Az eredetét fedő homályban egyesek szerint feltűnik India, ahol a falafel egyik alapját adó csicseriborsót lépten-nyomon használják, és egyébként is szeretnek zöldségből gyúrt gombócokat olajban sütögetni. E teória szerint a törökök és arabok keze is benne van abban, hogy a mai közel-keleti konyha meghatározó eleme lett ez a finomság, hiszen feltehetően az ő közvetítésükkel jutott el a régióba.

Mások egyiptomi kopt gyökereket tulajdonítanak a falafelnek; kopt keresztények készíthették ezt a húsmentes ételt a böjtre fáva babbal, amit később a legtöbb közel-keleti országban szimplán lecseréltek csicseriborsóra.

Ma egyiptomiak, palesztinok és izraeliek is nemzeti ételüknek tekintik, és nemegyszer fajult komoly vitákba ez a téma. A kis golyó olyannyira fontos sok náció számára, hogy a Libanoni Ipari Szövetség egész konkrétan szerzői jogsértéssel vádolta Izraelt, miközben a népszerű izraeli énekes, Nisim Garame dalt írt az ország nemzeti ételéről.

A téma annyira jelen van, hogy West Bank Story néven musical-komédia is született a nemzeti örökséget és identitást is érintő falafel-konfliktusról; a West Side Story történetének analógiájára egy izraeli katona beleszeret egy gyönyörű palesztin lányba, aki történetesen falafelárus. Szerelmüket folyamatosan teszteli családjuk állandó vitája arról, hogy kié is igazából a csicseriborsó és a falafel. 

 

Mára Párizstól New Yorkon át street food-árusok kínálják a falafelt

Hol miben: pitában, tortillában vagy salátában. A helyi gasztronómiai jelenségekre figyelmet fordító McDonald’s egyiptomi menüjén stílusosan McFalafel szerepelt egy időben. A kulturálisan és gazdaságilag is jó húzásnak bizonyult döntést jól szemlélteti a Falafel-index. Az Economist magazin BigMax-indexe hagyományosan egy ország vásárlói erejét méri azzal, mennyit is kérnek el egy BigMacért a McDonald’s-ban.

Mivel a Közel-Keleten a gyorsétterem árai általában jóval magasabbak, mint a helyi éttermeké, ezért ebben a régióban a mértékegység a Big Mac helyett a falafel lett; a mérőeszköz pedig stílusosan Falafel-index lett az arab The Majalla magazin ötlete nyomán.

A falafel-imádatom egy kis szarajevói street food bodegában kezdődött

Az alig húsz négyzetméteres helyiség jelentős részében a falafel szendvicsbe és pitába kerülő zöldségek kavalkádja mellett az előre elkészített kis golyókat dobálta be az olajsütőbe egy horvát srác. Törzsvendégként tértem vissza hetenként legalább egyszer a hagymával, salátalevéllel, uborkával, paradicsommal, paprikával megtömött és tahini- és csípő szósszal nyakon öntött falafeles szendvicsért.

Ezt a szokásomat azután is megtartottam, hogy elköltöztünk Szarajevóból: a komplett készítést most a konyhában végzem. Aprítom a nagy rakás petrezselymet és koriandert, és összeturmixolom a beáztatott csicseriborsóval, valamint rengeteg, rengeteg-rengeteg római köménnyel, amelyhez szintén tudnék ódát írni. Na de jöjjön a recept!

A csodarecept, amivel ti is lekörözhetitek a libanoni séfeket:

17 g (1 csésze) petrezselyem
17 g (1 csésze) koriander
3 db fokhagyma
1 csésze csicseriborsó
½ csésze hagyma
1 teáskanál római kömény (a recept szerint, de én jóval többet teszek bele)
½ teáskanál kardamom
2 kanál csicseriborsóliszt
½ teáskanál sütőpor
1 db csípős paprika
 só

A durvára vágott fűszernövényeket, a zöldségeket és a beáztatott csicseriborsót bedobom a turmixgépbe, rászórom a fűszereket, és a kapott masszából kis golyókat formálok. Ha szükséges, némi lisztet vagy vizet adok hozzá.

Egy hétre előre is elkészíthetek egy jó nagy adagot, este csak kikapom a hűtőből, és mehet is a sütőbe, hogy a kívül ropogós, belül puha falafelek kerüljenek a tányérra alig félóra múlva. A Szarajevóban megszokott színkavalkádból itt sem engedek: hagymát, paprikát, uborkát, lila káposztát, és mindenféle színes zöldséget szoktam hozzá apró csíkokra vágni.  

Mivel receptek követésében nem igazán vagyok jó, és mindig elkap a hév, időnként bele szoktam tenni még jó erős csípős paprikát is, amiért valószínűleg Egyiptomtól Libanonig mélyen elítélnének. Én a sütött verziót készítem otthon kalóriacsökkentés miatt, amihez elég 20–25 percre 190 fokos sütőbe tenni. A tökéletes ízélményhez elengedhetetlen a tahini szósz, amihez joghurtot keverek össze egy kis citromlével, sóval, tahinivel, fokhagymával – sajnos ezt hasraütésszerűen művelem, így ehhez nem tudok mértékegységekkel szolgálni, de tessék kóstolgatni. Ahogy a falafelt is!

 Trembácz Éva Zsuzsanna

Szerzőnk írásait Facebook-oldalán és honlapján is olvashatod

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Fotoatelie