a kijáratot. Azt mondtam neki: »Ó, elnézést. Szia, hogy vagy?« Bemutatkoztam, és azt mondtam: »Ezután egy másik klubba megyünk. Szeretnél csatlakozni hozzánk?«”

Utólag elmondta azt is, hogy ezt a „módszert” korábban sohasem használta ismerkedésre

És akkor sem látott túl sok esélyt arra, hogy sikerülni fog, de aznap elérte a célját: Linda Eastman Paul McCartney-val folytatta az estét. Néhány nappal később újra találkoztak, méghozzá a Beatles legújabb lemeze, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band bemutató partiján a zenekar menedzsere, Brian Epstein házában.

A románc ezzel átmenetileg véget ért, mindketten élték tovább az addigi életüket

Linda Eastmannek vissza kellett utaznia Amerikába, részben a munkája, részben a lánya miatt. Paul McCartney pedig zenekarával, az egyre több belső viharral küzdő The Beatles-szel dolgozott, közben pedig eljegyezte barátnőjét, a már említett Jane Ashert. Azonban hamarosan szakítottak, mert Asher hűtlenségen kapta a kapcsolatból amúgy is gyakran kikacsingató zenészt.

Amikor a Beatles 1968-ban New Yorkban járt, Eastman és McCartney újra látták egymást, majd egyre többet randevúztak. A zenész egy idő után arra kérte új párját, hogy a lányával együtt költözzenek hozzá. Időközben kiderült, hogy közös gyermeket várnak. Elhatározták, hogy összeházasodnak, de néhány órával a ceremónia előtt majdnem visszaléptek a frigytől, amikor egy kiadós veszekedés közepén találták magukat.

„Őrültek voltunk. Nagy vitánk volt a házasságkötésünk előtti este, és majdnem lemondtunk róla” – emlékezett vissza később a kis híján kenyértörést eredményező percekre Paul McCartney.

Végül mégis egybekeltek

Titokban akarták tartani a szertartást, de valahogy a rajongók fülébe jutott, hol mondják ki a boldogító igent, így a rendőrségnek kellett kísérnie a pár autóját az anyakönyvi hivatalba, ahol több ezren várták őket. 

 

A híres fotós tehát Beatle-feleség lett, és tisztában volt azzal, hogy emiatt a karrierje háttérbe fog szorulni. Fel kellett készülnie a média felől érkező nyomásra, és arra is, hogy személyét sok Beatles-fanatikusnál ellenszenv övezi, mivel hozzáment a legendás zenekar utolsó, még szabad tagjához. Ami pedig Paul McCartney-t illeti, a magánéletében bekövetkezett örömteli változás ellenére sem volt maradéktalanul boldog: ekkor, 1969-ben már érezte zenekara feloszlásának szelét, a tagok között kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feszültek, és egyre többet foglalkoztak a saját, együttestől független terveik (például filmforgatás, szólólemezek) megvalósításával. Mindez nagyon megviselte a friss házas zenészt, aki 1970. április 10-én a nyilvánosság tudtára adta, hogy a Beatles gyakorlatilag megszűnt.

McCartney ezután nem találta helyét a világban, egyre inkább elhatalmasodott rajta a letargia és a kiüresedés érzése. „Hirtelen teljesen feleslegesnek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy megfeneklett az életem, traumatikus időszak volt. Elveszett a rendszer az életemből, egyszerűen nem tudtam, mit csináljak.

Egész éjszaka ébren voltam, nappal csak feküdtem az ágyban, úgy tűnt, semmi értelme felkelnem. Nem borotválkoztam, egyre több whiskey-t ittam, és utólag nézve csoda, hogy nem lett idegösszeomlásom” – mesélte élete egyik legnagyobb mélypontjáról.

Abban, hogy végül sikerült kikerülnie a hullámvölgyből, feleségének is nagy szerepe volt

Linda a nehéz időszakban végig fogta a kezét, biztatta, hogy ne hagyja abba az alkotást. Együtt zenéltek tovább, először Paul McCartney szólóalbumán, majd az 1971-ben alapított, Wings névre keresztelt együttesben, amelyben a fotós szintetizátorozott és vokálozott (a billentyűs hangszereken férje tanította játszani).

Miután a Wings 1981-ben feloszlott, a McCartney-házaspár továbbra is folytatta a közös zenélést. Boldogságuk egy másik letéteményese volt az a Skóciában, a Kintyre-félszigeten található birtok, amelyet Paul McCartney még 1966-ban vásárolt. A házaspár egy idő után odaköltözött Londonból, mert nyugalomra vágytak, szerettek volna eltűnni a nyilvánosság elől. A friss skót levegő és a gyönyörű természet (a tengerpart és a lekerekített formájú domb- és hegycsúcsok, meredek sziklák) üdítően hatottak mindkettejükre. 

 

Gyakorta előfordult, hogy Paul McCartney a farmon gitározott, felesége pedig fotózta őt és gyermekeiket – Maryt, Stellát, Jameset, illetve a már említett Heathert, akit még korábban örökbe fogadott a zenész. A meseszép birtok adta az ihletet annak a dalnak a megírásához is, amely kilenc hétig listavezető volt a szigetországban. Az 1977-ben komponált Mull of Kintyre című slágerről van szó, amelyből Nagy-Britanniában minden idők egyik legnagyobb példányban eladott kislemeze született. Deny Laine, a Wings tagja volt társszerzője, de mégis csak Paul McCartney nevével fűződött össze, aki így vallott a megszületéséről:

„Nagyon szerettem Skóciát, ezért kitaláltam egy dalt arról a helyről, ahol élünk… Arról szólt, hogy élveztem az ottlétet, és azt képzeltem, hogy elutazom, és vissza akarok jutni oda.” 

A zenész az említett dalban érzékletes képekkel fejezi ki azt a békességet, amit a viharos idők után adott neki a páratlan szépségű vidék: „[…] köd gomolyog a tengerből…mindig az a vágyam, hogy itt legyek”; „Éjszakák, amikor úgy énekeltünk, mint egy mennyei kórus, a Mull of Kintyre életéről és koráról”.

A McCartney-házaspár több ügy képviseletében is összefogott

Például az állatok védelméért is közösen szálltak síkra, és mindketten népszerűsítették a vegetáriánus életmódot. Linda McCartney szakácskönyveket is írt, amelyekből kettő, a Linda McCartney's Home Cooking és a Linda's Kitchen nemzetközi bestseller lett, valamint húsmentes készétel-kínálatot is létrehozott, amelynek a Linda McCartney Foods nevet adta.

Legnagyobb szerelmét, a fotózást is az általa felkarolt célok szolgálatába állította, képei által többek között a diszlexiával élőkön és a háborúk miatt érintett gyermekeken is próbált segíteni.

Linda és Paul McCartney tehát nemcsak a színpadon és a magánéletben, hanem több civil kezdeményezésben is együtt „muzsikált”

Egymás iránti szeretetük és ragaszkodásuk egyik legfőbb bizonyítéka talán az, hogy amióta egy párt alkottak, mindössze egyetlen éjszakát töltöttek egymás nélkül.

Amikor Paul McCartney-t egyszer megkérdezték, mi a boldogságuk titka, lényegében ennyit válaszolt: „egyszerűen imádjuk egymást”.

Összekötötte őket egy olyan múltbeli trauma is, amely mindkettejük életét meghatározta: feleségéhez hasonlóan Paul McCartney is korán, (14 éves korában) vesztette el szeretett édesanyját, aki kísérteties módon ugyanúgy mellrákban halt meg, mint a felesége, akivel három csodálatos évtizeden keresztül voltak egymás „játszótársai”. Boldogságuknak 1998. április 17-én vetett véget a betegség.

  

A végletekig megtört Paul megrendítő vallomással búcsúzott attól a nőtől, aki egyszerre volt a szerelme, védelmezője, mentsvára, gyermekei anyja, zenésztársa és múzsája:

„Linda volt életem szerelme, és még mindig az. […] Az elmúlt két év, amit a betegségével való küzdelemmel töltöttünk, egy rémálom volt. A gyerekek és én ott voltunk, amikor »átment«. Mindannyian elmondhatták neki, mennyire szeretik. Én így szóltam hozzá: […] »szép, tavaszi nap van. Az erdőn keresztül lovagolunk. A harangvirágok már kinyíltak, és az égbolt szép tiszta és kék«. Alig értem a mondat végére, amikor lehunyta a szemét… Kivételes ember volt, és a világ jobb hely lett azáltal, hogy ismerhettük. Szeretetének üzenete örökké élni fog a szívünkben. Szeretlek, Linda. Paul.”

Nádudvari Péter

 

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT, valamint: Molnár Imre – Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles, Magánkiadás, Budapest, 2001

Kiemelt kép: Getty Images/C. Maher/Daily Express/Hulton Archive