A milliódolláros hableány – Esther Williams, Hollywood legnagyobb úszósztárja

–

Revük és vízimusicalek

Igen, ez utóbbi egy létező műfaj – olyan zenés-táncos amerikai filmes produkciók voltak, amelyekben fontos szerepet kapott a víz, illetve az úszás és a szinkronúszás. Lényegileg az akkoriban oly népszerű vízirevük moziverziója. Valahol érthető is a kialakulása a műfajnak, hiszen a századelő óta folyamatosan fejlődő, az egyre fejlettebb filmes technikáknak köszönhetően mind látványosabb táncjeleneteket lassan már nem lehetett hová fokozni, így aztán jól jött egy kis plusz. Például egy új közeg: a víz, amelyben új dimenziók nyíltak meg a koreográfusok és a jó szemű rendezők előtt.

Ehhez azonban természetesen nem volt elég a színészek tánctudása, hanem profi úszókra volt szükség, ahhoz az alaptudáshoz ugyanis könnyebb volt megszerezni a tánc és az ének ismeretét (ráadásul az utóbbit sok esetben a „nem vízi” színészeknél is szinkronnal oldották meg).

Ennek az érának a legismertebb sztárja volt Esther Williams, de sokan úszták be magukat akkortájt Hollywoodba, például a mindannyiunk által Tarzanként ismert Johnny Weissmüller is. Az első nemzetközi úszóhíresség egyébként az ausztrál Annette Kellermann volt, aki a sportkarrierje mellett vaudeville-sztár, majd filmszínésznő és író lett.

Kellermann igazi feminista volt: úgy döntött, nem hajlandó a nők számára akkor előírt nehézkes és kényelmetlen fürdőviseletet hordani, így egyrészes fürdőruhát hozott divatba.

Őt magát alakította az életrajzi filmben, tehát végső soron róla kapta becenevét Esther Williams is.

Gyerekkori traumák

Esther Williams gyerekkora sajnos egyáltalán nem volt hollywoodi idill. A kaliforniai születésű lány mindössze nyolcesztendős volt, amikor Stanton nevű bátyja, akit először fedezett fel a családból Hollywood, meghalt. Pszichológus anyja jó ideig gyászolta a fiát, és vélhetően ezt a gyászt enyhítendő befogadott egy tizenhat esztendős fiút, Buddy McClure-t, aki pedig akkor veszítette el az édesanyját.

 A gyerekek közül Esther volt a legfiatalabb. Egy napon, amikor a családtagok nem voltak otthon, McClure megerőszakolta a kislányt, ám édesanyja először nem akarta elhinni a történteket, később pedig – bár végül elzavarta a fiút a háztól – valójában akkor is a pártját fogta, amikor az beismerte tettét.

Esther Williams a sportban találta meg örömét, tizenévesen sorra döntötte a rekordokat a medencében. Az uszodába először munka révén jutott be: a belépője fejében törülközőket számolt, aztán pedig az úszómestertől tanulta a különböző úszásnemeket. Ez azért volt különösen fontos mozzanat, mert a nőknek akkoriban nem volt feltétlenül ildomos például pillangóúszást tanulniuk – így azonban Esther később ebben az úszásnemben is kiemelkedőt nyújtott. Tizenhat éves korára három amerikai bajnoki címet szerzett különféle gyors- és mellúszó számokban.

Irány Hollywood!

A történelem viharai miatt azt sosem tudhattuk meg, Esther Williams milyen helyezést ért volna el az 1940-es olimpián. Hogy pénze legyen, modellkedett, egy áruházban dolgozott, aztán elment az Aquacade-show válogatására, ahol Eleanor Holm helyére kerestek embert. 

 

Holm története végtelenül szomorú egyébként. Az úszónő 1932 olimpiai bajnoka volt 100 méteres hátúszásban, ám az 1936-os játékokra elindult ugyan, de nem állhatott rajtkőre. A mentális problémákkal küszködő sportolónő ugyanis az olimpiára tartó hajójáraton eszméletlenre itta magát (vagy valaki hathatós közreműködésével kapott alkoholmérgezést, ezt talán sosem tudjuk meg), aminek következtében kizárták a játékokról.

Miután Williams megkapta a revüben a főszerepet, Johnny Weismüller lett a partnere, aki a legenda szerint eszeveszettül beleszeretett, és nagyon szerette volna meghódítani a nőt – sikertelenül. Williamst hamar beszippantotta a filmipar.

Az MGM filmstúdió ugyanis megrögzötten kereste, ki lehet méltó ellenfele a Fox filmstúdió aranytojást tojó sportoló-filmsztárjának, a korcsolyázó Sonja Henie-nek.

(Ekkoriban nagy keletjük volt a sportolóknak a filmvásznon: gondoljunk csak a később sajnos Hitlerrel szoros viszonyt ápoló sízőre, Leni Riefenstahlra.)

Esther Williams tökéletes jelölt volt: amikor az MGM leigazolta, kilenc hónapot kért, hogy megtanuljon mindent, ami a vásznon szükséges lehet. Úgy fogalmazott, ha egy gyerek képes a semmiből megszületni ennyi idő alatt, akkor neki is menni fog, addig nem akar forgatni.

Az MGM belement, ahogy abba is, hogy ingyen járhasson a Beverly Hills Hotelba, ahol naphosszat gyakorolhatott a medencében. A filmstúdiók akkori munkamódszereire egyébként jellemző, hogy Williams szerződtetésével igyekezett nyomást gyakorolni Lana Turnerre, aki elszökött, hogy feleségül menjen Artie Shaw dzsesszklarinétoshoz. Egészen pontosan azzal fenyegették Turnert, hogy ha nem jön vissza, itt az új lány, aki a helyébe lép, ő pedig búcsút inthet a karrierjének.

Ha egy üzlet beindul

Williams első színes musicalfilmje, amelyben nagy szerepet kapott, a Bathing Beauty (Fürdőző szépség) volt, később futószalagon készültek a hasonszőrű, Busby Berkeley filmrendező harmincas évekbeli vízióit idéző mozik. A színésznő harminchárom filmben szerepelt, az 1954-es, Athena című musicalt íróként is jegyezte. Játszott Clark Gable és Spencer Tracy oldalán, és híres rossz viszonya volt Gene Kellyvel, aki a Take Me Out to the Ball Game című klasszikus forgatásán undokul viselkedett vele.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

The magic of old Hollywood (@oldhollywoodfans) által megosztott bejegyzés

Mindeközben pedig üzletasszonyként is kiemelkedően sikeres volt: alapított saját fürdőruhamárkát, volt étteremlánca, készített oktatóvideó-sorozatot gyerekeknek, és szakkommentátorként is dolgozott az 1984-es olimpián.

Ha bárki azt hinné, mindez csupa móka-kacagás volt, és könnyedén meg lehetett gazdagodni egy tingli-tangli kis filmes karrierből, elég súlyos tévedésben él. Esther Williams lényegében folyamatosan az életét kockáztatta a hatalmas ugrásokat, emeléseket, speciális díszletelemeket tartalmazó tömegjelenetek során. Számos balesetet szenvedett az évek alatt:

• szó szerint eltört a nyaka a Million Dollar Mermaid című film egyik ugrásánál: hét hónapig feküdt begipszelt testtel, és élete végéig erős fejfájások gyötörték;

• az áttetsző tartályokban töltött hosszú órák alatt rendszeresen kipukkadt a dobhártyája;
• egy alkalommal pedig egy belülről tök sötét tartály ajtaját feketére festették, így a színésznő nem találta meg a kijáratot, amelyen át kiszabadulhatott volna. Az egyik stábtagnak tűnt fel, hogy sokáig van a tartályban, így még sikerült élve kihúzni Williamst a vízből.

A szó szerinti értelemben vett pin up girl

A pin up girl kifejezés onnan ered, hogy a második világháború alatt a hadseregben a szekrények belső oldalára, illetve a falakra tűzték a magazinok csábos nőket ábrázoló posztereit. Esther Williamsről sok gyönyörű fotó készült karrierje során ikonikus arany fürdőruhájában, amelyben színpadon is szerepelt a katonák számára előadott show-műsorban.

Lindsay Brand és David Stevenson közlegények egymás közötti szórakozásának indult, és

évtizedeken át tartó őrület lett abból a csínyből, hogy Brand bekeretezett egy Williams-képet, és üzenetet írt rá barátjának, mintha csak a színésznő küldött volna csókot a férfinak. Stevenson az ágya fölé akasztotta a képet, amiről mások azt hitték, eredeti rajta az üzenet, így egy katonatárs meglovasította, és egy másik hajóra távozott vele.

A kép után valóságos hajtóvadászat indult, és innentől nem volt megállás: Esther Williams képe – amelyet csakhamar elneveztek Esther Williams-trófeának – az évtizedek során kétszáznál is több hajót járt be, és annak, akinek sikerült megszereznie mindenféle körönfont módszerekkel, emléktrófea is járt érte.

  

Az amerikai katonák mókája annyira köztudottá vált, hogy a híre eljutott a színésznőhöz is. Nem ám csak vicces kis rajtaütésekre kell gondolni egyébként: előfordult, hogy a trófea megszerzésére indulók és az azt védő katonák is kórházban kötöttek ki…

Williams 2013-ban halt meg, a trófeát ezután hivatalosan is kivonták a forgalomból, ma a Navy Heritage Center épületében van kiállítva, de az emléktrófeák közül több is felfedezhető a világ különféle tengerészeti múzeumaiban.

Esther Williams élete minden pontja a vízhez köthető tehát: ki tudja, talán valamelyik amerikai hadihajón ma is őrzik valahol egy fotóját, amelyen aranyszínű dresszében mosolyog.

Csepelyi Adrienn

 Kiemelt kép: Getty Images/Silver Screen Collection