Nehéz volna elfogulatlansággal vádolni engem, ha Freddie Mercuryról esik szó. Amikor a rádióban bemondták, hogy meghalt, vigasztalhatatlanul sírtam.

Ő volt az első híres ember, akinek megríkatott a halála, gyerekként egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy valaki, aki ennyire maga az élet, hogy halhat meg.

Rengeteg Queent hallgattunk odahaza kiskoromban – apukám máig esküszik az együttes korai lemezeire, mi meg a slágereket fújtuk kívülről, valahogy mégis a Queen lett valamennyiünk közös nevezője a családban. Kevés olyan dal van, amit lényegében képtelen vagyok bőgés nélkül meghallgatni, a Bohemian Rhapsody az egyik. Olyan sincs sok, amitől az első refrénre jobban érzem magam, legyek bármennyire is szarul: a Fat Bottomed Girls az egyik.

És akkor még nem beszéltem a We Are The Champions-ről, ami a futballimádatom miatt nagyobb érzelmi jelentőséggel bír számomra, mint a bármilyen szerelmes sláger. (Bocs. Legalább nem félek bevallani.)

Ha összeadnám, hányszor és hány város hány stadionjában, illetve hány tévés közvetítést bámulva törölgettem a könnyeimet ezt dúdolgatva, valószínűleg elég aggályos dolgok rajzolódnának ki a tekintetben, hogy a földön kiszabott időmnek hány százalékát töltöttem mások számára teljességgel abnormálisnak ítélt dolgokkal.

Mindegy, vállalom. És valójában jó sokan vagyunk ebben az országban, akik számára a Queen sokkal, de sokkal többet adott, mint néhány jól dúdolászható sláger. A budapesti koncertről például itt írtunk – nem kevés érzelemmel.

De akkor nézzük a kollégákat!

Laikusok vallomásai helyett viszont arról végeztem kisebb kutatást a minap, hogy ha különböző paraméterekkel rákeresek Freddie Mercury nevére, milyen nyilatkozatokat ad ki a Google. Jelesül, hogy pályatársai, zenei örökösei és tőle első blikkre talán teljességgel távol álló előadók miket mondtak róla. Hát, találtam pár érdekességet.

Kurt Cobain például így emlékezett vissza gyerekkori kirándulásaikra apjával: „Szokásom volt az autóban szunyókálni, és közben Queent hallgattam. Egészen addig, amíg le nem merült az akkumulátor. Akkor aztán ottragadtunk.

Jó néhány alkalommal megtörtént. Ottragadtunk lemerült akksival, mert túl sok Queent hallgattam.”

A Nirvana másik ikonja, a Foo Fighters-frontember Dave Grohl osztozott Cobainnel a rajongásban: a Washington Postnak adott interjújában bevallotta, hogy színpadra lépés előtt két fotót szokott nézegetni a lámpaláz ellen. Az egyiken ő van, amint kezet fog Barack Obamával – a másikon pedig Freddie Mercury fellépés közben.

Queen koncert a Wembley Stadionban, 1986

Annie Lennox – stílus tekintetében szintén egészen más világ – a zenei alapvetéseken kívül Freddie Mercury ikon voltát emelte ki: „Számomra ő egy olyan éra szimbóluma, amelyben az emberek még kevésbé féltek az életet a maga teljes valójában megélni. Ez volt a hetvenes évek, amikor a rockzene nagy különcei megvadultak. Meglehet, már nem abban a korban élünk. De van benne egyfajta dicső lázadás, és a szabadság, ami hozzá kapcsolódik, a rock ’n’ roll egész szellemiségét jelképezi.”

Aztán persze van abban valami végtelenül szép és megható, amikor olyasvalaki méltatja azt, amit elértél, aki maga szolgált a te művészi előképedül. Freddie Mercury művészete szorosan kötődik David Bowie önkifejezési eszközeihez, ugyanakkor az utóbbi művész is nagy tisztelője volt a Queen frontemberének. Mondhatni: bizonyos szempontból Mercury vitte tovább, amit Bowie elkezdett.

„Az összes színpadi előadó közül Freddie ment el a legtovább” – mondta róla Bowie. „A végletekig. És persze mindig is csodálni fogok minden harisnyanadrágos férfit!”

Robert Plant, a Led Zeppelin énekes-szövegírója hasonlóan nagyra tartja Freddie Mercury életművét: „Olyan kevés ember van a glamúr mögött, aki valóban igazi előadó. Az egy nagyon különös, vegytiszta állapot, ha valaki képes sikeres zenésszé válni, és mindezt magabiztosan sugározni is. Freddie-ben megvolt ez, és nincsenek túl sokan, akik így vannak ezzel.”

Stílus- és korfüggetlen ikon

Lady Gaga már a nevét is egy Queen-slágerből, a Radio Ga Ga címűből vette, szóval nyilván nem lep meg senkit, hogy egyik fő inspirációs forrása a brit együttes – egyébként az énekesnő You & I című dalában a Queen gitárosa, Brian May is játszik. Amelyben a We Will Rock You című dal hangmintája is szerepel.

Ez a Queen legtöbbször hangmintázott száma – azaz ennek zenei részleteit használták fel a legtöbb különféle más dalban: több mint százhatvanban (már legalábbis ennyit vettek nyilvántartásba). További számok, amelyben hallhatjuk az 1977-es szám egy-egy részletét (effektjét vagy dobmintáját: Ice Cube – When Will They Shoot?, Nine Inch Nails – Get Down, Make Love, Cee-Lo Green – Scrap Metal, Xzibit – Chamber Music.)

Rendkívül sok hiphop-producer nyúl egyébként a Queen dobmintáihoz, így talán az sem meglepő, hogy a rapperek között is széles rajongótábora van Freddie Mercurynak. Wiz Khalifa például olyannyira imádja, hogy a fiára is ráragasztotta a rajongást, aki az iskolai tehetségkutatón is Queen-dallal indult.

Cee-Lo Green pedig úgy fogalmazott egy Queen- és Mercury-rajongásával kapcsolatban feltett kérdésre:

„A zeneipar semmi másról nem szól, mint művészet és termék egyensúlyáról. Mi más maradt, mint a rombolás? Kérlek, valamikor mutassátok meg a Bohemian Rhapsodyt a gyerekeknek. Hallgattassátok meg velük. Mutassátok meg nekik, mit lehet elérni.”

Mika, ha akarná sem tagadhatná le a nyilvánvaló Queen-hatást, de persze soha nem is akarta. Sőt. Dalszövegei telis-tele vannak Queen-utalásokkal, és az iparági pletykák szerint ő volt az első, nem pedig a szintén Mercury-rajongó Adam Lambert, akit a Queen felkért, hogy legyen az együttes hangja a legutóbbi turnék során. Mika viszont épp azért nem vállalta el a feladatot, mert úgy érezte, nem akar összerogyni a teher alatt, amit legnagyobb ikonjának pótlása jelentene.

Fotó: Getty Images/ Rob Verhorst

Akad, aki egészen nyíltan beszél arról, hogy isteníti Mercuryt: Brendon Urie, a Panic! At The Disco énekese például nemes egyszerűséggel így kiáltott fel az Interview magazin riporterének 2015-ben: „Bárcsak Freddie Mercury lennék! Ennyi.”

Az együttes egyébként sokszor játszotta a Bohemian Rhapsodyt koncertjein, és az Öngyilkos osztag című mozi egyik betétdalaként rögzítette is, ami elég vakmerő vállalkozás. (És ennek megfelelően túlzottan nem is mertek változtatni az eredetin.) 

 

Karen O, a Yeah Yeah Yeahs extravagáns frontasszonya, maga a megtestesült rákendrol így fogalmazott 2009-ben Freddie Mercury sokszínűségéről és árnyaltságáról:

„Mindig is azt gondoltam, hogy annyira kemény, emellett olyan elképesztő szórakoztató, és sok szempontból teljesen ellentmondásos is”.

Seal szerint Freddie Mercury minden idők egyik legnagyobb előadója, akinek hangi képességei senkiéhez sem hasonlíthatók.

Katy Perrynek, aki pályája elején sokszor adta elő a Don’t Stop me Now-t a koncertjein, konkrétan van otthon egy Mercury-szentélye.

„A szememben ő a rocksztári nagyság legteljesebb megtestesülése.

Annyira színpompás volt, a személyisége pedig egyszerűen magával ragadó.”

A legegyszerűbben és a legszebben talán mégis Brian May foglalta őt össze, megfogalmazása olyan, mint egy sok mindent magába foglaló, nem túlzó, de érzékelhetően rengeteget jelentő sírfelirat:

 „Az élet szerelmese. Dalok éneklője.”

Boldog születésnapot, Mercury őfelsége! Remélem, látod odafentről, neked köszönhetően mennyivel jobban élvezhető lett idelent a mi életünk. Úgy képzelem, hogy a legvadabb, legszínesebb, legcsillogóbb fellépőruhádban nézel le ránk, és szeretettel mosolyogsz azon, ahogyan az utánozhatatlan hangodat próbáljuk utánozni.

 

Csepelyi Adrienn

Ha kedvet kaptál egy kis Queen-énekléshez, ajánljuk hozzá Dián Dóri kvízét!

Források: ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/ Fox Photos