Azt mondják, a filmekben látott romantikus jelenetek alapvetően meghatározzák, mit gondolunk a szerelemről, hogyan randevúzunk, mit várunk el a másiktól, milyen férfiról-nőről álmodozunk, és hogyan viselkedünk egy-egy helyzetben. Szerintem, mindenki érezte már magát élete egy-egy pillanatában valamely film hősének, vagy ugrott be neki egy konkrét eset kapcsán egy moziban látott fikciós pillanat.

Na, ezen a téren én feketeöves álmodozó vagyok!

Még a konyhában is be-bevillan egy-egy jelenet, étel képe, és sokszor megesik, hogy esznek valamit (mostanában leginkább valamelyik streaming-csatornán), én meg úgy megkívánom, hogy felveszem a menülistára gyorsan.

Mondom, miket főztem (helyesebben főztünk, mert van a listán, ami anyukám kunsztja), illetve szereztem be mostanában filmélmények nyomán, ti meg egészítsétek ki a listát, jó? Kíváncsian várjuk az ötleteket!

Tehát.

1.

Sajtos tészta Marie-módra, majdnem Malcolm fejére tálalva

via GIPHY

Ez talán a legfrissebb filmes megkívánásom. Az Eufória alkotói dobtak össze a Covid-szülte bezártságukban egy kétszereplős fekete-fehér drámát, és alkotói frusztrációjuk emberáldozatba torkollik: szép lassan és módszeresen boncolja fel egymást egy pár. A nyúlfarknyi lírai betétektől eltekintve végig üvölti-vergődi-veszekszi a két szereplő a másfél órát, amelynek során a néző úgy érzi magát, mintha egy szekrénybe ragadt kukkoló lenne: menekülne, de nem tud, döbbenten, tikkadtan nézi végig, mi sül ki a cirkuszból. A film egyik legerősebb jelenete szerintem, amikor Zendaya Marie szerepében összedob egy sajtos makarónit, amiből ő dühében egy falatot sem eszik (annyira tipikus, nem?!), épp csak nem vágja fazekastul Malcolm fejéhez, aki viszont jóízűen felfalja az ételt, és teli szájjal ordítozik közben Marie-vel.

A film nem lett a kedvencem, viszont sajtos makarónit egy csomószor csináltam azóta, és Marie-től eltanultam, hogy (sok) vajat keverve a tésztához még finomabb lesz az eredmény.      

2.

A tökéletes falat Barbra Streisand-módra

Van egy huszonöt évvel ezelőtt készült film, amit nem tudok megunni, akárhányszor látom, mindig imádom. Az a címe, hogy The mirror has two faces, és Tükröm, tükröm címmel nézhető magyarul.

Barbra Streisand a rendező és a főszereplő is: ő Rose, az okos és sziporkázó negyven körüli nő, akit folyton leráznak a kiszemelt férfiak, így kénytelen zsémbes anyjával élni, miközben bombázó húga a sokadik férjét fogyasztja. A film nagyon édes és mulatságos, sok mondata eszembe jut néha, de leginkább az, ahogyan Streisand eszik. A mániája a tökéletes falat, amelyen akkurátusan dolgozik, felaprítva először a tányérán az ételt, majd úgy tűzködve a villára, hogy az ízkombináció a lehető legfinomabb legyen.

A „készítsünk egy tökéletes falatot” játékot gyakran űzzük a lányommal, legyen szó szendvics-alapanyagokról vagy bármilyen húsalappal, körettel, salátával, mártással kiegészülő főételről. A tanulság pedig: igenis, játssz az étellel!

(A tökéletes falat egyébként szerintem így néz ki: grillcsirkemell-darab ropogós bőrrel, vajban sült citromos parázsburgonya csilis mangócsatniba mártva, pici jégsalátával. Ez a specialitásom, és mert sok specialitásom nincs, meglehetősen gyakran csinálom.)

via GIPHY

3.

Szindbád és a velős csont

Ha már érzéki örömök: van valami hihetetlenül kéjes érzés abban, amikor kiütögeti az ember a marhacsontból a velőt, aztán forró pirítósra keni, sózza, borsozza, végül hagyja, hogy elolvadjon a (tökéletes) falat a nyelvén. (Már eleve a rákészülés is édes kín: kivárni, amíg egészen pici lángon megfő a leves, és te közben egyre éhesebb vagy az illatoktól.) Aztán a velős kenyérke után jöhet a leves, én libazsírral és petrezselyemmel gyúrt maceszgombóccal szeretem a legjobban, meg persze mindenféle gyökérzöldségekkel. Kacsasültet, mondjuk, már nem készítek utána párolt káposztával (inkább csak a levesbéli marhahúshoz ütök össze almaszószt vagy sóskamártást, ha van időm), bár Szindbád, alias Latinovits Zoltán még azt is rendelt Huszárik Zoltán filmjének felejthetetlen jelenetében, amelyben a halálra készülő hős saját torát üli, Vendelin pedig sorra tálalja fel neki az étkeket. a nézőnek meg csurog a nyála.

Ha húsleves, akkor Szindbád: nálunk összetartozik örökre ez a két klasszikus.    

via GIPHY

4.

Mama, mikor lesz már barackos gombóc?

A gyerekem azóta kattant rá a gombócra, amióta megnéztük az Indul a bakterház című Mihályfy Sándor filmet, annak is ikonikus jelentét, amelynek főszereplője a kukoricagombóc. A szilvának nálunk nincs nagy sikere (csak én szeretem, de én majdnem mindent szeretek), úgyhogy barackos verzióban készíti anyukám, nagyjából akkora mennyiségben, mint a filmbéli Banya. Ilyenkor aztán mindenki nagyon boldogan tömi a fejét a családban, és valakinek biztosan eszébe jut elvonyítani a Haumann-Patás nótát: „Szereti a tik a meggyet”… 

via GIPHY

5.

Az a titka a felhőcsinálásnak, hogy vízbe kell mártogatni szaggatás közben a kanalat

Mondja Berta (Ónodi Eszter) a lányának az Anyám és más futóbolondok a családból című Fekete Ibolya filmben, amelyet nagyon szeretek. Sok tekintetben hasonlít a történet a mi családunk történetére, mindegyik szereplőben fel tudom fedezni valamelyik rokonomat.

És igen, van egy nagyon szép jelenet a filmben, amikor készül a madártej, azzal várják haza Lajost (Gáspár Tibor) a bányából. Ez az édesség számomra is öröktől fogva összefonódott a családi emlékekkel. Talán, mert madártejet az ember ritkán vesz például cukrászdában (a dobozos madártej meg egy szomorú paródia, utánérzés szerintem).

Madártejet az ember odahaza készít, és leginkább azoknak, akiket igazán közel érez magához, félt, és a táplálni szeretne.     

via GIPHY

+1.

„Nem vagyunk mi Jenők, mi vagyunk a nyerők?”

Skandálja Gyuszi bácsi (Koltai Róbert), az életművész vállfaárus vidáman, amikor Imi (Szabados Mihály), az unokaöccse benyomja a nyolcadik krémest is. Gyuszi bácsi ugyanis fogadott egy százasban, hogy a fiún nem fog ki a sok sütemény.

Én még sosem ettem egyszerre nyolcat, de esküszöm, azóta szeretem a krémest, amióta láttam a filmet. Azelőtt azt hittem, ilyet csak az öregek vesznek a cukrászdában, az én felmenőim legalábbis mindig azt választották a pultból. Sütni még nem merészeltem, de van elképzelésem arról, hol a legjobb az országban (Gyuszi bácsinak is volt).

Szerintetek?

 Kurucz Adrienn