Rita Hayworth Margarita Carmen Cansino néven született egy spanyol bolerótáncos és egy ír-angol revütáncosnő gyermekeként. Ennek megfelelően már nagyon korán maga is táncolni kezdett, ötévesen színpadra állt, nyolcévesen pedig már szerepelt a La Fiesta című zenés rövidfilmben. Az apa mindenképpen szerette volna kiaknázni a lányában rejlő lehetőségeket, ezért Hollywoodba költöztek, és olyan hírességek táncstúdiójában taníttatta, mint például Jean Harlow. Dancing Cansinos néven aztán mexikói lokálokban is szerencsét próbált apa és lánya, a legendák szerint ekkor nevezték el a lányról a tequilából készült Margarita-koktélt.

1935-től már Rita Cansinóként kapott kisebb-nagyobb szerepeket, majd férjhez ment az egykori olajmágnásból lett menedzserhez Edward Judsonhoz, aki igazi sztárt faragott feleségéből: a latin jegyeket magán hordozó Rita haját éjfeketéről gesztenyebarnára festették, kemény diétába kezdett, hogy gömbölyded alakját a hollywoodi trendekhez igazítsák, beszédórákat vett, és felvette édesanyja nevét, a Haworth-t, csak közbeékeltek még egy y-t, a még elegánsabb hangzás érdekében.

Forrás: Getty Images/Silver Screen Collection

Az átalakítás meghozta a gyümölcsét

1939-ben már Cary Grant oldalán tündökölt a Csak az angyaloknak van szárnyuk című moziban, innentől pedig nem volt megállás. A színésznő nemcsak a legnagyobb csillagok közé emelkedett, de megkérdőjelezhetetlenül vált kora femme fatale-jává. Sorra forgatta a filmeket, melyekben lenyűgöző tánctudását is megcsillogtathatta a két legnagyobb tehetség – Fred Astaire és Gene Kelly – oldalán is. Bár énekhangja is kellemes volt, érdekesség, hogy filmjeiben soha nem a saját hangján énekelt.

Mindeközben zajlott a második világháború, és Ritából az amerikai katonák kedvenc pin-up girlje vált, képeiből csatába küldött férfiak sora nyert erőt.

Ezt a legtöbb újságcikk ehhez hasonló selyempapírba csomagolt kifejezésekkel írta körül, és valószínűleg azt is egyfajta elismerésnek tekintették, hogy állítólag a Bikini-szigeteken az 1946-os Crossroads-atomkísérletek során ráragasztották a Life címlapján megjelent képét az egyik atombombára.

E tett pozitív értelmezéséről második férje, a híres Orson Welles is megpróbálta meggyőzni a felháborodott Hayworth-t, és a Columbia stúdió képviselőivel egyetemben arra intette, hogy esze ágában se legyen sajtókonferenciát szervezni, ahol kikéri magának, hogy a személyét az atomkísérletekkel kapcsolják össze, mert a végén még hazafiatlannak tűnne.

Hayworth ekkor már Amerika első számú szexszimbóluma volt, lenyűgöző szépsége sorra hozta számára a csábító női karaktereket. Charles Vidor Gildája nagy botrányt is kavart. A film noir híres nightclubos jelenetében Hayworth olyan érzékiséggel vette le a hosszú fekete kesztyűjét, hogy a sztriptízt idéző képsorokat a cenzúra majdnem kivágatta a filmből. Ez persze nemcsak a színésznő karizmáján, hanem Rudolph Maté lengyel-magyar-amerikai operatőr, mai szemmel nézve is friss és izgalmas munkáján is múlt.

via GIPHY

„Gildával bújnak ágyba, de mellettem ébrednek”

A sors iróniája, hogy valósában Rita Hayworth egyáltalán nem volt az a démoni szexistennő, melynek a szerepét ráaggatták, a magánéletben kifejezetten csendes, visszafogott, szerény jelenség volt.

Egyes anekdoták szerint addig nem is volt hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni valakivel, míg feleségül nem ment hozzá.

Talán ennek a disszonanciának is köszönhető, hogy igazán soha nem találta meg egyetlen férfi mellett sem a boldogságot. 1946-ban Orson Wellesszel akkor forgatták A shanghaji asszonyt, amikor már válságba jutott a kapcsolatuk. Férje vélhetően bosszúból találta ki, hogy a filmben Hayworth rövidre nyírt, platinaszőkére festett hajjal szerepeljen, a közönség azonban így is imádta. A film akkoriban nem aratott nagy sikert, utólag azonban a színésznő karrierjének csúcspontjaként értelmezhető, A shanghaji asszony megkerülhetetlen hivatkozási ponttá vált a filmesek körében, ráadásul a színésznő itt sokkal több mélységet mutathatott magából korábbi szerepeihez képest, bár ezek az árnyalatok lehet, hogy éppen azért mutatkoztak meg, mert férjével a kameráktól függetlenül is harcban álltak.

Orson Wellesszel A shanghaji asszony című filmben - Forrás: Getty Images/ Columbia Tristar/Courtesy of Getty Images

1949-től ’51-ig tartott a színésznő harmadik házassága Ali Khan pakisztáni herceggel, majd ezt követte az énekes Dick Haymes-szel kötött frigy, ami szintén vakvágányra futott, miután a férfi egy nyilvános rendezvényen szájon vágta a színésznőt, de az ötödik férjével, James Hill-lel is elváltak útjaik három együtt töltött év után. Egykori kollégája, Charlton Heston számolt be róla, hogy egyszer feleségével, Lydiával együtt vacsoráztak a párral, és Hill a szemük láttára alázta porig feleségét, aki kezét arcába temetve, könnyekben tört ki. A színész meg akarta ütni Hayworth férjét, de végül inkább távoztak az asztaltól. Később a memoárjában vallotta meg, mennyire szégyelli, hogy nem avatkozott közbe.

„A helyzet roppant egyszerű: jó ember vagyok, aki gonosz férfiakhoz vonzódik”

fogalmazott egyszer a színésznő.

Hayworth-öt egyébként sem elégítette ki a sztárok felszínes élete, folyamatos magánéleti kudarcai mentén egyre fásultabbá, kiábrándultabbá vált, és a pletykák szerint egyre cinikusabb lett, szép lassan eltávolodott a szakmától is. A hatvanas években még szórványosan vállalt szerepeket, majd 1972-ben Az Isten haragja volt az utolsó munkája. Ebben erősen közrejátszott, hogy ingataggá és kiszámíthatatlanná vált, rendre elfelejtette a szövegeit, nemcsak párkapcsolati nehézségei és az alkoholproblémái miatt, hanem az Alzheimer-kór jelentkező tünetei miatt is, melyet akkoriban még nem ismertek fel. Előfordult, hogy jeleneteit mondatról mondatra kellett felvenni.

Forrás: Getty Images/Brad Elterman/FilmMagic

Hayworth kálváriája egyre drámaiabbá vált, 1974-ben egy hét alatt vesztette el mindkét testvérét, 1976-ban a londoni Heathrow reptéren pedig leszállították egy gépről, mert dührohamot kapott és ügynökére támadt. Betegségét csak 1980-ban mondták ki hivatalosan, egy évvel később pedig nyilvánosan beszélt arról, hogy milyen nehézségeket okoz neki és a környezete számára is az állapota. A kórral folytatott küzdelme nagyban elősegítette az Alzheimert övező tabuk ledöntését. 1981-ben kisebbik lánya, Yasmin Aga Khan felügyelete alá helyezték, majd 1987. május 14-én New Yorkban elhunyt. Emlékére évente jótékonysági gálát rendeznek, melynek bevételét az Alzheimer-kór kutatására fordítják.

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Donaldson Collection/Michael Ochs Archives