Konzervbe zárt „fehér arany” – A sűrített tej még a polgárháborút is segített megnyerni
Házi sütemények, a kávé vagy a fagylalt elengedhetetlen hozzávalójaként a sűrített tej sok háztartás éléskamrájának alapja. A termék épp 123 éve került a piacra, meglepő eredettörténetét pedig átszövi az ételmérgezés elleni harc, a polgárháborús csapatok ellátása, de a forgótálca feltalálója is megkerülhetetlen szerepet játszik benne. Mózes Zsófi írása.
–
A tartósított élelmiszerek évezredek óta segítik a túlélésünket, a tejjel sincs ez másként
Az emberek mindig is találékonyak voltak, és hamar felismerték, hogy a fehér arany – ahogy a tejet is nevezték – túl értékes ahhoz, hogy elpazarolják. Már i. e. 5000-ből is van bizonyíték arra, hogy a friss tejet sajt formájában tartósították, de Marco Polo idejében is kísérleteztek a tej szárítás útján történő konzerválásával.
A XIX. századi iparosodás új, kifinomult módszerekkel egészítette ki a tej tartósítását, és ezzel elérkezett a tejpor (aminek történetéről ITT írtam korábban) és a sűrített tej ideje.
A sűrített tejet Nicolas Appert francia cukrász és szakács találta fel. Ő alapította az első konzervgyárat 1804-ben, és 1827-ben állított elő először sűrített tejet. Terméke azonban az ízvilágot tekintve elmaradt a kívánatostól, így 1835-ben William Newton angol kutató gondolt egy nagyot, és cukrot adott a tejhez. Még ugyanebben az évben beadta a termék szabadalmát, de azt végül soha nem használta fel. Az igazi áttörést az ipari előállításban az amerikai Gail Borden hozta meg, aki kidolgozott egy eljárást a sűrített tej ipari előállítására.
A korábban földméréssel és szerkesztéssel is foglalkozó Borden feltalálónak is vallotta magát – abszolút jogosan, hiszen megalkotta a forgótálcát, a vitorlahajtású vasúti kocsit, és szabadalmaztatta leghíresebb termékét, a sűrített tejet.
A tejtermékek tartósításának világában való elmélyülését állítólag egy hajóút ösztönözte, amelynek során szemtanúja volt annak, ahogy több gyerek halálát is a romlott tej fogyasztása okozta. Abban az időben, amikor a hűtés még nem volt elterjedt, a tej gyorsan megromlott, gyakran ételmérgezést és más betegségeket okozva – különösen a csecsemők és kisgyerekek körében, akiknek fő táplálékául szolgált. Borden a vákuumpárologtatóval történő tejkészítés ötletét egy olyan közösségtől kölcsönözte, amelynek tagjai a módszert a gyümölcsök tartósítására használták.
Több kísérlet (köztük két sikertelen gyáralapítás) után Borden végül megnyitotta az Eagle Brand sűrített tej gyártására szolgáló üzemet, ami elsöprő sikert aratott. Annyira népszerűvé vált a termék, hogy az észak-amerikai csecsemőhalandóság jelentős csökkentését is gyakran tulajdonítják a vállalat édesített sűrített tejének.
A polgárháború és a sűrített tej összefonódó története az, ami a polcokon tárolható termék egy másik népszerű márkájának megjelenését is inspirálta
Az Eagle Brand sikerét többek közt az Egyesült Államok kormányának termékrendelése alapozta meg. A polgárháború idején az uniós csapatoknak óriási mennyiségű kalóriára volt szükségük.
Megoldásként olyan terméket kerestek, ami szállítható, könnyen fogyasztható, és minden szempontból biztonságos volt – a cukrozott sűrített tej pedig minden kritériumnak megfelelt.
A katonák a fejadagjuk részeként kapták a konzerveket, és a háború után részben az így szerzett népszerűsége tette az Eagle Brandet ismertté.
Charles Page, a Nestlé elődjének számító cég megalapításához köthető testvérpár egyik tagja a sűrített tejről akkor szerzett tudomást, amikor újságíróként a polgárháború frontvonalában tevékenykedett. Később az Egyesült Államok kereskedelmi alkonzuljaként dolgozott Zürichben, és az ott tejelő tehenek inspirálták a tejiparban való részvételre. Bátyjával, George-dzsal együtt 1866-ban megnyitották az Anglo-Swiss Condensed Milk Companyt, Európa első sűrített-tej-gyárát. A gyártógépeket közvetlenül az Egyesült Államokból szerezték be, és szállították Svájcba. Csak az első évben a gyár 137 ezer doboz sűrített tejet gyártott, ami már a kezdetektől nyereséges volt.
Svájcban különösen a nagy tételben gondolkodó vevők, például a kórházak, értékelték a sűrített tejet, mivel hosszú volt az eltarthatósági ideje
Ez azt jelentette, hogy a vállalatnak – és a 263 tehenet tartó mintegy 43 gazdának – minden kézre szüksége volt. A tejet gőzzel tisztított kádakban szállították a gyárba, zsírtartalmát és tisztaságát pedig laboratóriumban vizsgálták meg.
A Page testvérek sikere sokakat megihletett, így 1872-ben már huszonöt sűrített-tej-gyár működött Európában, köztük legalább hat Svájcban.
Sok vállalatot azonban minőségi és finanszírozási problémák miatt gyorsan be kellett zárni, vagy az Anglo-Swiss Condensed Milk Company felvásárolta őket – a Page testvérek tudatosan választott stratégiájaként, így szavatolták ugyanis a piaci erőfölényüket.
A korszakhoz képest hasonlóan fejlett volt a Page testvérek munkaerővel való bánásmódja is. Ahelyett, hogy azokat az alkalmazottakat, akik megbetegedtek vagy munkahelyi balesetet szenvedtek, egyszerűen kirúgták volna, fizetést kaptak, emellett pedig önkéntes egészségbiztosítási rendszerhez is csatlakozhattak. George Page lakásokat építtetett a dolgozóinak, és óvodát a gyerekeiknek.
Az 1880-as évek második felében a sűrített-tej-ipar rövid válságba került, amiből azonban gyorsan kilábalt. A sűrített tej népszerűsége pedig jelentősen megnőtt, olyannyira, hogy egy ponton piaci buborékot hozott létre, amelyben számos vállalat gyártotta. Miután ez a buborék kipukkadt, két fő gyártó maradt, az eredeti Eagle márka és a Nestlé.
Mózes Zsófi
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Lucas Ninno
