„A legkevésbé sem érdekel, hogyan fognak rám emlékezni” – Kivételes elme volt Karl Lagerfeld

–

A férfi, aki szándékosan lett önmaga karikatúrája

Eredetileg illusztrátor és karikaturista szeretett volna lenni, ám végül inkább létrehozta önmaga karikatúráját, Karl Lagerfeld nyilvános figuráját. „Nem volt tudatos, csak így történt. A megjelenésem számomra természetes, bár valószínűleg az, amit én gondolok a természetesről, különbözik mások elképzeléseitől. Normálisnak tartom magam, de talán nem tudom, mit jelent ez a szó.”

Magánéletében azonban jócskán különbözött attól a magas, karcsú, egyenes tartású, hűvös megjelenésű, ősz haját lófarokba kötő, napszemüveges, öltönyös fickótól, akinek az egész világ ismerhette. „Néha üldögélek otthon az ágyamban a macskámmal, Choupette-tel és arra gondolok, hogy az embereknek fogalmuk sincsen, milyen is vagyok valójában.” A gondosan megtervezett és kifejlesztett megjelenése inkább páncélként volt hivatott védeni a belső világát.

„Teljesen ártalmatlan vagyok, még ha nem is nézek ki annak. De nem is baj. Nem akarok kedvesnek tűnni olyan emberek szemében, akiket nem ismerek.”

A German man in Paris

„Felejtsd el Németországot, innen el kell menned” – küldte útjára a tervezőt az édesanyja, amikor a II. világháború után fiatalon Párizsba költözött. Igaza volt, bár saját bevallása szerint imádta szülővárosát, Hamburgot. Mégis halálra unta volna ott magát, az unalmat pedig a legnagyobb bűnnek tartotta. „Ha unatkozol, az azt jelenti, hogy te magad vagy unalmas. Nem tisztem unalmas embereket szórakoztatni. Magammal viszont nagyon jól kijövök.”

Mivel felnőtt életét már Párizsban töltötte, németsége inkább volt fogalom, mint valóság. „Nagyon német vagyok, de inkább absztrakt módon. Ennek semmi köze a hazafiassághoz vagy a nacionalizmushoz, sokkal inkább a kultúrához, művészethez, némafilmekhez, és különösen a berlini és bécsi zsidó kultúrához.” Bár könnyedén megtehette volna, hogy feladja német állampolgárságát, a német útleveléhez is élete végéig ragaszkodott. „Azt mondtam magamnak: ezzel születtél, ezt kell elfogadnod.”

Merkel és az álomvilág

Mindezzel együtt a német közélet és politika mindig is foglalkoztatta, bár  ritkán nyilatkozott erről nagy nyilvánosság előtt. Kivételt képezett ez alól az a ritka alkalom, amikor Angela Merkelt kritizálta, amiért olyan sok menekültet engedett be Németországba. „A németek elpusztítottak több millió zsidót, ami miatt még mindig borzasztóan szégyelljük magunkat. Erre Angela Merkel beereszti a zsidók fő ellenségeinek millióit”. A II. világháború és a nácik hatalomra jutása mindig is mélyen megrendítette Lagerfeldet, saját bevallása szerint ezért is maradt meg németnek.

„Nem hiszek az eredendő bűnben, de ez egy olyan dolog, amivel életünk végéig foglalkoznunk kell.”

Számára az ideális világ leginkább olyan, mint amilyen egy spanyol város volt réges-régen. „1000 környékén Córdoba volt Európa legnagyobb városa, zsidók, arabok és keresztények laktak egymás mellett. Már volt fejlett csatornahálózatuk, utcai világítása és kórházaik. Aztán a keresztények elüldöztek mindenkit. Talán úgy érezték, az embereknek nincs szükségük kórházakra, mert kell nekik a szenvedés, hiszen Isten is ezt akarta. Úgyhogy Córdobából szépen lassan egy kis falucska lett, annak ellenére, hogy 1000-ben még idilli város volt.” Bár szívesen élt volna abban az időszakban is, boldog volt a mai, lehetetlen világban, amit egyszerre tartott szörnyűségesnek és érdekesnek.

Az alma fája

Míg édesapja szerinte nagylelkű, ám unalmas fráter volt, akit csak az üzlet érdekelt, ha édesanyjához hasonlította magát, akkor  kifejezetten szerény, visszahúzódó, és lassú észjárású embernek látta önmagát. Elisabeth Bahlmann különösen tehetséges lehetett a feladatok okos delegálásában. „Mindenkinek meg kellett érte tenni mindent, de ő soha semmit nem tett senkiért. És a végén nekünk kellett hálásnak lenni” – emlékezett rá.

Párizsi éveinek kezdetén rendszeresen írt naplót, amiket, bár nagyon izgalmas lenne most elolvasni, az anyukája mind egy szálig elégetett, ezzel a felkiáltással: „Senkinek nem kell tudnia, milyen ostoba vagy.”

Szüleiről amúgy sem sokat tudott. Édesanyja csak a gyerekkoráról és a házasságáról mesélt szívesen, a fiatalkoráról azonban mélyen hallgatott, és Lagerfeld szerint ez jól is volt így.

„Fontos, hogy mindenkinek legyenek titkai. Ezért nem írtam meg én sem a visszaemlékezéseimet, holott milliókat ajánlottak érte. Pénzre azonban nincs szükségem, és mondanivalóm sincs.”

A feminizmust is az anyatejjel szívta magába, bár az édesanyja inkább volt matriarchális, mint egyenlőséghívő, gyakran mondogatta is otthon: „az anyák nem küldik háborúba a fiaikat”.

Múlt és jövő

Lagerfeld életét több izgalmas ponton is keresztezték látnokok. Édesanyjának – aki mélyen vallásos, katolikus családból származott – egy ízben azt jósolták, hogy a fiából lelkész lesz. Úgyhogy a kedves mama igyekezett olyan távol tartani Karlt a vallásoktól, amennyire az csak lehetséges volt.

Később a tervező megismerkedett egy testes, élénkzöld szemű, török jósnővel, akivel két ízben is kísérteties beszélgetése volt. Első alkalommal Yves Saint Laurent és Pierre Bergé társaságában látogatta meg Madame Serakiant, aki megjósolta Lagerfeldnek, hogy minél idősebb lesz, annál sikeresebben éli az életét. De ugyanilyen pontosan megmondta előre azt is, hogy az apja mikor fog meghalni, és a divatvilágban elért sikereit is mind egy szálig megjövendölte. Hogy mindez lehetett akár önbeteljesítő jóslat is? Persze, lehet. Ám egy másik alkalommal olyasmi történt Lagerfeld beszámolója szerint, amitől borsózni kezd az ember háta: 1982 környékén épp indultak valahová a könyvelőjével, amikor telefonon kereste őt Madame Serakian. Elmondta: tisztában van vele, hogy Lagerfeld épp egy szerződés aláírására megy, amivel nincs semmi gond, ám legyen résen, mert az irat hetedik oldalán van egy hiba, amit később felhasználhatnak ellene. Pontosan így volt.

És hogy hogyan szeretné, ha emlékeznénk rá? „A legkevésbé sem érdekel” – mondta a Die Zeit riporterének. Én is ezt javasolnám: találja meg mindenki magának azt a Karl Lagerfeldet, akiből a legtöbb inspirációt tudja meríteni. Mert ahhoz kétség sem fér, hogy számtalan téren egyedülálló és különleges volt. Nyugodjék békében.

 

Fiala Borcsa

A cikk a Die Zeit Magazin 2018 tavasz/nyár számában megjelent interjú felhasználásával készült.

Kiemelt kép: Getty Images/Vittorio Zunino Celotto/Conde' Nast International Luxury Conference