A komposztálás zseniális

Alapvetően sok viszolygás övezi a témát, mert mindenki a rothadásra és kukacokra asszociál, többek között én is így voltam vele a berlini eset után. Aztán ahogy teltek az évek, egyre jobban belevetettem magam a környezettudatos életmód rejtelmeibe, és rájöttem, hogy

lakásban komposztálni közel sem akkora macera, mint azt gondoltam.

Oszd meg, uralkodj és komposztálj!

Berlin után Debrecenbe költöztünk, ott kapcsoltam rá igazán az ökotudatos irányra, ezért némi kutatómunkába kezdtem, és megtudtam, hogy létezik a Share My Waste alkalmazás, aminek az a lényege, hogy meg tudod nézni, a környékeden van-e közösségi komposztáló, vagy valaki, akinek leadhatod a szerves hulladékodat. Zseniális ötlet! Eleve a közösségi komposztálásban van valami nagyon szép, összefogás egy hasznos, fontos és jó ügyért. Ráadásul hasonlóan gondolkodó embereket hoz össze, ami a fenntartható jövőnk egyik kulcsa. 

 

A titok nyitja: hűtőbe a szerves hulladékkal!

Sajnos ott, ahol laktunk, pont nem volt a közelben semmilyen leadóhely, így azt hittem, buktam az ügyet, aztán láttam Instán, hogy egy New York-i influenszer a fagyasztójában gyűjti a komposztba valót, amit aztán a hétvégi termelői piac komposztgyűjtőjébe levisz. Úgyhogy onnantól kezdve én is a fagyasztót használtam, és minden héten átvittem a szüleim kerti komposztálójába. Tényleg ennyi az egész: fogj be egy műanyag dobozt, és mehet bele minden szerves hulladék. 

Zöldség, gyümölcs (ami nem mediterrán) feldarabolva, tojáshéj összetörve, adalékmentes kenyérmaradék, kávézacc, ezek a legtöbb komposztba mehetnek, de a közösségi komposztálás ennél szigorúbb lehet, van, ahova nem lehet tojáshéjat és kenyeret sem, ezt mindenképp érdemes lenyomozni.

Nálunk egy elég nagy doboz lett bevonva erre a feladatra, így nagyjából egy hétig töltögethetjük, aztán szépen lesétálunk a közeli közösségi gyűjtőbe, és mindig köszönünk a tároló melletti levélkupacnak, ugyanis a komposztálót karbantartó közösség Facebook-csoportjában megtudtam, hogy ott egy süni alszik épp téli álmot.

Ha ennél ritkábban tudnánk elvinni a konyhai hulladékot valahová, akkor a fagyasztó tökéletes megoldás lehet! Ne féljetek tőle, nincs szaga, nem gusztustalan, nincs olyan érzet, hogy szemét van a hűtőnkben.   

 

Beltéri komposztálók

Ha nincs se közösségi komposztáló, se senki, akinek át lehetne adni a zöldhulladékot, viszont eltökélten szeretnénk komposztálni, akkor még mindig ott a beltéri megoldás. Nagyon szépen dizájnolt, speciális beltéri komposztálók léteznek, gilisztákkal és azok nélkül is. Én olyan szinten viszolygok a csúszómászóktól, hogy nálunk ez az opció fel sem merül, de ismerősöknél láttam már, hogy egyáltalán nem olyan vészes az egész, tényleg tök jól néznek ki ezek a komposztálók, a giliszták (amik egész pontosan vörös trágyagiliszták) pedig szép csendben végzik a dolgukat, nem kell velük foglalkozni egyáltalán. Aztán létezik gilisztamentes opció is, ott egy speckó folyadék végzi el a bomlasztó munkát. Itt is hangsúlyozom, hogy nem kell félni a szagoktól, mert a helyesen használt beltéri komposztálónak nincs szaga, ha mégis, akkor valamit nem jól csinálunk.  

A ház komposztálója

Társasház esetén összefoghat a lakóközösség is. Be kell szerezni vagy fel kell állítani egy komposztálót, kell valaki, aki vállalja, hogy karbantartja (akár többen is), később a ház balkonkertészetei nagyon hálásak lesznek a humuszért.

Érvek a komposztálás mellett

Fontos megjegyezni, hogy komposztálni nem csak az elszánt környezetvédőknek érdemes. Mivel a háztartási hulladék harminc-ötven százaléka zöldhulladék, nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, jóval ritkábban kell levinni a bűzlő szemetet, ha komposztálunk. Ezt én is tapasztalom, sokkal lassabban telik meg a kukánk, nincsenek szagok, az egész szemét sokkal kevésbé undorító, és ezt az eredményt látványosan hamar tapasztalhatjuk. 

Aztán ott a költséghatékonysági faktor is, ugyanis rengeteget spórolhat egy lakóközösség, hiszen például a zöldhulladék elszállítására sem kell külön pénzt fordítani. 

  

Számtalan előnye van még a komposztálásnak, de ami számomra még egy plusz érv (picit talán elvarázsolt, de hát ez van): én imádok visszaadni a természetnek. Értem ezt úgy, hogy maga a gondolat, hogy összerakunk valamit, amiből termékeny humusz keletkezik, nekem gyönyörű.

Annyi mindent szipolyozunk ki a természetből, hogy igazán jó élmény visszaszolgáltatni neki ebből valamit.

Ezért ahányszor ellátogatunk a közösségi komposztálóhoz, mindig jó munkát kívánunk neki, megbeszéljük a gyerekekkel, hogy milyen nagy munka folyik ott szépen csendben, hogy az, ami most szemét, néhány hét, hónap után termőtalajt biztosít, új életre kel. Így lesz valami, ami sokak szemében undorító, mégis valahogy csodaszép. 

Szabó Anna Eszter

Közösségi komposztálók nyilvántartása: ITT

A komposztálás legfőbb szabályairól pedig ITT tudtok tájékozódni

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/svetikd