–

Gyerekzsúrokra vagy a nagymama közelgő látogatására is remek ötlet ez a torta, nem kell hozzá ugyanis hétrét görnyedni, meg tengernyi hozzávalót megvásárolni, a végeredmény mégis pompás lesz! Ha csak simán kisütöd a tésztát két négyzet alakú tepsiben, majd a töltelékekkel egymásra borítod, gyorsan eltüntethető szendvicssüteményt villanthatsz egy gyerekzsúrnyi pupák örömére. Ha kör alakú kapcsos tortaformába sütöd, könnyedén szép emeletes tortát készíthetsz belőle, ha viszont lekened még több vaníliás mascarpone krémmel és lefeded hófehér fondanttal, netán még fel is díszíted eperszemekkel, marcipánvirágokkal, seperc alatt esküvői torta magasságokba emelheted.

Egy korgó gyomrú hercegnő

E zseniális receptúra azonban nem születhetett volna meg, ha Anna, Bedford hercegnője nem próbálja oly ügybuzgón elkerülni az éhhalált két étkezés között. Történt ugyanis, hogy

Viktória királynő udvarában a déli étkezés sajnálatos módon egyre visszafogottabb lett, ezért Anna udvarhölgyet délután négy óra magasságában egyre inkább elővette az éhkopp okozta búskomorság

– de hát én leszek az utolsó ember, aki ezért őt hibáztatni kezdi! Szegény hercegnő először a szolgákat kérlelte meg, csempésszenek a szobájába egy kevéske teát meg pár szelet kenyérkét. Később ezen vonal mentén, nyári vakációja során elkezdte a barátait is áthívogatni egy kis ötórai uzsonnára a Belvoir kastély termeibe, ahol teát, vajas szendvicseket, aprósüteményeket és különféle édességeket szolgáltak fel. Olyan népszerűek lettek ezek az ötórai teázások, hogy Londonba visszatérve igyekezett még inkább meghonosítani az ínycsiklandó gyakorlatot: az ismerősöknek elegáns meghívókártyákat küldött, melyben „teára és egy kis sétára” invitálta meg őket. (Azt meg remélem, a legutóbbi kvíz óta tudod, hogy a tea mit is jelent pontosan a forró nedűn kívül!)

Az udvar legfinomabb divatja

1855-re már Viktória királynő sem lehetett meg délutáni zsúr nélkül, udvarhölgyeivel elegáns ruhában és mindenféle finomsággal várta a vendégsereget. A roskadozó asztalok kínálatából a királynőnek az alábbi torta volt a fő kedvence, olyannyira, hogy később róla is nevezték el. Pedig ha minden igaz, lehetett akár a véletlen műve is, hogy éppen ezt a tortát érte az a megtiszteltetés, hogy viselhette az uralkodói nevet. Megbízható forrásból ugyanis az a hír járja, hogy Viktória királynő nagy rajongója volt a „csokoládés piskótának, sima piskótáknak, a különféle gofriknak, a francia macskanyelv süteménynek, a kekszeknek, aprósütiknek, mignonoknak, rizstortáknak, felfújtaknak, mandulás csóknak, pralinéknak és a különféle egyéb édességeknek.” Nos, ezek után talán nem is csoda, hogy

a nemrégiben árverésre bocsátott bugyogójának mérete alapján a történészek arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a mindössze 152 centi magas királynő derekának 127 centi  volt a kerülete.

Nem mintha ez a tény egy fikarcnyit is csökkentené a kilenc gyerekkel és harmincnégy unokával büszkélkedhető asszonyság uralkodói nagyságát. (Meg egyáltalán, micsoda rossz modorra vall agg királynők alsóneműjét mustrálgatni, méricskélni!)

Legyél te is királynő!

A Viktória tortához 300 gramm vajat habosra kevertem 250 gramm porcukorral, majd egyenként belekevertem hat kisebb tojást, három evőkanál tejet, 300 gramm lisztet és egy csomag sütőport. A masszát elfeleztem, két kivajazott kapcsos tortaformába simítottam és 180 fokos sütőben légkeveréses üzemmódban húsz perc alatt készre sütöttem. Közben 700 gramm mascarponét kikevertem két nagy zacskó vaníliás cukorral.

Miután kihűltek a lapok, az egyiket bőségesen megkentem eperlekvárral, erre pakoltam még vékonyra szeletelt epret. Ráhalmoztam a vaníliás mascarpone kétharmadát, majd ráfektettem a másik piskótalapot. Kicsit összébb nyomkodtam, majd a felső réteg tetejét feldíszítettem a maradék vaníliás krémmel, az eperszemekkel és az eperszeletekkel. Közben titkon azon szomorkodtam, milyen kár, hogy Viktória királynő már rég alulról szagolja az ibolyát. Egész biztos vagyok benne, hogy ha meglátta volna, micsoda költeményt varázsoltam az egyik kedvenc tortájából, azonnal lovaggá üt. Így meg kénytelen vagyok saját magam megtenni ezt.

Dame Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN