A Dior az egyik legnagyobb luxusmárka. Olyan nevekkel emlegetik együtt, mint a Chanel vagy a Givenchy, pedig történelme korántsem volt mindig ennyire fényes, botránymentes meg aztán végképp nem. Arról nem is beszélve, hogy John Galliano –csúfos és rendkívül kellemetlen – menesztése után, nem igazán voltak képesek visszatérni eget rengető és könnyfakasztóan briliáns kollekcióval (de ez is csak az én véleményem, sokan úgy vélik, szüksége volt a Diornak a stílusbeli tisztulásra.)

A divatháznak öt plusz egy nagy korszaka volt, öt meghatározó és tehetséges kreatív igazgatóval, akik eszméletlen kreációkat adtak a nőkre, és hagytak meg az utókornak. A plusz egy, a hatodik pedig a Galliano utáni, amelyben több tervező is helyet foglal, de az igazi utód – egyelőre – még várat magára.

Kezdjük sorban, az elején:

(A galériák az oldalsó nyilakkal lapozhatók)

1. Christian Dior – az alapító (1945-1957-ig)

Emlékeztek még, mit írtam nemrégiben a szesztilalom divatjáról, a felszabaduló húszas évekről? A divatban, mint ahogyan más művészetekben is, az a csodálatos, hogy egy-egy letisztult korszak után megint valami elképesztő kavalkádot kívánnak az emberek, majd aztán az egyszerűség után újra oppulenciát; gondoljunk csak arra, hogyan követte a barokkot a klasszicizmus, vagy a romantikát a realizmus. Amíg a húszas években felszabadították és kényelembe helyezték a női sziluettet a sok évnyi fűzőben való feszengés után, addig előkészült a következő időszak, amelyben ismét láttatni akarták az asszonyok pompás idomait. És akkor jött Christian Dior, aki 41 évesen megalapította Pierre Allemandival Párizsban a Dior-házat. 

Az első kollekció 1947-ben debütált, amit az amerikai sajtó azonnal felkapott, és „New Look” elnevezéssel ünnepelte az új sziluettet, amit egy szigorúan karcsú szabásvonal, alakkövető felsőrész és lebegő szabású szoknyák jellemeztek. A márka azonnal nők millióinak szívét hódította meg, a kezdetektől fogva a kifogástalan eleganciával és luxussal forrt egybe a neve. Született egy anekdota is Christian Dior elsöprő sikerei után, állítólag egy tenyérjós azt jövendölte neki akkor, amikor még fiatal volt, hogy „Az asszonyok áldani fogják, maga pedig általuk fog boldogulni.” 

Dior a Dior-ház előtt

És ez bejött, de sajnos az alapító nem élvezhette nagyon sokáig a sikert, mert 1957-ben szívinfarktusban elhunyt.

2. Yves Saint Laurent, aki nem maradt sokáig (1958-tól-1960-ig)

Saint Laurentre a Vogue-ban megjelent divatrajzai miatt figyeltek fel, és már tizennyolc évesen Dior figyelmébe ajánlották. Így lett nagyon fiatalon gyakornok a divatháznál, majd amikor 1957-ben Dior meghalt, kinevezték művészeti vezetőnek a még csak 21 éves, ifjú tehetséget. 

Az 1958-ban tervezett első kollekciója hatalmas sikert aratott. Yves Saint Laurent finomította és természetessé tette a vonalakat, kiszedte a ruhákból a töméseket és a merevítőket, így sokkal kényelmesebb, naturálisabb vonalvezetésű kollekciónak örvendezhettek a vásárlók. 

1960-ban viszont beidézték katonai szolgálatra, ahol idegösszeomlást kapott, és elektrosokk-terápiával kezelték. Ez idő alatt állását is elvesztette. Később saját néven alapított márkát, és lett világhírű a divatháza, ami mára csak a Saint Laurent nevet viseli, mivel az új kreatív igazgató elhagyta az Yves-t a brand elnevezéséből. (Ez elég sok vitát váltott ki, az én véleményem pedig ez: #fuck)

Yves Saint Laurent

3. Marc Bohan – siker és csődeljárás (1961-től-1989-ig)

Bohan közel harminc évig volt a divatház kreatívja, ám hiába halmozott sikert sikerre a kifutókon, az üzleti oldal mégsem ment olyan fényesen. Az anyavállalat kétszer is csődvédelmet kért maga ellen Bohan ideje alatt.

4. Gianfranco Ferré – az első nem francia (1989-től-1997-ig)

1989-ben, Bohan távozása után Ferré lett az első a Dior élén, aki nem francia származású, hanem történetesen olasz. A kollekciók vérfrissítést és elegánsabb vonalvezetést kaptak az ő kreatív vezetése alatt.

5. John Galliano – a (trónfosztott) király (1997-től-2011-ig) 

Mondjuk, Gallianóról külön cikket is tudnék írni, mert hiába minden botránya, a legzseniálisabb divattervezőnek tartom az egész világon. Ő igazából nem is „csak” divatkreátor, hanem sokkal inkább jelmez- és látványtervező. A színpadi gondolkodásmód az összes kollekcióján nyomon követhető. A Dior-háznál eltöltött évei alatt minden egyes kollekcióját különálló, előre kigondolt tematikákra fűzi fel. Olyan korszakokat gondol újra, mint az egyiptomi vagy a japán kultúra, de számos divattörténeti szakaszt is feldolgozott, vagy éppen virágok tematikájára fűzött fel egy sorozatot.

A divatház kollekciói a Galliano-érában ismét virágkorukat élték, a spanyol-brit származású művész minden eddiginél látványosabb és bravúrosabb ruhakölteményeket alkotott. Sokszor persze megkérdőjelezhető volt, mennyire viselhetőek (és hova) a ruhái, de ő egy pillanatra sem fogta vissza magát a tizennégy év alatt, amíg kreatív igazgató volt a Diornál. 

Gallianót imádták, és ő is imádta magát. Minden bemutató után végigvonult ő is a kifutón, bősz hajlongás és pózolások közepette.

John Galliano bemutatója után a kifutón

A mestert antiszemita megnyilvánulásai miatt (valaki levideózta, amikor egy párizsi étteremben zsidózik) 2011-ben menesztették a Dior éléről. Jelenleg a Maison Margiela kreatív igazgatója, de hatalmas port kavart botránya miatt nem igazán tudott visszarobbanni a szakmába.

6. Galliano után – 2011-től napjainkig

2011. március 4-én Galliano menesztése után a Dior-ház alkalmazottai vonultak ki a show végén, amin a divattervező már nem vett részt, hiába az ő keze munkáját dicsérte a kollekció.

A Dior-ház alkalmazottai vonulnak ki Galliano helyett

De a show-nak mennie kellett tovább, viszont (egy ideig) állandó kreatív igazgató nélkül maradtak. Új vezető szakembert csak 2012 áprilisában, egy év múlva neveztek ki a ház élére, Raf Simons személyében. Simons 2016-ig maradt, amíg át nem ült a Calvin Klein direktori székébe. 

A fogadtatása vegyes volt. Annyi bizonyos, hogy a sokszor barokkosan túlfűtött, színpadias Galliano után sokkal letisztultabb, finomabb formákat hozott vissza a márka életébe, az más kérdés, hogy kinek mi jön be. Nekem nagyon nem, én totálisan odavagyok azokért a dolgokért, amik tényleg eredetiek, és tényleg ki vannak találva, nem pedig unásig ismételtek, letisztultak és sablonosak.

Szerintem valahol az a divattervezés lényege, hogy merjünk újat odarakni, ne féljünk semmitől, és Gallinao nem félt, ezért is volt méltó Christian Dior székére.

Isten tervez - Dior a modellje ruháját igazítja

Diorra visszatérve, ő is ugyanúgy eredetit és maradandót alkotott, valami újat, valami pluszt volt képes nyújtani ebben a mára egyébként fulladásig telített szakmában. Jó volna, ha megint olyan meghatározó irányvonalak mentén redukálódna a divat, és annyira nagy nevek irányítanák a világ ízlését, mint amilyen Dior, Saint Laurent vagy Galliano is voltak.

Szentesi Éva

Képek és forrás: ITT, ITTITT és ITT