A keresett kifejezés: "gyerekbántalmazás"
Összesen: 61 db találatTudjátok, mire jöttem rá? Hogy inkább tartson x-y vadidegen pocsék anyának, mint hogy a gyerekem autó alá rohanjon. Inkább érezzék miattam magukat minden idők díjnyertes anyukáinak tömegek, mert nekik megy póráz nélkül, nekem meg nem. De nem kockáztatok.
Az erőszak nem olyan, mint a limbó, amiben a szülők, ha úgy tartjáa kedvük – segítő céllal –, picit feljebb emelik a lécet. A küszöb, a tolerancia a nulla. Zéró. Egy fontos kutatás nyomán kibontakozó kommentháború legalább annyira tanulságos, mint maga a kutatás.
„Reménykedem, hogy egy nap a bíróságok tényleg meghallgatják a gyerekeket, hogy az anyák, akik védik a gyerekeiket, nem hisztérikáknak lesznek beállítva, hanem olyan erős és emberfeletti türelemmel és szeretettel megáldott lényeknek, akik a végsőkig harcolnak a gyerekeikért, még akkor is, ha egy teljes jogi rendszer van ellenük és a gyerekeik ellen.”
„Nem a szexuális orientáció a kérdés, hanem a konszenzus, a beleegyezés. Ha nincs beleegyezés, ha kényszerítés, fenyegetés, zsarolás, érzelmi vagy fizikai erőszak van, akkor a szex nem szex, hanem erőszak. Ha pedig a partner egy gyerek, akkor teljesen mindegy minden körülmény, mert fel sem merül, hogy az aktus szex lenne. Az erőszak. Az erőszak pedig sosem magánügy.” Ez csak egy fontos idézet dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írásából. Olvassátok el az egészet:
„Minden pofon nyomot hagy. Minden lelki és szóbeli bántalmazás trauma, aminek hatása van. Az otthonunkban tanulunk szeretni. Gondoskodni. És az otthonunkban tapasztaljuk először az erőszakot is. Túl sokan, túlságosan gyakran.” Ma van a gyerekjogok világnapja. Ideje, hogy kimondjunk néhány fontos dolgot.
„Azon országok közé tartozunk, ahol a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a szivárványcsaládok jogainak oltalma, és az LMBTQ-személyek esélyegyenlősége nemhogy nincs törvénybe iktatva, de a civil szervezeteket, amelyek a fentieket tűzik a zászlajukra, egyenesen családellenesnek nyilvánítják, mondván: az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek ügye »nem fér bele a magyar értékrendbe«, és ha normalizáljuk az elfogadást, az »veszélyezteti a gyermekeket«”.
„…hat fiúból legalább egy átél szexuális bántalmazást a tizennyolcadik születésnapja előtt – a felnőtt férfiak körében végzett felmérések pedig ennél is nagyobb számot mutatnak: minden negyedik férfinak van olyan szexuális élménye, amit kényszerként, kényszerítésként, nem akart szexuális cselekményként ír le.” Mégis: a fiúk ellen, férfiak által elkövetett abúzuseset többsége rejtve marad. Dr. Gyurkó Szilvi cikkéből kiderül, miért:
„Ránézésre” nem lehet kiszűrni a potenciális szexuális bántalmazókat és pedofilokat. Ami nem jelenti azt, hogy feltartott kézzel, elfordított fejjel, befogott orral továbbsétálni a legjobb megoldás. Dr. Gyurkó Szilvi szerint ez a dolog mindenkin múlik egy kicsit – vagy jobban. Olvassátok el, fontos:
Minden tizedik magyar gyereket veszélyeztet az otthoni bántalmazás – most jobban, mint bármikor. A gyermekvédelem csak korlátok között működik, a családok nagy része pedig össze van zárva. A védelem a közösségeken (is) múlik.
Amerika No. 1 szörnyetege, akibe az apja verte bele a szándékot, és az unokatestvére segítette hozzá a módszertanhoz.