calvin klein - wmn

A nyolcvanas évek divatját sokan ízléstelennek látják, pedig a tervezők ma elképesztő elánnal repítenek vissza ebbe a korszakba. 

A nyolcvanas éveknek köszönhetjük az első PC-t, a walkmant, a rendszerváltást meg a Magnum című sorozatot, ami jó nagyot dobott a világ Hawaii-ing forgalmán. Na, és a bajusz. Meg még sorolhatnám

Amire én személy szerint emlékszem a nyolcvanas évekből, az nem túl sok. 1985-ben születtem (szóval engem is ennek az évtizednek köszönhettek, már aki), így az emlékeimnek csak néhány csírája szökkent szárba ekkor. Ami megmaradt, az viszont intenzív emlék. Tiszalökön volt egy tündéri fodrászüzlet, nevezetesen Inci néni fodrászüzlete, ahová anyám járt daueroltatni, és ahová én is mentem mindig anyámmal. Egy női fejjel volt felmatricázva az üzlet ablaka, mindig le akartam kaparni a matricát, anyám meg mindig rám szólt, hogy „azt nem szabad KisÉvike”.

Csak bámultam a női fejet, olyan különleges, fekete-fehér forma volt, sűrű pillákkal, és íves szájjal. Nagyon szépnek találtam azt az arcot, pedig nem is volt minden része külön kidolgozva. Csak álltam az ablakban és néztem a dús szempillás szemét.

Ez a parfüm már a formavilágában megidézi nekem Inci néni üzletét. Egyből bekapcsol a nosztalgiafaktor, és visszarepülök abba a varázsos mesevilágba. Pontosan ilyesmi szemek kacsintgattak rám Inci üzletének kirakatából. Mennyire szerettem volna akkor hasonlítani ezekre az arcokra. Elképzeltem, hogy nekem is megengedi anya, hogy kifessem magam. De soha nem engedte

Inci néni üzletében ráadásul mindig csodálatosan jó illat volt, csak úgy árasztották magukból a lakkot a tupírozott női fejek. Imádtam kalamolni a hajcsavarók és tégelyek között. Inci néni pedig mindig tip-top volt. Szerettem nézegetni, ahogy dolgozik. (Csoda, hogy az élmény hatására nem lettem fodrász).

Emlékszem anya kopogós cipőire is, meg a széles, alaposan kitömött vállaira, és azokra a fantasztikus mintákra, amik annak a kornak a hamisítatlan stílusjegyei voltak. Ha megvolnának még azok a ruhák, ma veszettül divatos lennék bennük. Bezony.

Na, ennyit a személyes emlékekről.

Most szépen sorba veszem, milyen elemeket hoztak vissza a tervezők a nyolcvanas évekből az én legnagyobb örömömre:

A miniszoknya

Balenciaga, tavasz/nyár, 2019

Bár a mini a hatvanas években született, és a hetvenes években is dívott, azért a nyolcvanas évek sem panaszkodhatott combvillantás ügyében. A nők mérhetetlen szabadságvágya abban (is) kulminálódott (már ami a külsőségeket illette), hogy egyre szabadabban mutatták meg a testüket. 

Amiben újat hozott ez a korszak, azok a mintás harisnyák (olyasmik, mint a bal oldali fotón). Eszembe jutnak anyám formás lábai, ahogy tipeg előttem az ovis évnyitóra. A minták szépen körbefonják a vádlikat, annyira csinos, hogy megáll az ember esze.

Bár anyám főleg nadrágban járt, ezért amikor ezekbe a jellegzetes mintázatú harisnyákba bújtatta a lábait, az mindig ünnep volt.

Ki ez a lány?

Madonna a Ki ez a lány című filmben (1987)

Madonnának a divatra tett hatása külön cikket érdemelne, már csak azért is, mert nem csak erre az évtizedre korlátozható. 

Nem véletlen, hogy a stílusának külön kollekciókat szenteltek a tervezők. A hegyes melltartó, amit Jean Paul Gaultier tervezett neki (mondjuk, ez már kilencvenes évek), külön misét megér.

Olyan ikon ő, aki képes volt évről évre megújulni. Kezdve a szőke, Monroe-ra hajazó szexi dívától egészen a vadóc, majd lenyugodott, barna hajú vonalon át a hiphopos stílusig.

1987-ban mutatták be a Ki ez a lány? című filmjét, ami bár nem az első filmje, és nem is épp Oscar-díjas, de a divatra mély hatást gyakorolt. Ez a Moschino-kollekció például abszolút ezt a filmet idézi. A neccek, a bőrdzseki, a többrétegű szoknyák, a lakk felületek, a láncos megoldások egy az egyben a filmre tett utalások.

Madonnának nagyon sok dolgot köszönhetünk. Ő az, aki képes arra, hogy újra és újra megújuljon anélkül, hogy elveszítse a karakterét. 

Kemény kalap és

Biztos láttátok már Lady Dianaról ezt a képet. A fotó az évtized végén, 1989-ben készült, és egy igazán ikonikus outfitet mutat be. Hamisítatlan nyolcvanas évek tetőtől talpig. A kalap nálunk a II. világháború vége óta nem divat – nem is igazán tudom elképzelni, hogy manapság ilyesmiben lófráljanak az emberek az utcán, pedig nagyon öltöztet, és elképesztően stílusos. Igaz, kevesen tudják viselni, és a mai életformánkhoz sem valami praktikus viselet. (Mondjuk, ma rajtam épp egy rocksztár-kalap van.)

A következő kollekció is Moschino. Pont erre a kalap-style-ra hajaz. A tervezőre jellemző, hogy kifejezetten „antidivatot” kreál, vagy odadob valami fricskát, és abból mégis divatőrület lesz. (Ő tervezte a Barbies meg a McDonalds kollekciót is.) A filccel összefirkált mintázat szintén passzol a nyolcvanas évek világához.

A bal szélső fotó egy 1980-as outfitről készült, a többi ruha pedig a Moschino jövö tavaszi kollekciójából való

A fiúktól csórtuk

A férfiöltöny viseletét Marlene Dietrich építette be a női ruhatárba, de a divatba széles körben csak a nyolcvanas években tört be. Azóta szép karriert futott be, de a kitömött vállak, a bő aljmegoldások mind abból az évtizedből erednek. 

Manapság pedig épp annyira természetes, mint a fesztiválra felhúzott gumicsuka. Persze ez sem való mindenkinek Én azonban nem tudok ízlésesebbet elképzelni, mint egy jól megválasztott nadrágkosztümöt egy elegáns alkalomra. Nézzétek csak, mennyire jól mutat a modelleken! Kedvencem a széles övvel összekötött fazon. Nem isteni?

A redők!

Ápol és eltakar. Et voilà! 

Mennyire sikkes már? Persze kell hozzá érzék, hogy valaki ezt a fazont jól hordja. A bal oldali képen egy 1985-ös New York-i modell látható, a jobb oldali pedig ennek az átdolgozott változata, ami már egy jövő évi Balenciaga-kollekció darabja. 

Ha tudjátok, kicsoda Grace Jones, akkor nem is kell sokat segítenem ahhoz, hogy beugorjon a zseniális és egyedi stílusa. Fogadni mernék, hogy a redős anyagok divatba jöttéhez neki is sok köze van. A csúcskorszakában még a bőrt is előszeretettel redőzték.

Grace Jones az 1985-ös Halálvágta című James Bond filmben

A válltömésről is beszélnünk kell!

Hát persze, hiszen a válltömések egész egyszerűen fantasztikusak. Olyan sziluettet varázsolnak, hogy az nem igaz. 

Ha az utcán még nem is jön szembe lépten-nyomon, valójában reneszánszukat élik már egy ideje, és ebben az évben eljutottak a tetőpontjukra. Talán hamarosan itthon is bátrabban merik viselni ezt a nyolcvanas évekből származó megoldást. (Hozzáteszem, hogy az első virágzása nem tartott sokáig: a kilencvenes években már gúny tárgya volt, még anyám is kivagdosta őket a ruháiból.)

A válltömés legismertebb művelője Balenciaga, ő hozta vissza a kollekcióiba, tőle indult újra hódító útjára. A spanyol márka sokszor túlzásokba esik, emiatt a modelljei úgy néznek ki, mintha a kabáttal együtt a vállfát is magukra rántották volna. De hát a túlzás a divat lényege, nem?

Őrjítő virágok

Calvin Klein, tavasz/nyár, 2019

Nos, a nyolcvanas évek nem szűkölködött túlzásokban. Virágból például jó nagy adagot adtak, és a színekben sem fogták vissza magukat. Én azonban úgy festenék bennük, hogy röhögnétek, éppen ezért sosem fogtok virágos hacukában látni.

A bal felső képen látható ruha a nyolcvanas évekből való, így az akkori kedvenc színekben pompázik: ciklámenben és erőteljes rózsásban. (Nekem nem tetszenek, de, ugye, ez egy szubjektív elemzés.)

Bónuszként nézzétek meg az idei őszi Versace-kollekciót, amit lehetne akár a nyolcvanas évek kivonatának is nevezni. Imádom:

A sokszor gúnyolt, stílustalannak nevezett nyolcvanas évek tehát egyáltalán nem volt ízléstelen. Persze mindenből lehet viccet csinálni, hogy aztán fogja a divat, és rántson rajta egy jó nagyot, egyenesen a fanyalgók arcába. Gondoljunk csak a kilencvenes évek platform csukáira! De az már egy másik történet.

Szentesi Éva

Képek: Getty Images, Vogue