Tehetetlen a szerelemmel szemben

1926-ban két gyerek találkozott a matek korrepetáláson, és egymásba szeretett. Miklós egy különleges intellektusú lányt ismert meg, akiről akkor talán még nem gondolta, hogy verseinek későbbi legfontosabb kritikusa lesz. Fifi állítólag olyan pontosan érezte a versek formavilágát, hogy ha költők társaságából valaki felolvasott neki, azonnal jelezte, hol döccen a ritmus, vagy mikor sántít egy versláb. Talán az irodalom volt a legszorosabb kötelék közöttük. Fiatalságuk még az esküvőjük idején is szembetűnő, Fanni naplójában így ír erről: „Olyan gyerekek vagyunk még.” 1935-ben házasodtak össze, 1944-ben pedig – alig néhány év együttélés után – Fanni már el is veszítette Miklóst, akit – máig tisztázatlan körülmények között – egy erőltetett menet során gyilkoltak meg.

Tehetetlen a szegénységgel szemben

A költő nehezen és lassan írt, Fanninak kellett nógatnia az alkotásra, aki magára vállalta kettejük egzisztenciális biztonságának megteremtését, ami igen szűkös volt. Hajnalban kelt, elment gyorsíró órát tartani apja iskolájában, ahol néha Miklós is oktatott helyesírást. A költő amúgy nem tudott állandó állásban elhelyezkedni, alkalmi irodalmi munkákat vállalt: fordítást, szerkesztést, írást. Ugyan gyámjától kapott némi havi juttatást, gyakorlatilag 1941-ig Fanni tanári fizetéséből éltek.

Tehetetlen egy másik temperamentummal szemben

Ma azt mondanánk, hogy különbözött a bioritmusuk és eltérő mozgásigénnyel rendelkeztek. Mindenesetre Fanni korán kelt, Miklós sokáig aludt. Fanni egész nap lótott-futott, tanítani járt, Miklóst nógatni kellett, hogy dolgozzon, nehezen vette rá magát. Fanni mindennap tornázott, gyakran evezett, úszott és síelt, szeretett kirándulni, Miklós alig akart sportolni valamicskét, a háta is görbe volt, és igen sokszor betegeskedett.

Fanni a férjével szemben egyéb témákban is igen kritikusnak bizonyult, aggódott például a kopaszodása miatt, attól félt, hogy talán majd nem találja elég vonzónak Radnótit gyér hajzattal, de ugyanígy zavarták a saját előbukkanó ráncai.

Tehetetlen a termékenység ellen

Fanninak összesen hat abortusza volt, ami egy mai nő számára rémisztően magas számnak tűnik. Tisztában kell lenni azonban a kor tragikus körülményeivel, hiszen még nem léteztek fogamzásgátló tabletták. Az aktív szexuális életet élő nők tehát sokszor kerültek méltatlan helyzetbe a nem kívánt terhességük miatt. Igaz, az első világháború után enyhültek a törvények. Ha még nem is számított hivatalos eljárásnak, de szinte rutinszerűen hajtották végre az abortuszt.

Radnótiné ötször választotta a művi terhességmegszakítást Miklós mellett. Hogy biztonságban érezhesse magát, orvos testvérének kapcsolatai segítették ebben.

Az asszony több érvvel is magyarázta a döntéseit: megélhetési problémákra hivatkozott, és lakhatási nehézségekre: pöttöm lakásban éltek, és apró ajándékokat is csak nehezen tudtak venni egymásnak a jeles alkalmakkor.

Sajnos a politikai helyzet sem kedvezett annak, hogy a zsidó származású házaspár biztonságban érezhesse megfogant gyermekét.

A hatodik abortuszra azért került sor, mert Fanni a megszállás idején többször is szovjet katonák erőszakának áldozatává vált, akadt köztük olyan, aki meg is verte.

Kétszeresen is hátrányos helyzetűként vészelte át  a második világháborút: nőként, aki a katonák prédája lehet, és zsidóként, aki a férjéért aggódik, és aki maga is bujkálni kényszerül Pécsen hamis névvel.

Tehetetlen, amikor a férje szerelmes lesz

Radnótiék olyan házasságban éltek, melyre a tökéletes őszinteség volt jellemző, sokak számára talán túlzottan is. Miklós Beck Judit (Fanni barátnője) iránti szerelmét nyíltan vállalta hitvese előtt, akár a saját lakásukra is felvitte a nőt. Attól sem tartott, hogy Judittal való levelezését a felesége megtalálja, és elolvassa, hiszen nyílt volt a kapcsolat. Fanni valóban tudott róla. Naplójában megrendítő elfogadással nyilatkozik erről:

„Ha Miklósnak örömet okoz, örüljön!”

Ez a mondat beletörődőnek tűnik, pedig a feleséget nagyon zavarta, hogy férje akár a jelenlétében is mohó pillantásokkal néz Judit felé.

Fanni nem veszekedett a nyíltan vállalt hűtlenség miatt, tűrt, akár azt is, hogy otthon találja Juditot férjével láthatóan zilált állapotban. Inkább bement a konyhába, hogy megfőzze „Mik” kedvenc ételét. Az egy évig tartó kapcsolat után, melyben „Fifi” legnagyobb bánatára, férje még verset is írt Judithoz, az asszony csak lassan engedi vissza szívébe Miklóst. Radnóti egyik munkatáborból küldött levelében ezt írja: „Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad.”  Ám az engesztelő verset (Októbervégi hexameterek), Fanni sokra értékeli, gyönyörűnek találja, és tudja, milyen borzalmas körülmények között alkotta meg.

A feleség ugyan nem csalta férjét, de neki is tetszettek más férfiak. Schöpflin Gyulát például csak nehezen tudta kiverni a fejéből.

Tehetetlen a halállal szemben, de férjét halhatatlanná teszi

Radnóti halála után Fanni még másfél évig reménykedett abban, hogy a férfi él. Kétségek, és kínzó gondolatok között vergődött hosszú ideig, miután megtudta, mi történt férjével. „…a lengyelországi, észak-magyarországi mozgó tömegsírok motoszkáltak bennem, ahová együtt hányták be a még élőket a halottakkal. A tisztiorvos megnyugtatott, hogy a tarkólövés a legbiztosabb halál” – írja naplójában.

A halálhír lebénította, ráadásul gyötörte a gondolat, hogy miért nem menekültek el, és miért nem bujkáltak, hiszen akkor talán –más ismerőshöz hasonlóan – az ő férje is életben maradhatott volna. Tettek azért egy tétova kísérletet. Sík Sándor, – aki Radnóti tanár barátja volt – utolsó látogatása során ugyan tervezték, hogy megkérik, bújtassa el Miklóst a szegedi piarista rendházban, de végül csak lelki vigaszt kértek tőle. Az asszony utólag hevesen okolta magát, amiért nem álltak elő konkrétabb kéréssel. Valószínűleg Sík maga sem lett volna olyan helyzetben, hogy elbújtassa a férfit, mert Szegeden neki is számítania kellet különböző támadásokra.

Gyarmati Fanni 70 évig maradt hű Radnóti Miklós emlékéhez, nem házasodott újra, gondozta férje hagyatékát, minden erejével azon volt, hogy a költő életműve minél több emberhez eljusson.

A Pozsonyi út 1. második emeletén lévő apró, nappalis, konyhás lakásukba házasságkötésük után költöztek, ahonnan jó kilátás nyílt a Dunára és a Margit-szigetre. Fanni 1935-től haláláig itt élt, látogatót ritkán fogadott, interjút is nagyon ritkán adott: „...borzalmasan érint minden életünkkel – így vagy úgy – foglalkozó írás.”

Halála után a lakásukban található tárgyakat felújították, és a Radnóti Miklós Művelődési Központba vitték őket, ahol egy emlékszobába kerültek.

Aki szeretne közelebb kerülni ehhez a tündéri, egymást kínlódva, mégis mélyen szerető házaspárral, látogasson el oda.

Vagy olvassa el a naplóikat. Vagy lapozza át a róluk készült fotóalbumot, melyben úgy mosolyognak ránk, mintha nem a halál torkában állnának, szerelmük pedig olyan makulátlan lenne, mint a hó, amelybe szúrva síléceikre támaszkodnak az egyik képen.

Vagy lapozza fel a Radnóti Miklós által írt számtalan gyönyörű szerelmes vers egyikét, melyeket Gyarmati Fanninak köszönhetünk.

Finy Petra

Kiemelt kép: Petőfi Irodalmi Múzeum