Tegnap buggyos ujjú blúzban, széles karimájú kalapban és csapott sarkú westerncsizmában flangáltam. Bár Saint Laurent-ra nincs pénzem (még), arra gondoltam közben, hogy ez az outfitem valamilyen szinten hajaz ennek az időtlen tervezőháznak a 2015-ös őszi–téli kollekciójára. Persze Yves-nek ehhez már nincs sok köze, de az életérzés, az elegancia, és a vagányság megmaradt az utókornak.

Emlékszem, amikor 2012-ben, a Dior Homme-tól érkező, új kreatív igazgató, Hedi Slimane bejelentette, hogy a jól ismert márkanévből elhagyja Yves nevét, mekkora felháborodás övezte a döntést. Mert miért is kell egy klasszikus logóval és jól csengő névvel büszkélkedő márkát megváltoztatni? Azért, hogy képes legyen megújulni.

És a Saint Laurent ma is egyet jelent a vagánysággal és az eleganciával. Éppúgy, ahogy szülőatyja megálmodta.

De lássuk, mik voltak azok az ikonikus kollekciók és ruhadarabok Yves Saint Laurent munkásságában, amik mindig is örök érvényűek, és meghatározók maradnak a divatban! (És nem titkoltan az én kedvenceim is, tehát a lista valamennyire szubjektív.)

1. Első kollekciója a Diornál (1960)

Tizenhét évesen jelentek meg az első divatrajzai a francia Vogue magazinban. Ez volt az ugródeszka Diorhoz, ugyanis ezeket mutatták meg a mesternek, aki azonnal alkalmazta Yves-t a divatházában. A fiatal tehetség pedig Christian Dior halála után át is vette a tervezői széket. Már a legelső tervezése is elsöprő siker volt. 

Ez a darab még abszolút Dior stílusát idézi. A végtelen elegancia, a finom nőiesség és az A vonalvezetés mind az elődre emlékeztet. De a biztos alapokon nyugvó tanulmányok később saját stílust és egyéni forradalmat eredményeztek. 

Yves-t ezután hívták be katonai szolgálatra, ahol az első héten idegösszeomlást kapott. Ezután drogokkal és elektrosokkal kezelték, ezek hatásától élete végéig nem volt képes szabadulni. 

2. Az a bizonyos Mondrian-ruha (1965)

Piet Mondrian holland festőművész egyik leghíresebb képe volt az első, amelyből Saint Laurent kollekciót alkotott. A divattervező a tekintetben is korszakalkotó volt, hogy azelőtt senki nem próbálkozott valódi, képzőművészeti alkotást, ez esetben egy festményt átértelmezni ruhára. Kollekciójának hatalmas sikere volt. A szabásvonalak meghatározásával pedig erőteljes részese volt annak, hogy megteremtse a hatvanas évek formavilágát az öltözködésben. 

A Mondrian-kollekció a Vogue címlapján szerepelt 1965-ben.

A ruhák jelenleg Amszterdamban, Londonban és a New York-i MET-ben vannak kiállítva. (Ha arra jártok, érdemes őket meglesni.)

3. The nude look, azaz a meztelenruha (1966)

Azt ugye ti sem gondoltátok, hogy J.Lo, Beyoncé és Kim Kardashian viselt először meztelenruhát?!

Ez a trend nem az újkori, ítélkezési kódex szerint lengén öltözködő nők exchibicionizmusának a találmánya – bár kétség nem fér hozzá, hogy például az említett hírességek hozták ismét divatba –, hanem Yves-nek köszönhető. 

Hatalmas botrányt kavart természetesen a hatvanas évek derekán ez a viselet, de sokat tett hozzá a nők szexuális forradalmához.

Igaz, akkor jóval kevesebben merték viselni, és igazi trend sem lett belőle, de mégis bizonyítja, Saint Laurent abban is jó volt, hogyan kell botrányt csinálni, és a figyelmet miként kell a leghatásosabban felkelteni. 

4. Le smoking – a női szmoking (1966)

Ezt a csodálatos Helmut Newton-fotót nagyon sokáig használtam profilképnek, egész egyszerűen azért, mert imádom. Olyan erőteljesen áthatol rajta az a stílus és elegancia, amit én egy nőn elképzelek, hogy szavakkal nem tudom leírni. 

És most gondoljatok bele abba, hogy a hatvanas években mekkora botrányt keltett, amikor Saint Laurent kitalálta a női szmokingot. Egész pontosan gondoljatok inkább úgy bele, hogy a mai napig szenzációszámba megy, ha egy-egy gálán egy híres színész vagy énekesnő szmokingot húz. Pedig eltelt ötven év, és még mindig nem megszokott nőkön az ilyesmi gálaviselet. 

Angelina Jolie például éppen ilyet vett fel a 2014-es BAFTA-díj-átadó alkalmával. 

És tudjátok, ki tervezte ezt a ruhát? A Saint Laurent-ház. 

5. Pop art megint

Saint Laurent imádta a hatvanas éveket. Szerintem a legerőteljesebb kollekciói és formatervezései ebben az időszakban láttak napvilágot, legalábbis hozzám ezek a kollekciók állnak a legközelebb. Annyira fantasztikusak ezek a ruhák, hogy szívesen viselném őket, és ma is simán megállják a helyüket a divatpiacon. Nem tűnnek ódivatúnak, sem múzeumi daraboknak. Időtlenek. 

6. És akkor most irány Afrika!

Az 1967-es kollekciója sem maradt visszhang nélkül természetesen. Abban is úttörő volt, hogy visszanyúlt az afrikai motívumokhoz, ráadásul a világ élvonalbeli divatházainak egyik jelentős tagjaként. És ezzel egyidejűleg ő volt az első haute couture-szabász, aki színes bőrű manökeneket hívott a kifutóra. Nyilván ehhez a kollekcióhoz adta magát az ötlet, de ebben is abszolút úttörőnek számított. 

Emlékeztek erre a képre? 

Veruschka szupermodell pózol 1968-ban Helmut Newton kamerája előtt YSL híres szafaridzsekijében. Nos, ez is az Afrika kollekcióból nőtte ki magát. 

Imádatos!

7. Meztelen reklám (1971)

Azt kérdezed, miért van ezen a fotón meztelenül a tervező? Hát mert épp a Pour Homme nevű parfümjét reklámozta.

Azt kérdezed, volt belőle botrány? Tudod a választ: naná, hogy volt!

Azt is lássuk be, hogy a mai napig nem számít megszokottnak, hogy egy-egy tervező meztelenül modellt áll a parfümjéhez. (Tulajdonképpen kapásból nem is tudok mondani hasonló esetet, de azt nevezzük olyasminek, hogy Tom Ford egyszer szexin pózolt az egyik illatához.)

De hiába a meztelenkedés, mégsem ez az illata lett a legnépszerűbb. Hanem az Opium. Mert ha egyszer beleszippantasz az Opiumba, soha nem felejted el az illatát. Csak olyanok merik használni, akiket nem foglalkoztat az, ki mit gondol róluk.

8. Oroszország, balett, opera (1976)

A luxusminőségű textilekből és erőteljes színekből álló kollekcióját az orosz operák és balett világa ihlette. 

1992-ben maga a tervező nyilatkozta azt az ELLE magazinnak, hogy a leggyönyörűbb emléke az akkor harmincéves pályafutása alatt az Orosz kollekció volt. Azt is hozzátette, tisztában van vele, hogy nem ez volt a legsikeresebb kollekciója, de mégis annyira fényűzőre sikerült, hogy számára ez volt a legkedvesebb.

9. Henri Matisse inspirálta ruhák (1981)

Ezeket a szemet gyönyörködtető darabokat Henri Matisse francia festőművész inspirálta, és ezzel be is léptünk a nyolcvanas évek világába. A formák, a színek, a válltömések, a zsabós részek, a széles övek egytől egyig azt a kort idézik. És az évtized formai kialakításában ennek a kollekciónak is erőteljes szerepe volt. 

Saint Laurent ezzel folytatta azt a hatvanas években elkezdett irányvonalat, hogy festőművészek munkáit örökíti meg ruhákon keresztül. És milyen jól tette. 

10. Van Gogh él (1989)

De ami még az előző két festményruha „kollaborációnál” is csodálatosabb lett, az a Van Gogh által inspirált kollekció volt 1989-ben. 

Ahogyan megtervezte textilre a holland posztimpresszionista festő jellegzetes ecsetvonásait, és ahogyan azok életre keltek a manökeneken, az egész egyszerűen varázslatos. (A legjobban azt sajnálom, hogy ezt a bemutatót nem nézhettem végig.)

Nézzétek meg közelebbről, mennyi munka van ebben az anyagkidolgozásban, szabályosan látszanak az ecsetvonások:

Ez igazából nem is varázslat, hanem pontos és precíz mestermű, egy zseniális lángelme kifogyhatatlan tehetsége. 

Yves Saint Laurent igazi zseni volt. A legtehetségesebb tervezők egyikeként tartjuk számon mind a mai napig. Hozzá hasonló tehetség John Galliano is, és máig az lehetne, ha nincs az a csúnya botránya Párizsban.

Mert az sem mindegy, milyen botrányt csinálsz. Nem mindegy, hogy vakmerő és meggondolatlan vagy, vagy úttörő és újító. 

Yves Saint Laurent ez utóbbi volt. Ehhez semmi kétség nem fér. 

Tőle származik az a sokat idézett mondat is, hogy „A legszebb ruhadarab, amit egy nő hordhat, annak a férfinak az ölelése, akit szeret. De ha néhányuknak nincs szerencséje megtalálni a boldogságot, nekik ott leszek én.”

Yves ott volt, és ott is van a mai napig.

Szentesi Éva

Képek: Getty Images, Vogue

Források: ITT és ITT