–

A festők városában könnyű eligazodni, mert a programsorozatban részt vevő nyolc múzeum bejáratánál zöld molinók jelzik a kapuk körül, hogy itt Art capitalos programokkal találkozhatsz. Nincs más dolgod tehát, ha HÉV-vel érkezel, mint követni a „zöldet”. A napijegy ára: 2000 Ft, amiért az összes kiállítást megnézheted. Amennyiben nem kívánsz sokkot kapni az igen gazdag képanyagtól, és több kiállításhoz tartozó program is érdekel, melyek más napokra esnek, vehetsz egy bérletet is 6000 forintért. A zöld karszalag tényleg igényes, össze sem hasonlítható egy zenei fesztivál gagyi belépőjével. Bérlettel vagy napijeggyel még akciós ebédmenüt is adnak a város hangulatos éttermeiben, szóval a rendezők mindent elkövettek, hogy neked csak a művészetre kelljen koncentrálnod.

Mig 21 kiállítás: Művészetmalom

Engem ez a kiállítás vonzott a legjobban, ez fókuszál leginkább az otthontalanság-migráció témájára. Az utazók a XXI. század ege alatt Gabriella d’Estrée mellbimbócsippentős képének átiratával indít, melyen egy fehér és egy fehér sapkás hölgyet látunk vakszemüvegben, csak tapogatózva a világban, akik mintegy előítéletek és rasszi megkülönböztetés nélkül fedezik fel egymás világát. Láthattok menekültekkel készült, felkavaró interjúkat, vagy egy érdekes filmet Targets címmel, ebben különféle katonai táborok kiképzőmódszerei követhetők nyomon: hol milyen figurát rajzolnak a táblára, melyiket le kell lőni: (agresszív arc, üdítőt szorongató figura, kislányt fojtogató alak), milyen mozgó célpontokon gyakorolnak (hátborzongató volt a gumikerekeken közlekedő báb, ami a sivatag dombjai között tántorgott, illetve láthatsz képeket arról, hogy egy lőteremben, edzés után, milyen a nagytakarítás: hogyan söprik össze a töltényeket, és porszívóznak fel. Nagyon tetszett még az aranyköpenyes (thermo-takarós) sötét bőrű férfi fotója a mobilvécék előtt, aki teljes kiszolgáltatottságában is királyi tekintettel néz, mint aki élete borzalmai ellenére is megőrizte szellemi fölényét. A mérgező menyasszony című képnél a vándorbot képe gondolkoztatott el, melyet mintha egy idegen kéz irányítana, ami teljesen független a vándorló karjától.

De a legérdekesebb termek fent találhatók. Az első emeleti provokatív fotómontázsok szíven ütik az embert, mint például New York City látképe iszlám templomokkal... vagy a Szabadság-szobor csadorban, illetve a Vörös tér megrázóan véres képe.

A Dávid című műalkotás megpiszkálja az ember gondolatait, mert a parittyát tartó szobor kezében a lövedék egy hatalmas, ideghuzalokon lógó szemgolyó, vagyis a fiú mintha a tisztánlátással akarná lefegyverezni a világot.

Zarko Baseski: Dávid

A legelgondolkoztatóbb azonban az AES+F Inverso Mundus című, gyönyörűen kidolgozott videóinstallációja volt, melynek képi világa a luxus divatfotók fényeit és a reneszánsz festmények mozdulatainak szépségét, megkoreografált világát idézte meg. A film egy olyan fordított világról mesél, ahol a szegények elveszik a gazdagok helyét a luxusirodájukban, majd a csövessé vált elitréteget pénzzel segítik, 

ahol a nők uralkodnak a férfiak felett,

ahol patkányfejű halak, kígyófarkú macskák élnek, és kétfejű fókamadarak, mopsz-arcú polipok repkednek,

ahol a disznó vágja le a hentest, ahol öregek esnek kisgyerekeknek bokszmérkőzésen, egyfajta beteg, generációk közötti harcként,

és ahol a rendőrök párnákon lustálkodó kéjurakként hentegernek a fogyasztói társadalom rabszolgáival.

Ám a további emeletek is tartogatnak még lelki pofonokat. A plasztikból kiöntött szobor, ami egy ember kifeszített bőrét úgy fekteti a lábunk elé, mint ahogy régen az állatbőrt tették a kandallóhoz.

Jan Macko: Ember 1.

Szívbemarkoló belépni abba a sötét terembe, melynek két sarkába egy-egy alak kuporodik, összegömbölyödve, a falhoz tapadva, hogy minél kisebb ütési és rúgási felületet hagyjon a támadójának.

Zarko Baseski: Szembenézés

Megrázó A történetmesélő platform névre hallgató installáció, ahol olyan táblák láthatók, mely a társadalmilag ismert piktogramok eltorzult verziói találhatók: „Vigyázat, szögesdrótra akadt gyermek!”-ikon vagy egy „Under construction”-tábla menekültekkel és sátorral, mert az épül azon a helyen. De a Multikulti című szoborinstalláció képe is sokáig megmaradt bennem, melyben Ferenc pápa csadorban áll egy keresztes botra támaszkodva, mögötte pedig robbanó rakéták szürke mezeje.

Bomlasztó képzelet – Művészetmalom

A Művészetmalom másik nagy durranása a Robert Runták-gyűjtemény néhány képe, ami szintén kapcsolódik az otthon-otthontalanság témájához.

Tim Eitel Nyílás című festménye, melyen egy sötét teremben kuporgó iskolásgyerek csapat kukucskál be egy vakítóan fehér résen, ami ki tudja, mit rejt, csak remélni tudjuk, hogy nem egy új világ borzalmait, inkább a szellemi tisztánlátást.

Egyik kedvencem az Art Capital-rendezvénysorozat főképévé avanzsált Jonathan Wateridge festmény (Falon kapaszkodó kisfiú), ezen egy gyerek bevehetetlennek tűnő, tüskés, fehér falra kapaszkodik fel: lehet ez a szellemi korlátoltság fala, de ennél konkrétabb fal is, bármilyen olyan építmény, mely valaha gettófalként vagy elválasztóelemként volt használatos, akár volt rajta szögesdrót, akár nem.

Jonathan Wateridge: Falon kapaszkodó kisfiú

Craig Wylie Kelepce című képe is megrendítő, ezen egy meztelen alak kuporog egy papundekliben, nem tudni, hogy azért, mert hajléktalan, vagy: mert állandóan költözik, vagy csak lélekben van folyton úton, és ezért a papírdoboz szinte olyan, mintha az anyaméh biztonsága lenne számára.

Craig Wylie: Kelepce

Szűcs Attila Lány vörösben című képét is megcsodáltam, aki úgy figyeli az ágyszerű tepsiken fekvő felnőtteket egy üvegfal mögül, mint szülőszobában apuka a gyermekét. Vagy: mint hamvasztásra váró holttesteket. A kép az árvaság motívuma felől közelíti meg az otthontalanságot. Személyes kedvencem Alexander Tinei két képe, a kék erekkel teleszőtt bőrű, furcsa testű alakokkal, akik egyszerre nagyon elevenek, mégis hideglelősen holtak.

Nyitva van az aranykapu: Ámos Imre – Anna Margit Múzeum

Aki kortárs magyar alkotókat is megnézne, annak sok szeretettel ajánlom a Nyitva van az aranykapu című kiállítást, a megnyitón a zenei stílusok közötti örök vándor, Barabás Lőrinc játszott a közönségnek, hogy értelmezési lehetőségeket vessen fel a tárlat megtekintése előtt.

Barabás Lőrinc a Frafik Kör mobil installációja mellett trombitál

Az udvaron egy olyan faépítmény látható, ami házzá, székké, lépcsősorrá, asztallá, bármivé alakítható aszerint, épp minek szeretnéd látni, vagy mit szab rád a sors (Trafik Kör-PallóK+K).

Találkozhatsz olyan angyalokkal, akikre farkasok vadásznak, és ahelyett hogy az embereket óvnák, a saját bőrüket kénytelenek menteni. (Téglás István: Angyalok farkasai). Olyan terített asztallal az utolsó vacsorához, ahonnan minden elillan, és csak két üres tányér marad, valamit egy száraz kenyér. Meg egy levitáló üveg, mely már csak önmaga szellemképe (Herman Levente: Nyomok 14).

Herman Levente: Nyomok 14.

És beléphetünk egy olyan elhagyatott, fekete szobába, melyben a bútorok neonszínnel sugározzák a régmúltban ott élők rezgéseit és auráját (Tóth Anna: Szoba).

Tóth Anna: Szoba

Ha érdekel, hogy hol milyen kiállítás, felolvasás, beszélgetés, filmvetítés, koncert, tánc-performansz, tárlatvezetés, workshop vagy múzeumpedagógiai foglalkozás lesz, kattints az Art Capital honlapjára, a programok szeptember 15-től 24-ig várják a látogatókat.

Finy Petra