A város, ahol egy hadvezér neve volt a legrondább szitokszó, és ahol a török pasát megigézte egy kehely – Miskolc, ahogy nem ismertük

–

Nem annyira új és nem is acél…

Miskolc történelme hetvenezer (!) évvel korábbra nyúlik vissza, ugyanis a mai belvárosában előkerült régészeti leletek bizonyítják, hogy már az őskorban is éltek a területén emberek. Rendben, várost még nem alapítottak, de biztos számítottak rá, hogy egyszer csak elkészül az oda vezető autópálya is.

A település egyébként a Miskóc nemzetségről kapta nevét, és az első említést Anonymus: Gesta Hungarorumában találhatjuk róla. Ezután bő kétszáz évvel Nagy Lajos király már mezővárosi rangra emelte, ami bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával, kiváltságokkal és adományokkal is járt.

Az igazság pohara, amitől még a török pasa is észhez tért

Az igazság poharának legendája a kisavasi pincék tulajdonosai között élt még a török hódoltság idejében. Úgy tartották, hogy aki ebből a bizonyos pohárból iszik, az meglátja az igazságot.

Nagy becsben volt, és szinte titkosügynöki ügyességgel mindig más és más pincében helyezték el, hogy ne találjanak rá könnyen a kincsre: emiatt egyébként megkapta a bujdosópohár nevet.

A legenda arról is beszámol, hogy Murrat, török pasa fel akarta égetni Miskolc városát, de miután a mágikus kehelyből ivott, letett erről a tervéről. Azt nem tudhatjuk, hogy a pohár létezése csak városi legenda volt-e, de tény, hogy Bél Mátyás is említi a XVIII. századi geográfiájában, és még más forrásokan is felbukkan, egészen a XX. század közepéig emlegetik. Aztán ez az állítólagos „igazságpohár” végképp elbujdosott Miskolc történelméből, bár ki tudja, lehet, hogy még megtalálják a rengeteg pince egyikében.

Apropó, rengeteg pince…

Miskolcon, pontosabban a Tetemváron és a Kisavason nagyjából ezerhatszáz borospince volt, és valamilyen formában léteznek ezek ma is. Ezek a pincék a hidegháború alatt bunkerként, a világháború alatt pedig hadikórházként is szolgáltak. A legrégebbiek között hatszáz évesek is vannak.

Rabutin mint a legkegyetlenebb szitokszó

A Rákóczi szabadságharc idején, 1706 szeptemberében Jean Rabutin császári generális (francia arisztokrata, német-római császári hadvezér) nekiindult Erdélyből, hogy Kassát elfoglalja. Azonban Károlyi Sándor generális mindenáron meg akarta akadályozni terve végrehajtását, így a francia generális csapatai előtt haladva mindent tönkretett, ami az útjában volt: felégette a vidéket, a szántóföldeket, lerombolta a malmokat, minden takarmányt és élelmiszert elkobzott vagy elpusztíttatott, illetve a kutakat is betömette, hogy a császáriaknak ne maradjon semmi. Sajnos Miskolc is az útba esett. A város lakossága elmenekült. Szeptember 17-én érkezett Rabutin a teljesen kihalt városhoz, ahol aztán öt napon át szabadon fosztogattak a német és rác csapatok. Feltörték a házakat, pincéket, ami még megmaradt, azt szétverték, ha véletlenül egy-egy lakost találtak, megölték, majd az indulás előtti estén az egész várost felgyújtották, egyedül a református templomokat és a református iskolát tartották tiszteletben.

Csoda, hogy a hadvezér nevét sokáig csak káromkodásokban őrizték?

Pestis martaléka

A városban többször is pusztított a pestis, de a legkeményebb időszakot – három évvel a Rabutin-művelet után – 1709-ben, óriási veszteségekkel vészelte át a város. Kevés feljegyzés maradt, de ezekből is kivehető, hogy egyes részek teljesen elnéptelenedtek, és

a lakók hatvan százaléka belehalt a járványba.

Mondhatnánk, hogy „akkoriban ilyen idő jártak”, de az igazság az, hogy ez a kivételesen magas halálozási szám az egész országban egyedülálló volt.

Miskolc kicsi, mostohasorsú pártfogoltja: Miskolcfalva

A felvidéki Újszomolnok község 1915-ben, az orosz betörés során megsemmisült, és újjáépítésének teljes költségét Miskolc városa vállalta magára. Orosz hadifoglyokkal építették újjá a települést, amely köszönete jeléül megváltoztatta a nevét Miskolcfalvára. A sors furcsa fintora, hogy azóta újra lerombolták a falut, ezúttal viszont véglegesen, hiszen a sztarinai víztározót építették a helyére… 

 

Tizenkilenc napig Miskovec

Csak hogy tovább játsszunk a nevekkel, érdemes megemlékezni 1919 tavaszáról is, amikor a román és a cseh hadsereg is támadásba lendült Magyarország ellen, és Miskolcot ismét nem kerülte el a vész. Május elsején a város vezetése fogadta a cseh csapatok olasz ezredesét, és mérlegelve erőiket, inkább a feladás mellett döntöttek.

Érdekes, hogy az első intézkedések között átnevezték Miskolcot Miskovecre, hogy aztán összesen tizenkilenc napon át így hívják a várost.

Akkor ugyanis a magyar csapatok visszafoglalták a területet, és újra a régit használták.  

Mi volt a neve a város első, az első osztályba is felkerülő focicsapatának?

Ha feltenném a kérdést egy focihoz kicsit is értő magyarnak, nagy valószínűség szerint azt válaszolná, amit amúgy a férjem is, hogy Diósgyőri VTK, avagy alapításkori nevén a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre. Ugyan a Diósgyőr korábban alakult, és hosszabb története van, mégis az első profi klub az Attila volt, és 1928-ban, két évvel a megalakulása után már kupadöntőn játszhatott a Fradi ellen. Igaz, öt-egyre kikaptak, és azóta már megszűntek…

Izgalmas történelme mellett az sem mellékes Miskolccal kapcsolatban, hogy az ország egyik legcsodálatosabb vidékén fekszik, és a Bëlga is megénekelte, hogy

„Hidd el, újra helyreáll Miskolc mítosza”!

Hát pont nekik ne hinnénk?!

Marossy Kriszta

Kiemelt kép: Wikipédia/Rogosz Péter, Hegedűs Barbara

Forrás: 

Reiman Zoltán: Szemelvények Miskolc város történelméből

További források ITT, ITT és ITT.