–

Semmi sallang

Világos, tiszta, érthető és következetes. Ha ezeket a szavakat írom gyors egymásutánban egy popsztárral kapcsolatban, az olvasóban joggal merül fel a kérdés:

oké, de ez úgy hangzik, mintha egy bútor összeszerelési útmutatójáról beszélnénk, nem pedig egy előadóról. Hát nem mélységesen unalmas az, amivel kapcsolatban ennyire tudható, hányadán állunk?

Ha Adele-ről van szó, akkor pontosan tudjuk a választ is: nem. Ami – valljuk be – tényleg szembemegy az ezredforduló utáni zeneipar összes szabályával. Noha mindent, de mindent megtesz, amit a tankönyvek szerint tilos volna, ha izgalmas akar maradni, negyedik albuma idején is pont ugyanolyan izgalmas, mint amikor berobbant a köztudatba.

  • Légy folyton jelen a közösségi médiában! – Adele alig posztol Instán, s ha igen, akkor vagy a megjelenéseiről, vagy egészen hétköznapi dolgokról, például az angol futballválogatott sikeréről.
  • Haladj a korral! – Adele képes CD-n megjelentetni a lemezét, aminek meghallgatásához az Y generáció tagjainak konkrétan lejátszót kell beszerezniük. És beszerzik. (Most állítólag tévés közvetítésben gondolkodik, miközben már mindenki streamel…)
  • Legyenek folyamatos megjelenéseid! – Adele-nek eszében sincs évente új albumot kiadni vagy dalokat csepegtetni két nagylemez között. Akkor ad ki valamit, ha úgy érzi, ahogyan le is írta ezt a 30-beharangozó Insta-posztjában.
  • Újulj meg folyamatosan! – Adele jól van úgy, ahogy van. Azt viseli, amit szeretne, annyit fogy, amennyit szeretne, szó nem lehet semmiféle durva stílusváltásról vagy akár csak radikális frizuraváltásról. Majd, ha ő úgy érzi!
  • Folyj te is a csapból! – Adele van, hogy évekig nem vállal nyilvános szereplést, élvezi az életet Los Angeles-i villájában, és dalokat ír.

A szakmai siker egyébként még simán írható is ennek a számlájára: elmélyült munka, ihlet, nincsenek szorító határidők.

Az viszont, hogy mindezekkel együtt Adele kereskedelmi értelemben is döbbenetesen sikeres, kizárólag a legnagyobbaknak sikerülhet.

Azoknak, akikben van valami elementáris, mindannyiunk számára vonzó (nem szexuális, hanem emberi, szívügyi értelemben), és akik olyat tudnak, amit senki más nem. Például úgy énekelni, mint ő.

Azt pedig, hogy pontosan mit jelent az „úgy”, a világ legavatottabb zenekritikusai sem fogják soha megfejteni, mert ez nem szakma kérdése, hanem valami egészen másé. A léleké. 

„Az élet a szép hazugságok láncolata” – Ötvenéves a Szindbád-film!

Kult – 2021. október 20. – KAd

 

Ami egyébként a jelenlegi iszonytató popzenei káoszban a legeslegritkább esetben képes felszínre törni. Az ő esetében mégis, és ez megadja nekünk a reményt, hogy az, ami igazán mély és értékes, néha mégiscsak látható. Akkor is, ha minden ellene szól.

Mert tulajdonképpen mit csinál Adele?

A lemezein dolgozik, és néha megjelenteti őket.

A látványvilág a végletekig letisztult. Elindul a klip, és te máris tudod, ki ez, és már ott is vagy (amúgy tényleg ugyanabban a házban), ahol a Hellót előadta.

Nincsenek bonyolult albumcímek: egy-egy szám, ami jelöli, hogy épp hol tart évszámok és élettapasztalat tekintetében. Most a harmincas szám van soron, és azt az első kislemezdal, az Easy On Me szövegéből sejthetjük, hogy a fiához írott dal, amely arról szól, hogy sajnálja, ha a válásával a gyereknek okozott fájdalmat, de ez nem egy diszkóslágerekkel vagy dubstep-bítekkel megpakolt album előfutára.

Csak az, ami Adele mindig is volt: érzelmes a dalszövegeiben és a hangszerelésében is végletekig letisztult, látványvilágát illetően ellentmondást nem tűrő előadó, aki színpadon innen és túl is pont az, aki.

Vegyük például azt a színpadtervet, amelyet Es Devlin színpadi látványtervező készített Adele-nek, és ami az utóbbi évek egyik legmarkánsabb, legemlékezetesebb látványa volt.

Ami nem más, mint Adele szemei hatalmasra nagyítva egy fekete-fehér képen. Így lesz a videóklipekben olyan szépen megtervezett, emblematikus tusvonalból: védjegy.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Adele (@adele) által megosztott bejegyzés

Jól ismert mozzanat ez a popkultúrából: Theda Bara szemeinek kontúrja a mai napig ott virít a chicagói nemzetközi filmfesztivál plakátjain, Bette Davis szemeit Kim Carnes énekelte meg a nyolcvanas években, Liz Taylor Kleopátra-sminkje pedig máig legendás. Ilyen pofonegyszerű ez: egy jó kiindulópont, erős vizuális üzenet, és kész.

De tényleg működik ez az ezredforduló után?

Nos, olyannyira, hogy az új, 30 című lemez beharangozásához mindösszesen annyira volt szüksége az énekesnő PR-csapatának, hogy az ominózus számot sejtelmesen megjelenítse néhány frekventált helyen a világban, például kivetítse néhány épületre. A rajongók percek alatt rakták össze egyetlen kétjegyű számból, hogy ez nem jelenthet mást, mint hogy végre érkezik a pandémia miatt 2020 szeptembere óta csúszó megjelenés.

Adele karrierje nem más, mint egy audiovizuális napló egy nő felnövés- és éréstörténetéről. Mindez olyan kifogástalan színvonalon, hogy csak azt nem képesek ezek a dalok megérinteni, akinek jégből van a szíve. És csak az nem tud kapcsolódni a bennük megénekelt fájdalmakhoz, aki körül tényleg minden makulátlanul tökéletes.

Adele dalai nem ízlésfüggők, pláne nem korfüggők. Mindannyian kerülünk olyan élethelyzetekbe, amikor egyszer csak együtt rezgünk ezekkel a fájdalmas akkordokkal, amikor bennünk is megnyit valamit ez a nagyszabású és áradó hang.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Adele (@adele) által megosztott bejegyzés

Ezért rajonganak érte ennyien: mert Adele hangja olyan helyekre ér el bennünk, ahová még mi magunk sem lesünk be túl gyakran.

Vagy ahogy az egyik kommentelő megjegyzi az Easy On Me klipje alatt YouTube-on:

„Adele nem slágereket gyárt, hanem örök dalokat énekel.”

A titok az, hogy nincs titok. Tehetség van, munka és önazonosság.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Getty Images/Cooper Neill/Getty Images for BT PR