„Régóta tisztában vagyok vele, hogy a XXI. század a válságok kora lesz” – Hello, WMN! bemelegítés
Szeptember 20-án tartjuk az ősz első Hello, WMN!-estjét, ennek keretében egy égető problémát járunk körül a vendégekkel, mégpedig, hogy lehet-e tudatos hedonizmusban élni, és hogyan lehet fenntartható a fenntarthatóság. Ahogy már megszokhattátok, az esemény előtt bemelegítő kérdéseket teszünk fel az este szereplőinek, hogy együtt hangolódjunk rá a témára. Nyáry Luca és Litkai Gergely válaszait már olvashattátok, most pedig Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója felel a körkérdésekre. Jegyet ITT tudtok vásárolni, találkozzunk szeptember 20-án, a MOMkultban!
–
WMN: Jelen van az életedben a klímaszorongás?
S. K.: A konkrét klímaszorongás azért nem jellemző rám, mert bő két évtizede aktívan, főállásban dolgozom a természet védelméért, szóval aktivitásba fordítom a szorongásomat. Ami a környezetvédők esetében sokkal jellemzőbb probléma, az a kiégés: a kudarcok, a meg nem értettség és a rossz beruházási döntések okozta elkeseredés kezelése. Néhány hullámvölgyön már én is túl vagyok, de az erős értékrend, a személyes kötődésem a természethez, és a körülöttem lévő értékes emberek mindig segítettek tovább lendülni.
WMN: Változtattál az utóbbi években a szokásaidon a környezetvédelem nevében? Mennyire okoz ez nehézséget számodra?
S. K.: Folyamatosan igyekszem egyre többet vállalni a személyes életemben, a félig önellátó életmódom is ennek egyik következménye. Én a magánéletben inkább az önfejlesztés eszközének látom a fenntarthatósági útkeresést, mint tehernek és lemondásnak. Az alacsony karbonlábnyomú szabadidő, a konyhakert, a tanulás, a fogyasztáscsökkentés és minden ilyesmi egyre újabb közösségekhez nyitott ajtót, és gyakran megkönnyebbülést is jelent.
WMN: Hogyan hatnak rád az elmúlt évek eseményei (járvány, háború, természeti katasztrófák)?
S. K.: A járványnak voltak pozitív és negatív hatásai is az életemre. Az otthoni munkavégzés, a rendezvények mennyiségének csökkenése, a tempó lassulása rám kifejezetten jó hatást tett. De ezek sajnos a kisebb szeletét adják a történetnek. A háború, a Covid-áldozatok, az aszály, az erdőtüzek, a szokatlan árvizek és tornádók, a kibillent földi egyensúly, valamint a nyomában érkező társadalmi problémák és rossz válaszok – ezek mind nagyon sötét fellegek. Környezetvédelmi szakemberként régóta tisztában vagyok vele, hogy a XXI. század a válságok kora lesz.
De más dolog ezt tudni, és más megélni.
WMN: Mi az, amiről egyelőre nem tudsz lemondani, még ha károsan befolyásolja is a környezetet?
S. K.: Vidéken autó nélkül sajnos alig lehet létezni, kizárólag tömegközlekedéssel nem tudnám megszervezni azoknak a feladatoknak a teljesítését, amik a munkámhoz tartoznak, de azért a MÁV-nak rendszeres utasa vagyok. Egyébként pedig nagyon sok olyan dolgot el tudnék hagyni, amit igazából a társadalmi normák miatt nem tehetek meg. A kiöltözős események elhagyása, a fővárosba való ingázás további ritkítása, az infokommunikációs eszközök és csatornák csökkentése nekem személyesen nem okozna gondot, de nem hatna jól a munkám eredményére.
WMN: Érzel-e különbséget a különböző generációk fenntarthatósághoz, környezetvédelemhez, vagy a klímaváltozáshoz kapcsolódó hozzáállásában?
S. K.: A fiatalok esetében nemcsak a személyes benyomásom, hanem a közvélemény-kutatások alapján is mondhatjuk, hogy nagyon sokan értik, milyen mély egzisztenciális kérdőjelet tesz az életútjuk mellé a környezeti krízis. Sajnos minden okuk megvan az aggodalomra.
WMN: Milyennek képzeled a jövőt, mondjuk, tíz-tizenöt év múlva?
S. K.:
Szeretnék pozitív választ adni erre a kérdésre, de nagyon nehéz.
Személyesen nincs bennem kérdés: az egyre erősödő válságok folyamatosan velünk maradnak a következő évtizedekben, és újabbak lépnek majd színre az eddigiek mellett. De még nem engedtem el a reményt arra, hogy az emberiséget az évezredek alatt összegyűlt tudása, időtálló értékei, intellektuális és érzelmi fejlettsége képessé teszi arra, hogy leszámoljon a fogyasztói társadalommal és létrehozzon egy szolidabb, de igazabb, időtállóbb és bolygóközpontúbb civilizációt. Hogy hol fogunk tartani tíz-tizenöt év múlva? Őszintén: fogalmam sincs.
Jegyeket ITT vásárolhattok!
A Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a The Body Shop és a TorTer e-Design.
Kiemelt kép: Budai Ákos
