Dobozban érkező mentőöv

Számomra a tavaszi lezárás időszakában az egyik legnagyobb feladat a család táplálása volt. Alapjáraton Barni az iskolában ebédel hétközben, ahol a menzán három fogás közül választhat. Marci a munkahelye közelében fedezett fel olyan helyeket, ahol nemcsak változatosan, de táplálóan és egészségtudatosan tudta megoldani az ebédet, emellett pedig sokszor vitt itthonról is enni. A kis ételhordójába olyan ételek kerültek, amiket én készítettem el azokból a receptdobozokból, amelyekben az általában félórás elkészítési idejű fogásokhoz minden alapanyagot megkapunk kimérve, egy leírás kíséretében. Ilyen szolgáltatóból rengeteg van itt az Egyesült Királyságban. Mi a saját dobozunkat egy helyi farmról rendeltük, ahol vegán és vegetáriánus opciók is vannak, így igyekeztünk ebbe az irányba nyitni, zöldséges ételekkel bővítve az ízválasztékot.

A karantén előtti étkezés tehát nagyon kényelmes volt, mindenki a saját igénye szerint oldotta meg a napi főétkezést, így csak hétvégén kellett olyan ötletekkel előállni, amik némi kompromisszumot igényeltek.

Most mi lesz?!

Természetesen a koronavírus első hulláma és a vásárlási pánik a szigetországot sem kímélte. Annyira rettegett mindenki az éhhaláltól, hogy nemcsak a lisztet, élesztőt, zabkását söpörték le a polcokról, hanem a receptdobozok iránt is oly mértékben növekedett a kereslet, hogy mi például azonnal elestünk a jól bevált farmos rendelésünktől, ugyanis nem tudták tartani a lépést a rendelésekkel, és az új receptek meghirdetése utáni első órában eladtak minden rendelkezésre álló alapanyagcsomagot.

Ekkor tört rám az első pánik, ugyanis ez az a szolgáltatás, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodom (mind az öttel, mármint körömmel, nem foggal), és amelyről a legnehezebben mondanék le, ha nem itt élnénk. Az, hogy heti egyszer kell kitalálnom a menüt, amikor kiválasztom a recepteket, és utána csak annyi a dolgom, hogy az Elviszlek magammal vagy az Élet sava Borcsa nézése közben megfőzzem őket, nagyon nagy mértékben leegyszerűsíti a családi logisztikát, és ennek a megváltozása jókora fejtörést okoz.

Úgyhogy itt álltam a jól bevált receptdobozok nélkül, összezárva két állandóan éhes hímneművel, akik cserébe alapvetően elég nyitottak az egészséges ételek és a mélyebb ízek iránt, tehát akár táplálhatnám őket rendesen is, ha elég kreatív lennék.

Ráadásul az egyik éppen velem próbálja meg befejezni az első osztályt, tehát viszonylag nagy figyelmet igényel, plusz az ő agya délelőtt a legaktívabb, úgyhogy az ebédfőzés és tanulás közti időt erősen ki kell balanszírozni.

Így lett néhány héten belül a családunk dél körül leggyakrabban elhangzó szava a stir fry. Ha nagyon erőlködnék a fordításon, akkor nagyjából a süsd és keverd állna a legközelebb az igazsághoz, de csak azért, mert rímel a Némóban elhangzó ússz és evezzre. 

Turbó zöldséges jolly joker

Rá kellett jönnöm, hogy a pestós és a sajtos-tejfölös tészta után ez a legeslegnagyobb konyhai jolly joker, ugyanis ennek a receptnek az a lényege, hogy az alapanyagokat közepes vagy magas lángon RÖVID ideig hirtelen összesütjük egy wokban vagy ahhoz hasonló serpenyőben. Tehát a legtöbb receptet tizenöt-húsz perc alatt lehet úgy variálni, hogy bármilyen diétába beilleszthető legyen a vegántól kezdve a gluténmentesen át a ketóig. Ázsia különböző részeire kalandozhatunk, attól függően, hogy milyen szószt keverünk az ételbe. Egy kis citrommal vagy lime-mal a savanykás irányba tolhatjuk, mogyoróvajjal, mézzel, ketchuppal (igen, azzal; próbáltam és működik) az édesebb felé mozgathatjuk. Tényleg határtalan a lehetőségek skálája, és csak néhány alapszósz meg egy wok kell hozzá.

Hozzávalók

Az alap nálunk onnan indul, hogy mindig van otthon kaliforniai paprika, lila hagyma meg répa. Ezeket Barni megeszi, de ha baromi jó fej vagyok, akkor dobok mellé egy kis fagyasztott kukoricát, és máris totál boldog tőle. Ha kevésbé vagyok jó fej, akkor valamilyen káposztát csempészek bele, ami a gyerekem általában kiturkál az övéből, még akkor is, ha előkészítés közben előszeretettel rágcsálja a nyers alapanyagot.

Amúgy a stir fry nálunk a tökéletes zöldségmentő. Nagyjából bármit képes vagyok belerakni, amit találok a hűtőben és már nagyon meg kéne enni. Kivéve paradicsomot. Azt ne rakjatok bele.

Kukorica, borsó, karfiol, brokkoli, cukkini, padlizsán, tényleg bármi mehet, amit hajlandó megenni a család és aminek az íze és állaga értelmezhető a hús–köret–szósz-tengelyen.

A zöldségek jellegétől és a hozzáadott szósztól függően választhatunk nagyjából bármilyen húst mellé. Működik csirkével, darált hússal, rákfarokkal, vékonyra vágott marha- vagy sertéscsíkokkal. 

 

A hozzáadott tészta is kiválóan variálható a rizstésztától kezdve a tojásos ázsiai tésztáig, de főtt rizs, kuszkusz vagy bulgur is simán jöhet. Olasz tészta nem, úgyhogy spagettivel vagy pennével azért ne próbálkozzunk, azt hagyjuk meg az egyszerű és gyors olasz tésztafogásoknak.

Szószok, amiket szerintem érdemes beszerezni, mert egyszerűen csodát tesznek az ételekkel és változatossá teszik a stir fry felhozatalunkat. Nagyon kevés kell mindegyikből, úgyhogy egy üveg nagyon sokáig kitart. Kivéve, ha otthoni bezártság van, és minden második nap stir fryt készít az ember a családnak. 

Ketjap manis: ez egy szójaszószalapú, indonéz, nagyon sűrű, a hozzáadott cukortól és fűszerektől kicsit édeskés szósz, amit ha nagyjából bármire ráöntök, a gyerekem garantáltan megeszi. Ez alá tudok rejteni olyan zöldségeket, húsokat, amiket amúgy nem részesítene előnyben, de ettől a sós, édes alapíztől rögtön életre kel minden. Emellett nagyon sok irányba el lehet vinni az ízhatást, attól függően, hogy mit adunk még hozzá. 

Szójaszósz nélkül én már nem tudok élni, pedig sokáig addig terjedt a tudásom szójaszósz témában, hogy abba tunkolják a szusit. Most már ez a konyhám folyékony sója, ami mindent jobbá tesz. A szójaszósz–fokhagyma–gyömbér–méz ízkombináció pedig a mennyben született. Ez az az ízhatás, amire az umami szót kitalálták, mert nem lehet leírni a négy alapízzel, ez egy ötödik, komplexebb. Bármilyen alapanyagot megment a szójaszósz.

Hoisin szósz: ez a édes-sós ízkombináció kínai változata, kicsit gyümölcsösebb, sokszor szilvás íz is felfedezhető benne, aromás, ánizsos, sűrű, barna szósz, amiben szintén elég sok a cukor, emiatt viszont kiválóan karamellizálódik, így egy fényes bevonat képződik az zöldségeken, húsokon. Érdemes megkóstolni, mielőtt valaki bevásárolna belőle, mert elég jellegzetes íze van, de mivel az édes az egyik legdominánsabb jegye, a gyerekek általában nagyon szeretik.

Szezámolaj: szerintem a stir fryhoz ez az olaj illik a legjobban, ha valaki szereti a szezámmagot, akkor a végén bármelyik fogást megszórhatja vele, így tovább erősítheti a szezámos ízt.

Rizsecet: mivel a stir fry az ázsiai konyha egyik alapja, a rizsecet nagyon jól használható savanyításra, de ha valaki házi szusikészítésre adja a fejét, akkor is szüksége lesz rá, úgyhogy sokoldalúan használható. Ez sokkal tisztább savanyú íz, mint a gyümölcsös ecetek.

Íme, az én kedvenc stir fry receptjeim két személyre

Édes-savanyú csirke

Hozzávalók:

280 g csirkemell kockára vágva (disznóhússal is működik)

1 lila hagyma

1 kaliforniai paprika

2 gerezd fokhagyma

10 g kukoricakeményítő

1 szál újhagyma

120 g bulgur (vagy kuszkusz)

1 evőkanál rizsecet

1 evőkanál ketjap manis

Elkészítés:

A keményítőbe egy csipet sóval beleforgatjuk a csirkét, és félretesszük. Feltesszük főni a bulgurt 240 ml vízzel és egy leveskockával. Mindössze egy percet hagyjuk forrni a vizet, utána le is vesszük a lángról, majd fedő alatt 10-12 perc alatt hagyjuk megpuhulni. A paprikát és a lila hagymát csíkokra vágjuk, majd forró olajon hirtelen megpirítjuk őket a wokban. Picit sózzuk, majd ha már elkezdtek puhulni, négy-öt perc után, egy tányérra borítjuk őket. Újabb evőkanálnyi olajat hevítünk, majd aranybarnára pirítjuk a csirkét. Ne ijedjünk meg, ha a keményítő miatt picit jobban tapad a serpenyőhöz, de azért vigyázzunk, hogy ne égessük oda a vékony bundát. Ha a csirke szépen színt kapott, hozzádobjuk a fokhagymát, majd egy perc után jöhetnek vissza a serpenyőbe a zöldségek, és a ketjap manis, rizsecet és 75 ml víz elegye. Ezzel a szósszal addig rottyantjuk össze az serpenyő tartalmát, amíg a csirke szépen átfő, és a szószunk ragacsos állagúra sűrűsödik. Ez mindössze négy-öt perc. Ezután már csak a megfőtt bulgurt kell átlazítanunk villával, ráhalmoznunk a ragacsos, édeskés csirkés zöldséget, azután pedig egy szelet lime-mal és friss újhagymával már tálalhatjuk is. Húsz perc alatt megvan, és kiválóan működik kuszkusszal vagy rizzsel is.

Hoisin szószos rákfarok ázsiai tésztával

Hozzávalók:

1 bögre valamilyen káposztaféle (kelkáposzta, fodros kel, kínai kel, ha valaki hozzájut, akkor bok choy, vagyis bordáskel)

1 kaliforniai paprika

1 gerezd fokhagyma

1 lime

2 ázsiai tojásostészta-fészek

150 g rák (de ez is teljesen jól működik csirkével vagy akár kacsával is)

1½ evőkanál Hoisin szósz

1 evőkanál szójaszósz

1 teáskanál cukor (simán lehet alternatív, egészséges édesítőt használni, én ki is szoktam hagyni a cukrot a receptből)

Elkészítés:

Egy lábasban forralj vizet a tésztának, egy teáskanál só hozzáadásával. Vékony csíkokra vágd fel a káposztát és a paprikát. Reszeld le a lime héját. Pucold meg, és aprítsd apró darabokra a fokhagymát (vagy használj fokhagymanyomót). Egy pici olajon pirítsd meg a paprikát, ahogy az előző receptben is. Közben tedd fel főni a tojásos tésztádat. Ennek mindössze négy-öt perc kell (érdemes elolvasni a csomagoláson az elkészítési javaslatot), utána azonnal hideg vízzel le kell szűrni, akkor nem lesz ragadós. Ha a paprika már megpuhult kicsit, és kapott némi színt a héja, akkor add hozzá a rákokat és a káposztát. Ennek néhány perc kell csak a serpenyőben. Ha a rákok szép rózsaszínessé váltak, mehet is hozzá a fokhagyma. Vigyázz, nehogy odaégjen a fokhagyma, tényleg csak fél perc kell neki a serpenyőben, és már kaphatja is a nyakába a Hoisin szószt és a szójaszószt, és ízlés szerint egy pici cukrot. Némi vízzel lehet lazítani a szószon, de a cél, hogy ez is ragacsosan betakarja a zöldségeket és a rákokat. A végén még hozzáadjuk a lime reszelt héját. Ha a szószunk szépen összeállt, hozzákeverjük a tésztát, és egy kis lime-levet. Ha minden átforrósodott, tálalhatjuk is. 

Zöldséges stir fry

Hozzávalók:

1 kaliforniai paprika

1 lila hagyma

1 szál répa

1 marék zöldbab

1 marék sós mogyoró

1 gerezd fokhagyma

1 evőkanál mogyoróvaj (be kell vallanom, hogy ketchuppal is működik, kicsit más jellegű, de működik)

1 evőkanál ketjap manis

1 evőkanál szójaszósz

1 teáskanál gyömbérszósz (vagy friss gyömbér reszelve)

500 g rizstészta (vastagabb változat)

Elkészítés:

A tésztát leforrázzuk, majd fedő alatt tíz-tizenöt percig hagyjuk főni (nem tűzön, csak úgy magában!) 

A paprikát, lila hagymát, répát csíkokra vágjuk, a fokhagymát aprítjuk, és durvára vágjuk a sós mogyorót. Egy kis tálban elkészítjük a szószt: összekeverjük a szójaszószt, a ketjap manist és a mogyoróvajat, és két evőkanál vizet. Innen meg már szerintem tudjátok. A zöldségeket pirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért, nyakon öntjük a szósszal, majd hozzákeverjük a tésztát. Mindent szépen átjár a szósz, így egy ízgazdag, egészséges, zöldséges fogást készíthetünk, ami még gluténmentes is. Működik csirkével, és persze másfajta tésztával vagy pirított rizzsel is.

Pásztory Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak