„Másként hiányzik a zöld, élő erdő, ha még láttad és másként, ha csak meséltek róla” – Hello, WMN! bemelegítés
Szeptember 20-án tartjuk meg a következő Hello, WMN!-estünket, amelynek ezt a hosszú címet adtuk: Persze, mindmeghalunk… de addig mi legyen? Vita tudatos hedonizmusról és fenntartható fenntarthatóságról. Nem kell megijedni, nem készülünk mind meghalni, de tény, hogy mostanában egyre gyakrabban jön velünk szembe a hangzatos frázis, mondván, hogy nekünk már úgyis lőttek. Jó lenne élvezni ezt az életet, megélni a pillanatot, kihozni ebből az egész földi létezésből, amit lehet, de mégis hogyan, ha egyszer közben minden arra terel minket, hogy ideje tudatosabbnak, fenntarthatóbbnak lennünk. Élhetünk-e tudatosan úgy, hogy közben nem emészt el minket a szorongás? Hol van a helyünk ebben a globális válságban? Gyárfás Dorka moderálásával többek között ezeket a kérdéseket boncolgatják majd vendégeink (Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója, Nyáry Luca író, Lakatos Márk stylist, üzletember és Litkai Gergely aktivista, humorista). Az eseményre ITT vásárolhatók jegyek, addig pedig hangolódjatok velünk, elsőként Litkai Gergellyel.
–
WMN: Jelen van-e az életedben a klímaszorongás?
Litkai Gergely: Természetesen, de megpróbálok cselekvőn hozzáállni, és megtenni, ami tőlem telik, illetve felkészülni arra, hogyha mégsem sikerül a folyamatok megfordítása vagy akár lelassítása az én életemben.
WMN: Változtattál-e az utóbbi években a szokásaidon a környezetvédelem nevében? Okoz-e nehézséget számodra?
L. G.: Igen. Nem a lemondás okoz nehézséget, hanem egy viszonylag ilyen szempontból idegen környezetben tartania magát ehhez az embernek. A repülés elkerülése például sok kalanddal jár, de a vegánságból vegaság lett, majd flexitáriánusság, de ez például folyamatos lelkiismeret-furdalást okoz.
WMN: Hogyan hatnak rád az elmúlt évek eseményei (járvány, háború, természeti katasztrófák)?
L. G.: Abszolút megváltoztak a félelmeim, az eddigi sokszor lényegtelen félelmek helyét lényegesebbek és közvetlenebbek vették át. Például, hogy mi lesz, ha nem növekszik annyit a cég helyére az lépett, mi lesz, ha nem lesz itthon víz, vagy egyszerűen meghalok egyik napról a másikra.
WMN: Mi az, amiről egyelőre nem tudsz lemondani, még ha károsan befolyásolja is a környezetet?
L. G.: A hulladékká váló csomagolóanyagok használatáról, ez az egyik legnagyobb feladat.
WMN: Érzel-e különbséget a generációk fenntarthatósághoz, környezetvédelemhez, vagy a klímaváltozáshoz kapcsolódó hozzáállásában?
L. G.: Érzésre nehéz megmondani, hogy ez kortól függ-e, sokkal inkább az eltérő szocializáció az, ami ezt befolyásolja. A klímaváltozás tényét a döntő többség elfogadja, és abban is szinte egységfront alakult ki, hogy tenni kellene valamit, csak azt tegye meg más.
WMN: Milyennek képzeled a jövőt, mondjuk, tíz-tizenöt év múlva?
L. G.: Tíz-tizenöt év múlva még bennünk él majd élénken mindaz, amit már nem engedhetünk meg magunknak, az aranykor nem egy másik generáció meséiből lesz a mítoszunk része, hanem saját tapasztalatainkból. Emiatt sokkal fájóbb lesz átélni a hétköznapokat. A lemondás már nem választott lesz, és folyamatossá válik a hiány érzése. Másként hiányzik a zöld, élő erdő, ha még láttad és másként, ha csak meséltek róla.
Jegyeket ITT vásárolhattok!
A Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a The Body Shop és a TorTer e-Design.
