Körülbelül a lehetetlenre vállalkoztam, amikor bedobtam a múlt heti meetingen, hogy írok a Dior-házról egy összefoglaló anyagot. Annyi a kollekció (évente négy, ha a pre és a resort-kollekciókat is beleszámolom, akkor még ennél is több), amennyit lehetetlen bemutatni. 

Amikor divattörténetről tanultam, akkor nagyon hamar eldőlt, kik azok a tervezők, akiknek a költeményeit szívesen lapozgatom szezonról szezonra. Kik azok, akik megérintenek, akiknek a munkáját nagyra becsülöm, mert nem unásig ismételgetik ugyanazt, hanem képesek valami eszement újításra, ami lássuk be, nem egyszerű, hiszen gyakorlatilag mindent kitaláltak vagy megterveztek már a nagy elődök. 

Az a bizonyos New Look 1947-ből

Mi marad a divat feladata? Hogy szemet gyönyörködtessen. De új feladata is lett közben: egyre funkcionálisabb lesz, az haute couture pedig ezzel együtt egyre inkább művészeti alkotássá válik. 

Christian Dior az egyik legnagyobb márkát alapította meg 1947-ben, és ezzel egy újfajta imázs, egy finomabb lelkületű elegancia szelét hozta el Párizsba, hogy onnan aztán a fél világ a csodájára járhasson. Amíg Chanel felszabadított, addig Dior decenssé tett, és ez viszonylag sokáig igaz volt a későbbi tervezői munkákra is. 

Tíz évvel később, 1957-ben még mindig hűek maradtak a klasszikus vonalakhoz – ez volt Dior utolsó tervezéseinek egyike

Az összegyűjtött kollekciókból látni fogjátok, kiknek a művei közül válogattam a számomra legkedvesebbeket.

John Galliano 1996-tól 2011-ig volt a ház feje, Marc Bohan után a második leghosszabb ideig alkotott maradandót, és őrizte meg  az egyik legjelentősebb márkanév becses hagyományát, egészen a csúfos bukásáig (amikor is valaki lefilmezte egy párizsi kávéházban, ahogyan ittasan zsidózik, és ezt abban az országban nem lehet megtenni következmények nélkül.)

A Dior azonnal menesztette, és elkezdődött egy új éra. Gallianót több tervező követte a kreatív igazgatói székben, de talán a mostani utódja, Maria Grazia Chiuri lesz az, aki újra visszaemeli a márkát oda, ahová mindig is tartozott: a fejedelmi kelmék gyártói közé. 

Tartsatok velem a számomra legkedvesebb és legszebb alkotások szemléjében, és lapozzátok fel a galériákat, mert érdemes!

1. Az a bizonyos Egyiptom-kollekció (2004, tavasz/nyár, haute couture)

Azt hiszem (és lehet, hogy sokan egyetértenek velem ebben), ennél a kollekciónál nincsen zseniálisabb. Olyan bravúrosan gondolta tovább az egyiptomi formavilágot, olyan remekbe szabottak a vonalai, az anyagai, a színei, és úgy ültette át a fáraók világát egy olyan korba, ahol mindennek már csak az emlékét őrzik, majd úgy aratott ezzel elsöprő sikert, hogy szájtátva bámulom, akárhányszor megnézem. 

Persze nem viselhető a legtöbb része, még a modellek is alig tudtak járni benne a kifutókon, de nem is ez a feladata. Ez művészet a javából, kiállításra való alkotások a legmagasabb minőségben kigondolva és kivitelezve.

John Galliano zseni. Kész. 

2. Francia uralkodók a házban (2004 ősz/tél haute couture)

Ez az éve igencsak termékeny volt Gallianónak, legalábbis, ami a képzelőerejét illeti. Nem fukarkodott az anyagokkal és a formákkal, szabadon engedte a fantáziáját, és ebből a kollekciójából is az érződik, hogy szárnyal az alkotásban. 

A királyi fazonok, a rizsporos parókák, a fehérre mázolt arcok és a nehéz brokátokból álló, gyémántos, gyöngyös, ékszerezett jelmezek egészen elképesztő látványt nyújtanak. 

Ha abban az időben hollywoodi színésznő lettem volna, akkor egész biztos, hogy valamelyikben ezek közül mentem volna az Oscar-gálára. De senki sem merte ezt bevállalni. Talán manapság Lady Gaga megtenné.

3. Szent Johannák (2006, ősz/tél, haute couture)

Imádom, amikor egy tervező különböző történelmi korokból inspirálódik. Galliano előszeretettel nyúlt vissza régi időkbe, olyanokba is, amelyek talán senki ember fiának nem jutottak volna eszébe, legalábbis divattervezésnél nem. Mert ugyan – talán joggal gondolhatnánk ezt is – kit érdekelhet Szent Johanna a XXI. században? A középkori, gótikus lovagi kor úgy elevenedik meg előttünk a selymeken, a páncélozott és aranyrészeken, hogy az ész megáll. 

Milyen csodálatosak, mennyire frenetikus alkotások ezek, ugye?

4. Szesztilalom, New York, füstös bárok (2008, ősz/tél, haute couture)

A kétezres évek eleje volt a Dior-ház egyik legcsillogóbb időszaka. A kollekcióikat rendre siker kísérte, a legtöbben azt várták a divatheteken, vajon mivel rukkol elő Galliano ismét. És tényleg, körülbelül az összes szezon műveit ide tudtam volna másolni, de annyi gyönyörűség nem fért volna el egy cikkben. 

A 2008-as őszi haute couture-kollekció szintúgy egy történelmi korba, a húszas évek szesztilalmának idejébe nyúlik vissza inspirációért, viszont ezek abszolút hordható darabok lettek. És ha megfigyelitek, teljesen egyértelműen tér vissza bennük a Christian Dior által kitalált new look-vonalvezetés.

Éppen ezért zseniális Galliano, hiába talál ki újat, úgy képes erre, hogy megőrzi a régit is. 

5. Lovarnők és dekadencia (2010 tavasz/nyár, haute couture)

Galliano utolsó kollekciója 2011 márciusában érkezett meg a kifutókra. Azon a bemutatón már nem volt jelen a tervező, még előtte menesztették a divatháztól, a show végén a csapata állt ki hófehér köpenyben, hogy megtapsolhassák őket. 

Gallianóra egyébként sem volt az jellemző, amely más tervezőkre gyakorta, hogy szeretnek megbújni a paravánok mögött, nem öltözködnek túlságosan feltűnően és nem is szívesen vonulnak végig a kifutón. Galliano a kevesek egyike volt, aki mindig az aktuális kollekcióhoz tervezett magának passzoló jelmezt, és büszkén, peckesen lejtett végig megannyiszor. 

A menesztésével jelentős korszak ért véget. 

Ez a 2010-es kollekció volt az egyik utolsó remekműve. 

6. Az új kezdet (2013 tavasz/nyár, haute couture)

Nem közvetlenül Raf Simons váltotta Gallianót a tervezői székben, és ő sem maradt sokáig. Viszont hozzásegítette a divatházat ahhoz, hogy teljesen új irányt vegyen a tervezői vonalon. Meghallgatták a kritikákat, amelyek így szóltak: a Dior hordhatatlan. Bármennyire is zseniálisnak tartom a Galliano érát, ezzel azért nehéz vitatkozni. Viszont az a kérdés is felmerül, hogy feladata-e egyáltalán a Diornak, hogy hordható legyen (legalábbis haute couture-vonalon), vagy meg kell hagyni művészeti alkotásokként a kollekciók darabjait?

Ha ebbe a Raf Simons által tervezett kollekcióba belelapoztok, akkor felismerhettek egy fontos ruhát, amelyet egy nagyon népszerű színésznő, Jennifer Lawrence viselt a 2013-as Oscar-gálán. A ruha arról lett híres, hogy amikor Lawrence elindult átvenni az aranyszobrot, megbotlott benne a lépcsőn.

7. A legfrissebb kollekció (2020 tavasz/nyár, haute couture)

Én bátran üdvözítem Maria Grazia Chiurit, akit sokan bíráltak. Kevésnek tartották ehhez a feladathoz. De nagyon úgy fest, ez a jóslat nem vált valóra. A női vonal kreatív feje 2016-ban került a Diorhoz, és – ezt a legfrissebb kollekciót szemlézve – kicsit elkerekedett a szemem.

Csak nem ő is egy letűnt, régi korhoz nyúlt vissza inspirációért, ahogyan a nagy elődje? Csak nem ő is arra törekszik, hogy mindeközben megőrizzen valami klasszikusat abból, amit a Dior név jelent? 

A legújabb kollekció édes meglepetés, nemes, és arra emlékeztet, amilyen a legjobb időszakokban volt a Dior-ház. 

Ki tudnám még ezt a gyűjtést egészíteni legalább tíz hasonlóan jó kollekcióval. Nem került most be például az kollekció, amelyet virágok inspiráltak, vagy a híres japán kollekció, és még sorolhatnám. Ha van kedvetek és időtök hozzá, lapozgassatok ITT, ahol szinte az összes csodát archiváltak a kilencvenes évek közepéig. 

Jó szórakozást!

Szentesi Éva