Nem emlékszem pontosan, mikor kaptam az első farmernadrágomat, de azt tudom, hogy ezért is (mint például a Barbie babáért) sokat kellett könyörögnöm anyáméknak.

A kilencvenes évek elején, amikor már suliba jártunk a tesómmal, valami elképesztően menőnek számított farmert hordani. De esküszöm nektek, nem tudom felkutatni az emlékeimben, hogy melyik fazonból kaptunk először.

Anyám farmerjai persze elevenen élnek az emlékeimben. Volt 501-es Levi’se, és az is előttem van, ahogy magyarázza, ez a fazon és márka mennyire jó minőségű és elképesztően menő. Anyám izmos lábain irtózatosan jól festett az ikonikus darab, meg a farmersort is.

Persze mi Levi’s farmert nem kaptunk még jó sokáig, viszont arra emlékszem, hogy valamikor a kilencvenes évek végén újra divatba jött a retró, és ebből a remek alkalomból minden hóbelevancot teleokádtak virágokkal (totális félreértelmezése volt a megboldogult woodstocki időszaknak), én nem voltam hajlandó magamra ölteni az ízléstelen, virágos cafrangokat. Bizony a szegény farmerokat is meggyalázták horgolt részekkel, virágos, és strasszos vackokkal. Remélem, nem maradt fenn róla képanyag, mert ez a divattörténelem sötét időszakai közé tartozik.

De míg az összes többi lány virágos cuccokban lófrált, én egy időre száműztem a farmert a szekrényemből, mert három évig csak szoknyában jártam suliba. Majd amikor ismét hajlandó voltam nadrágot ölteni, már a csípőfazon hódított, így beszereztem én is egy ilyet. (A tinihasamat még simán villanthattam.) De a csípőfazon igazán soha nem jött be. Én a magas derekú nadrágokat és szoknyákat szeretem. (Nem is veszek másmilyet. Ez passzol hozzám, és kész.)

Viszont a farmer történelme sokkal szélesebb skálán mozog, úgy a színeket, mint a fazonokat illetően. Nézzük, hogy honnan indult, és mi lett belőle!

A világ legelső farmernadrágja

Az első farmernadrágot egy favágó megrendelésére készítette egy Jacob Davis nevű szabómester, aki Levi Strauss San Franciscó-i méteráru-kereskedőtől rendelte meg az ehhez szükséges erős, sávolykötésű pamutszövetet. A nadrágnak – tartóssága okán – akkora sikere lett a munkások körében, hogy Davis egyre több megrendelést kapott, így San Franciscóba költözött, és társult Strauss-szal, majd 1873-ban szabadalmaztatták az egyedi tervezésű, szegecsekkel kivert nadrágjukat. 

Aranyásók Levi’sben (1882)

A Levi’s először barna volt, csak később kezdték kékre festeni – ekkortól hívják denimnek. Strauss egy gyengébb minőségű szövetet is használt a nadrágok elkészítéséhez, amit Genovából szerzett be. Ezt az anyagot jeannek nevezte el (egyes feltevések szerint a város neve után). Míg a denimből tartósabb, addig a jeanből egyszínű, könnyebb, és gyengébb minőségű munkaruhát készítettek. De később a jean név átterjedt a denimre is, és egységesen ekkor kezdték jeansnek nevezni ezt a ruhadarabot. 

1889-ben megjelent a cég első konkurense, ami máig az egyik legnagyobb vetélytársnak számít. Persze H. D. Lee neve nem annyira ikonikus, mint Levi Straussé. Az alapító Henry David Lee a jean anyagból készített kezeslábas munkaruhával tört be a piacra, de a Levi’s elsőségét nem tudta megtörni.

Munkaruhából divatdarab

Gyakorlatilag az ötvenes évekig kizárólag munkaruhának használták a farmert. Az első évtizedekben az aranyásók nadrágjaként és a bányászok népszerű viseleteként híresült el, aztán a gyárakban is elterjedt. Ott már nemcsak férfiak, hanem nők is hordták. Praktikussága, időtálló szövete megfelelt bármilyen, fizikai munkát végző embernek. 

Persze akkor még nem tudta senki, milyen szimbólummá válik, és hogy mit jelent a divattörténetben.

James Dean 1954-ben

A farmer divatba hozását nem kisebb személyiségeknek köszönhetjük, mint James Dean, Elvis Presley vagy John Wayne, akiknek a sztárstátusa nem az elérhetetlenségre épült (legalábbis ami a külcsínt illette), hanem sokkal inkább a szabadságra, és ez a ruhadarabbal is összeforrt. 

A szabadság szimbóluma

A hatvanas–hetvenes években a farmer viselése egyet jelentett egy dekadens, szabadelvű, természetközeli állapottal. Olyan lazaságot kölcsönzött a viselőjének, ami korábban ismeretlen volt. Igazából a woodstocki éra, a természet gyermekei, a hippik tették végképp ikonikussá a farmert, ami így végérvényesen összeforrt a lázadással és a szabadelvűséggel.

Nő gyermekével a woodstocki fesztiválon

Charlie angyalainak hála pedig a televízión keresztül a mainstreambe is bekúszott, onnan kezdve pedig nem volt megállás: a női ruhatár nélkülözhetetlen darabjává vált, előbb Amerikában, aztán pedig a kontinensen kívül is, bár ez némely helyen nem ment könnyen.

Farrah Fawcett 1976-ban, a Charlie angyalai című sorozatban

A „hanyatló Nyugat” ópiuma nem férkőzhetett át a falon, nem törhetett be csak úgy a keleti blokkba. Aki itthon a nyolcvanas évekig farmert viselt, lázadónak számított, a törvények megkérdőjelezésével, és rút hippiséggel „vádolták”. A farmernak különösen nagy értéke volt akkoriban Magyarországon. Egyesek hónapokig gyűjtöttek rá, akinek pedig volt Nyugatra disszidált nagybácsija vagy nagynénije, az kiváltságosnak számított, hiszen könnyebben hozzájuthatott a hőn áhított darabhoz. Aztán ha felvette, ő lett a legmenőbb.

A nyolcvanas évektől azután egyre több változata felbukkant Amerikában is, újraértelmezték az anyagot és a formákat. Menő lett a farmerdzseki, telerakták kitűzőkkel, flitterekkel, a nadrághoz magas derekat toldottak, megszaggatták. Mindenki viselte: a rockerek éppúgy, mint a malibui görköris csajok. Kifordították, befordították, szóval egészen új értelmezéseket kapott.

Kattints a képre, és lapozhatóvá válik a farmertörténeti galéria!

Madonna klasszikus viselete 1983-ból

A nyolcvanas évek újító darabjai után a kilencvenes évek valóságos mélyrepülésnek számított, már ami a stílust illeti (de szerintem a kétezres évek is ide tartoznak). Az ormótlan mommy jeansek (azaz kismamagatyák), az eltúlzott és ízléstelen anyaghasználat, majd a csípőfazon térhódítása (ami a legvékonyabb emberen is gázul mutat), egytől egyig rontott a farmer renoméján.

Persze kiirtani a divatból lehetetlen, így a kilencvenes évek „hippi rulez” korszaka, és az előbb felsorolt ballépések sem tudták. 

A 2010-es évektől pedig a kifutók közkedvelt anyaga lett. Vannak olyan kollekciók, amik konkrétan erre építenek, így a „fashioniszták” egy jó farmerért vagy egy jól szabott farmerzakóért, illetve farmerkabátért akár csillagászati összegeket is képesek kifizetni.

A farmer igazi ikonikus anyaga és darabja lett a divattörténelemnek.

A Balmain legújabb kollekciója például, ami a 2019-es őszi/téli trendeket jelzi előre, valóságos stílusutazás: adott egy régen feltalált anyag, ami több mint százéves múlttal büszkélkedhet, és a huszonegyedik században is képes a tervezőket megihletni. Úgy tűnik, még mindig kimeríthetetlen inspirációt jelent, akármit meg lehet vele csinálni.

Kattints a képre, és fellapozhatod a Balmain farmerból készített 2017-es és 2019-es kollekcióit:

Már ami a stílust illeti.

Hiszen a farmer mindörökre a szabadság és a lázadás jelképe marad.

Nekem is ezt jelenti. A kedvenc, farmer anyagból készült darabjaim például egy régi 501-es fazon agyig kiszaggatva, egy szaggatott farmersort, és egy Camdenben vásárolt trapézgatya, amit azóta már kifogytam. De ha megint arra járok, veszek másikat, mert a farmer örök. Soha nem megy ki a divatból.

Szentesi Éva