Ötpengős Rózsi, százforintos Gizella és húszforintos István – Kik azok a hétköznapi emberek, akik egykor a magyar bankjegyeken szerepeltek?

–

A visszajáró 355 tallér

Ha 1946-ban maradnak a tallérötletnél, talán még ma is így hívnánk a fizetőeszközünket. Berényi Róbert festőművész a Nemzeti Bank felkérésére el is készítette a tíztalléros tervét, ám az sosem került forgalomba, mert végül mégis forint lett az új magyar pénz neve. Ennek tervezésében Berényi szintén részt vett, ő készítette el az 1947-es tíz- és százforintos bankjegyre Petőfi és Kossuth portréját.

Innentől pénzeinkről kizárólag neves történelmi személyek köszönnek vissza, előtte azonban ez nem volt mindig így. Kiemelkedő politikusok, királyok, költők és más fontos személyek mellett akkoriban idealizált férfi- és női alakok is díszítették a papírpénzeinket. Ezek megalkotásához az akkori bankjegytervező grafikus, Horváth Endre akár a képzeletét is használhatta volna, de milyen jó, hogy nem így tett!

Ehelyett átlagemberek, többségében nők voltak a modelljei, így kerülhetett hosszú évekre a magyar fizetőeszköz különböző címleteire többek között egy nyomdász lánya, két palóc tinédzser, egy betanított rakodónő és egy öttusázó bajnok.

A lány a pénznyomdából

Bőle Mária édesapjához járt be a Pénzjegynyomdába segíteni, a használt rongyokat vitte a mosodába. Így került Horváth látókörébe, és miután az apja megengedte, hogy modellt álljon a portréhoz, 1939. május 15-én forgalomba került a tízpengős, amin az akkor húszéves Mária volt látható. A lányra sokan felfigyeltek, még riportot is készített vele Az Est című újság, és rengeteg házassági ajánlatot kapott.

A romantikus regénybe csöppent modell

A huszonkét éves budapesti modell lány, Tóth Rózsi kilétére az önérzete miatt derült fény. Történt ugyanis, hogy az 1938-ban megújított ötpengős akkora port kavart, hogy mindenki azt találgatta, hogy ki lehet rajta a lány, és sokan híresztelték, hogy ők láthatók a bankjegyen. Ezt elégelte meg Rózsi, és vallott színt, hogy bizony ő szerepel a pénzen. „Eddig hallgattam, de most kiállok a nyilvánosság elé. A fehér szegfűs nő az ötpengősről én vagyok, rólam mintázták, engem ábrázol. Nem volt szándékom ezt a nyilvánosság elé hozni, de annyi ál- és önjelölt jelentkezett, hogy ez már bosszantott” – nyilatkozta, és azt is hozzátette, hogy amikor modellt ült a művésznek, nem tudta, hogy a portréja az új ötpengősre fog kerülni.

Az ismertségen túl a szerelmet is meghozta Rózsinak az ötpengős, ugyanis nem sokkal az őt ábrázoló bankó megjelenése után egy Budapestre látogató amerikai bútorgyáros, bizonyos Robert Duval felfigyelt rá a pénzen. A történetük pedig innentől olyan, mint egy tipikus lányregény sztorija:

megismerkedtek, egymásba szerettek, majd az amerikai egy szálloda éttermében egy banketten eljegyezte Rózsit.

Palóc tinédzserek a templom elől

Nem csak Horváth Endrének köszönhető, hogy egy időben nők is szerepelhettek a magyar bankjegyeken, Moskó Kálmán festőművész és grafikus is hozzájárult ahhoz, hogy két bényi palóclány is rajta legyen az új két- és ötpengősön. A művész húsvétvasárnap fotózta le a helyi templom előtt népviseletben álló fiatalokat, majd a képek előhívásakor akadt meg a szeme a tizenhat éves Rudas Valérián és a tizenkilenc éves Csonka Juliannán.

Moskó visszament a községbe, elkészítette a két lány portréját, és a szülők végül abba is beleegyeztek, hogy a lányokról készült képek megjelenjenek az új bankjegyeken. Így került Valéria 1940-ben a kétpengősre, Julianna pedig 1939-ben az ötpengősre. Előbbinek ráadásul nem ért véget „pénzmodelles” pályafutása, ő került később a százezer pengősre és annak b.- és milpengős változataira.

„A legszebb alakú sportember”

Így emlegették a második világháború után Hegedűs István többszörös magyar bajnok öttusázót, akinek arca ugyan nem, de tökéletesen kidolgozott felsőteste felkerült az újonnan bevezetett húszforintosra. A bankjegyet a már sokat emlegetett Horváth Endre tervezte, és 1948 és 1992 között volt forgalomban, szóval sokaknak ismerős lehet.

És ugyan a papír húszforintost már régen kivonták a forgalomból, Hegedűs alakja továbbra is bárki számára megcsodálható, ugyanis róla mintázták a Gellért-hegyen található Szabadság-szobor egyik mellékalakját, a Fáklyavivőt.

A milliárdpengős „bébi”

Lendvay Lúciát is Horváth Endre választotta ki modelljéül, a székesfehérvári lány pedig akkor talán nem is sejtette, hogy úgy vonul be a neve a történelembe, mint a nő, aki a valaha volt legnagyobb címletű magyar bankjegyen szerepel. A második világháború utáni erős inflációt követve új pénzt nyomtak, és Lúcia képe került az egymilliárd b.-pengőre. A „b” a billiárd rövidítése, azaz tizenkét darab nullát jelképez!

A pénzt kinyomták, ám soha nem került forgalomba, mert 1946. augusztus 1-jén bevezették a forintot. Lúcia azonban szerepelt egy másik, huszonnégy napig forgalomban lévő bankón is, az egymilliárd (mil)pengősön.

Munkások a gyárból

Úgy tűnik, ha valaki a magyar fizetőeszközre szeretett volna felkerülni, a legmegbízhatóbb taktika az volt, hogy a Pénzjegynyomdában dolgozik. Ugyanis nemcsak Bőle Máriát választották ki így modellnek, hanem Pfeffer Mihályt és Tőkés Jánosné Várszegi Gizellát is. Az akkori politikai ideológiának megfelelően az 1946-os tíz- és százforintosra a munkásemberek archetípusai kerültek. „Háromszáz-négyszázunk közül választottak. Kolléganőm, Tőkés Jánosné portréja került a százforintosra, az enyém a tízesre. Szívesen vállaltuk, de nekünk sem ez volt az igazán fontos” – nyilatkozta Pfeffer Mihály.

A bankók nem voltak sokáig forgalomban, a Gizellát ábrázoló százassal két évig, a Mihályt ábrázoló tízessel öt évig lehetett fizetni.

Előbbi az utolsó olyan magyar bankjegy, amelyen nő szerepel.

Dián Dóri

Kiemelt kép: Getty Images/johan10