A stockholmi metrót, azaz a tunnelbanát gyakran emlegetik a világ leghosszabb művészeti galériájaként is. A vonal több mint száz kilométeres szakaszának száz megállójából 90 büszkélkedhet ugyanis különféle műalkotásokkal, az 1950-es években készült művektől kezdve egészen a modern, kísérletezőbb kedvű gyöngyszemekig. Ezek többek között olyan változatos témákat is érintenek, mint a nők jogai, az erdőirtás vagy az integráció. (Ha szeretnéd összehasonlítani az ennél jóval visszafogottabb magyar tematikát a svéd metrókultúrával, ITT van egy szuper galéria a külföldire, ITT pedig egy másik, alapos összefoglaló a budapestire.)

A stockholmi metróvonal legújabb kiállítása azonban lehet, hogy még a nálunk jóval liberálisabb svédeknél is kissé túltolta a tabubiciklit, egyúttal fontos vitákat generált arról, vajon milyen szerepet tölt be a társadalomban az utcai művészet, és felhasználható-e a metróra való várakozás pár bamba perce a tabudöngetésre.

Liv Strömquist – akit leginkább szatirikus, feminista műveiről ismerhetnek a vájtfülűek – filctollal készült rajzai öt hete díszítik a Slussen megálló falait.

Az Éjszakai Kert névre hallgató sorozat egyes darabjain szereplő nők derűs nyugalmat árasztanak, annak ellenére, hogy a fekete-fehér figurák lába között elővillan egy-egy tűzpiros vérfolt. Talán pont ez a fantasztikusan inspiráló a képekben, ez a nemes eleganciával kezelt helyzet, amit sokan egyébként kínos incidensként élnének meg.

Az én véleményemet azonban nem mindenki osztja. Van, aki egyenesen gusztustalannak bélyegezte a festményeket, és akadt olyan közösségi oldalon háborgó szülő is, aki cseppet sem tartotta szórakoztatnak, hogy épp a kiállított képek miatt kellett a négyéves gyerekének elmagyaráznia a menstruáció mibenlétét, számolt be róla a Guardian. A Twitteren is bőven találni a Szomszédok teleregény stílusban megszólaló hőzöngőket, az ember szinte hallja mögöttük a vége főcímzenét. „Csodás! Most legalább a stockholmiak akár a metrón is élvezhetik a menstruálást!” „Nem elég, hogy havi egyszer megjön, de most minden egyes alkalommal emlékeztetnek rá, amikor csak felpattansz a metróra.”

A művészt azonban maximálisan hidegen hagyják a negatív hangok, állítása szerint teljesen hozzászokott ahhoz, hogy alkotásai felkorbácsolják a hangulatot. „Furcsa, hogy valamit, amit olyan gyakran látunk, ilyen provokatívnak ítélnek meg az emberek. Nem igazán tudom ezt felfogni” – nyilatkozta.

Ami viszont innen, a megbízható rendszerességgel kigyulladó metrószerelvények, kimaradó járatok és az időnként gyalázatosan kommunikáló BKK (gondoljunk csak a T-Systemes botrányra) országából nézve a legléleksimogatóbb és reménytadóbb, az a helyi közlekedési vállalat kommunikációs osztályának hozzáállása az ügyhöz.

Martina Viklund szóvivő ugyanis azt nyilatkozta a Strömquist-kiállítással kapcsolatban, hogy bár valóban érkeztek be hozzájuk panaszos észrevételek, a Stockholmi Közlekedési Vállalat teljes mellszélességgel kiáll a kiállítást létrehozó döntésük mellett, amit egy művészekből, tanácsadókból, illetve a vállalat alkalmazottaiból álló bizottság hozott meg alapos megfontolás után. „Nem szeretnénk senki érzékenységét megsérteni ezekkel a művekkel. Ezzel együtt viszont nincs határozott és megrendíthetetlen irányelvünk azt illetően, hogy a meztelen emberi testet milyen formában engedjük megjeleníteni. A művészet ősrégi hagyományain belül a test ábrázolását mindig is egyfajta értelmezésként lehetett felfogni. Azzal, hogy bemutatjuk Liv Strömquist képeit, szerettük volna megünnepelni az emberi testet minden alakjában és formájában.”

Nos, azt hiszem, a mi hagyományosabb megközelítésű Dózsa Györgyös, Puzzle-ös, Napviharos underground dekorációink még fényévekre vannak ettől a liberalizmustól. De őszintén remélem, idővel, ahogy felpuhulnak és modernizálódnak a magyar köztéri műalkotások, eltávolodva egy kissé a kenetteljes hagyománytisztelettől a kísérletező kedv felé, talán azzal párhuzamosan a vállalatok külső kommunikációja is ennyire egyenes és nyitott lesz.

Addig pedig mindenki menstruáljon otthon, a négy fal között.

Fiala Borcsa

 

Képek: INNEN