A palotabozsoki templomról egész jó emlékeim vannak. Kötelező volt járni, úgyhogy többnyire ott töltöttem a vasárnap délelőttjeimet, míg anyukám főzte a családi ebédet. Kis faluban felnőni azért nagyon jó, mert nagyjából ovis koromtól kezdve önállóan közlekedtem az utcánkban, amiben a mellettünk lévő ház a takarékszövetkezet volt, utána következett az iskola, majd a templom. Szóval attól, hogy az én jelenlétemet ellenőrizte a hittan tanárnő minden héten, a szüleim még nem érezték kötelességüknek a részvételt a misén, simán át tudtam ballagni egyedül is.

Általában rohadtul fáztam, de legalább már akkor megtanultam, hogy a csinosságnak bizony ára van. Ha én mindenképpen a rózsaszín-égszínkék felhőmintás rakott szoknyámba akarok menni a színben hozzá passzoló blézerrel és a rettenetesen giccses és ízléstelen fehér lakk kopogós cipőmben (mondom ezt a mai fejemmel, de akkor úgy éreztem, én vagyok Baranya megye Carrie Bradshaw-ja), akkor a nagy kőfalak között bizony kocogni fognak a fogaim. De valahogy minden vasárnap arra a konklúzióra jutottam, hogy megéri. Szégyen vagy sem, de én bizony azért szerettem misére járni, mert akkor heti egyszer tutira puccba vághattam magam, és végigmasírozhattam a hívek előtt.

A támla nélküli padokat, mondjuk, utáltam, már akkor sem tudtam egy helyben megülni másfél órát. Szerintem a gyerekek nem is erre vannak kitalálva, de mindegy.

A kiöltözést, az ostyaevést, a nagyon szép rajzokkal díszített imakönyvemet, az első áldozó ruhámat és a közösségi életet, ami a templomba járással járt, azt bírtam. Meg, hogy a falu összes esküvőjét meg lehetett nézni. De mindez nem volt elegendő, hogy a vallás gyökerei olyan mélyre hatoljanak a személyiségembe, hogy felnőttként, saját akaratomból bármikor is késztetést érezzek a templomba járásra. Nekem ez az épület megmaradt a rideg, kényelmetlen, egyféle igazságot ismerő és hirdető térnek, amitől az évek előrehaladtával szépen eltávolodtam.

Aztán itt, Londonban arra lettem figyelmes, hogy egyre többször járok templomba, úgy, hogy észre sem veszem.

Például az imádott kis közösségi házam is egy üres templomépületbe költözött be, és amíg Barni nem járt bölcsibe, heti több alkalommal jártam játszóházba az egykor hit gyakorlására használt épületbe. Sőt, amikor ovinéző körúton jártunk, akkor is volt olyan, amit egy templomban rendeztek be. Ott is fáztam, úgyhogy lehúztuk a listáról.

Az elmúlt évtizedekben a kulturális és gazdasági igények változásával a templomba járási szokások is erősen megváltoztak – ezzel rákényszerítve a különböző egyházakat arra, hogy újragondolják ezeknek a tereknek a használatát. Ez a tendencia nem csak Nagy-Britanniában figyelhető meg, hanem világszerte: Dániában 2015-ben 200 templomot zártak be, Németországban 500 templom üresedett meg, míg Hollandiában 1700-ra tehető a kihasználatlan szakrális terek száma. Ez tehát komoly kihívás elé állította a vallási vezetőket, a belsőépítészeket és a befektetőket, hogy miként tudnák ezek az építészetileg nagyon fontos és kiemelkedő helyeket valamilyen, a mai kor igényeinek megfelelő „tartalommal” megtölteni. Hogyan lehet megőrizni a közösségi tér jellegét, a múlt „emlékét”, de reagálni a megváltozott vallásgyakorlási szokásokra és ötvözni a modernitással.

Alapvetően a vallásgyakorlás komplex belső motivációi közül kiemelni a közösségi lét igényét, és olyan tereket kialakítani, amelyek ezt a kapcsolódási pontot megteremtik.

Persze az ingatlanok nagy része egyszerűen kikerült a piacra. Ha ma rámegyek valamelyik nagyobb brit ingatlankereső oldalra, akkor biztos, hogy lehetőségem nyílik templom vásárlására, esetleg egy templom épületében kialakított lakás bérlésére.

A következő templomépületekkel pedig nemcsak Londonban találkozhattok, hanem Angliától New Yorkon keresztül Kanadáig majdnem bárhol:

1. Otthonok

Először nehezen tudtam elképzelni, hogy miként képes valaki munkából hazatérve kinyitni a hatalmas ajtókat, majd egy olyan térbe megérkezni, ahol otthon érzi magát, de egy kis Pinterest-böngészés után már-már kedvem támadt elkezdeni gyűjteni valami pofás kis templomra. Elképesztően izgalmas megoldásokra lehet lelni, szerintem a belsőépítészeknek ez a hab a tortán, az igazi jutifalat. Innen már csak egy lépés a kastély, amiből szintén van mindig néhány eladó, és nem csak a szigetországban, hanem Hollandiában is. Ezt a templomból átalakított otthont A Zecc Architecten tervezőcsapata alkotta.

2. Uszoda, edzőterem

Persze, ha lakást lehet csinálni egy templomból, akkor miért pont az uszoda vagy az edzőterem maradna ki? Itt legalább nem fogunk úgy megizzadni, mint egy jó kis levegőtlen pincehelyiségben. Én úgyis minden edzésen imádkoztam, hogy legyen már vége a feladatnak, egy ilyen medencében talán nagyobb eséllyel hallják meg a kérésemet. A Dave Barton Gym New Yorkban található, a Virgin Active uszoda pedig Londonban. 

3. Gördeszkapálya

Ez egyszerűen annyira gyönyörű, hogy azonnal veszek egy gördeszkát és egy repjegyet Spanyolországba. Az újragondolt templom a Kaos Temple nevet viseli, a tervező pedig Okuda San Miguel volt.

4. Pub

Ugye, nem gondoltátok, hogy ha egy templom épületét bármilyen módon fel lehet használni, akkor a derék skótok majd pont a pubot hagyják ki a sorból (nem a sörből, hahaha). Ha a közösségi tér megtartása az elsődleges cél, akkor tökéletes választás a maximális kihasználtság érdekében.

Ez a pub a Cottier's Bar nevet kapta és Glasgow-ban található.

5. Étterem, kávézó

Egy jó kis randi egy igazán meghitt helyen? Ha Dublinban jársz, akkor a The Church Cafe-t feltétlen látogasd meg!

6. Mászófal

A belmagasság optimális kihasználására tökéletes alkalmas egy jó kis mászóterem kialakítása. Ezt Kanada egyik elhagyatott templomépületében húzták fel, a mászóklub Vertige Escalade néven fut.

7. Szerverszoba

Ezt Barcelonában alakították ki. A „szerverszoba” neve: Barcelona Supercomputing Center. Hely van a cuccoknak, az biztos.

8. Könyvesbolt

És természetesen van könyvesbolt is. A Waanders in de Broeren a holland Zwolleban helyezkedik el. További képekért KATT a dizájn tervezőinek oldalára!

Az elkövetkezendő években biztosan bővülni fog még a sor, ha továbbra is kitart a lelkesedés és a törekvés, hogy ezeket a gyönyörű épületeket megtartsák a jövő számára akkor is, ha már nem azért járnak oda az emberek, amiért száz évvel ezelőtt. Én biztosan lelkesebb templomba járó lettem itt, mint 30 éve Palotabozsokon.

Pásztory Dóri

Képek: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, és ITT