Az nem lehetsz, amit nem látsz! – Vállalkozónők a júniusi, évadzáró Hello, WMN! színpadán

– 

Te is meg tudod csinálni!

Az est tételmondata ez is lehetne: hidd el, hogy képes vagy rá! Az Egyenlítő Alapítvány felmérése alapján a nagyvállalatok felső vezetésében Magyarországon mindössze 17 százalék a nők aránya, a politikában pedig ennél is rosszabb a helyzet.

Noha a vállalkozások esetében nem gátolja törvény vagy szabályozás, hogy nők vezetővé váljanak, ha nincsenek előttük példák, és a környezet alapvetően inkább a férfiaknak kedvez, kevésbé mernek belevágni.

A WMN ezzel az estével szeretett volna egy kis erőt adni azoknak, akikben motoszkál a vágy a vállalkozásra, de még nem mertek lépni. (A végén a feltartott kezekből láttuk: többségében ilyen nők ültek a nézőtéren.)

A vállalkozásnak pedig százféle arca és módja lehet.

Varga Erika testvérével, Helenával kilenc éve alapította a Romani Designt, részt vett az Erste mentorprogramjában, ma már a divat mellett nekik is vannak oktatási programjaik. Béres Alexandra húsz éve vezeti saját vállalkozását, fitnesz-világbajnokként nyitotta első edzőtermét, de az oktatás mellett irányítja a Súlykontroll programot, ételkiszállítással foglalkozik, szakmai instrukciókat ad egy neves életmódmagazinnak és YouTube-produkciót is készít – mindeközben számtalanszor kellett újradefiniálnia magát. Heal Edina nem vállalkozó, de a Sláger Rádió vagy épp a Google vezetőjeként bőven van tapasztalata a témában, ráadásul nagyon sokat tesz a nők esélyegyenlőségéért, ezért alapította az Egyenlítő Alapítványt. DTK-t pedig nyilván egyetlen olvasónak sem kell bemutatnunk: ő a WMN alapítója és főszerkesztője, aki bő másfél évtizednyi alkalmazotti lét után kezdett saját vállalkozásba.

Bevezetőjében kolléganőnk, Gyárfás Dorka felidézte, hogy amikor másfél éve a WMN-hez került, őszinte tisztelettel mondta el Krisztának, hogy ő bizony sosem lett volna képes arra, hogy egy médiacéget felépítsen. Kriszta erre azt felelte: hidd el, hogy te is meg tudtad volna csinálni. Műsorvezetőnk viszont azt mondja: most, hogy látja, mi mindent tesz Kriszta nap mint nap a WMN-ért, már végképp biztos benne, hogy nem tudta volna utánacsinálni. 

Az nem lehetsz, amit nem látsz!

Nem minden vendégünk lett tudatosan vállalkozó. Egyedül Erika mondta azt, hogy másfél év alkalmazotti jogviszony után érezte, ez a lét nem neki való, és a családjában is vállalkozói példákat látott maga előtt. Alexandra húszévesen, első magyar fitneszbajnokként és első magyar fitnesz-világbajnokként ismerte fel a piaci igényt, bement a bankba kölcsönért – amit meg is kapott. Így alapította első fitnesztermét. Azt mondja, ez akkoriban szűz terep volt, így neki kellett megálmodnia, -teremtenie. Az edzőtermek után DVD-k következtek, aztán néhány olyan termék, amit leépített, ma pedig az a legerősebb vállalkozói lába, hogy bemutassa az életmódot, amit képvisel.

Mókás közjáték: miközben Alexandra épp arról mesélt, hogy a személyes kapcsolat elengedhetetlen, és a kezdetekkor előfordult, hogy órákon át válaszolt ismeretlenek csetüzeneteire, amelyekben életmódtanácsot kértek, érkezett is egy ilyen üzenet a telefonjára.

Heal Edina a Google-nél eltöltött majdnem nyolc év alatt tanulta meg azt, ami szerinte sok nőben nincs meg: „Hogy megcsináljam a saját dolgomat, a saját ötleteimet, céljaimat kezdjem el megvalósítani, mert képes vagyok rá.

Mi, nők, sokkal kevésbé hiszünk magunkban. Ez összefügg azzal, hogyan nevelnek fel, a szülők mellett hogyan kondicionálnak az ovitól az iskolán át mindvégig. A lányokba nem azt sulykolják, hogy el kell tartanod a családod, üzletet kell felépítened, gyakran épp az ellenkezőjét: lányom, neked meg kell házasodnod” 

– mondta el a színpadon. Majd hozzátette: sokáig nem női vezetőként gondolt magára, csak feltűnt neki, hogy mindenki erről kérdezgeti. Ma pedig tudja, mennyire fontos, hogy a nők segítsék egymást ebben a szférában. „Az nem lehetsz, amit nem látsz!” – mondta Edina, és valószínűleg ez az egyik legfontosabb üzenete az estének.

Csapatmunka!

Bár DTK ma már azt mondja, eddigi életében valójában minden arra mutatott, hogy egyszer saját, független médiavállalkozása legyen, 17 év alkalmazotti lét után, tíz éve még körberöhögött volna bárkit, aki előáll neki a saját médiacég ötletével. Anyukájától viszont azt tanulta: bele kell vágni, és legfeljebb nem sikerül. Akkor mi van? Ugyanakkor mindig is csapatban gondolkodott (köszi, Kriszta!), hiszen az élet, a világ, az ügyek sokféleségét szerette volna megmutatni.

Vendégeink nagyon egyetértettek azzal, hogy fontos, kivel dolgozunk együtt: szakmailag és emberileg egyaránt, hiszen a munkatársaik őket, az általuk teremtett márkát képviselik.

Ki-ki saját vehemenciájának megfelelően reagál a konfliktusokra, az viszont egyértelmű, hogy ezeket kezelni kell minél hamarabb, hiszen elég akár egyetlen, nem a csapatba illő ember, és megakad a dinamika, eltűnik a pozitív légkör. Erika nagy derültséget okozott, amikor elárulta: őt a családban soha senki nem hívta Erikának (Gyöngyinek szólították) egészen addig, amíg közös vállalkozásuk nem lett. A közös alkotás mindig is központi szerepet játszott az életükben, a Romanival azonban meg kellett tanulniuk csapatot építeni, és betartani a szabályokat.

DTK számára az volt a nagy tanulság, hogy nem elég a csapatot összerakni, hanem azt folyamatosan gondozni kell. (Nekünk persze fogalmunk sincs, miről beszél! Mi sosem vitatkozunk, csak rózsaszín vattacukorfelhőkön belebegünk a szerkesztőségbe, és alkotunk!)

„A WMN lélekből és szeretetből készül, nagyon fontos tanulsága a tavalyi évemnek, hogy ezt nem szabad elengedni. Ez az egyik különlegessége, kevés médiavállalkozás mondhatja el magáról”, mondta az alapító-főszerkesztő, aztán gyorsan megnyugtatott mindenkit: nem töltjük együtt minden szabad percünket, de azért egy alapvető tisztelet, bizalom és szimpátia elengedhetetlen. „Ez egy pozitív energiamező, amit próbálunk megtartani.”

Előítéletek ellenében

Anna Wintour, a Vogue mindenható úrnője állítólag úgy felvételiztet, hogy felteszi magának a kérdést: végső soron akarja-e ezzel az emberrel tölteni a napjai nagy részét. Bár a színpadon ülők közül senki sem annyira szélsőséges, mint Anna, abban mindenki egyetértett, hogy ez az egyik legfontosabb szempont, és be kell látni, ha valakivel nem tudunk együttműködni.

Erika felidézett egy emlékezetes esetet: „Amikor varrónőt keresek, akkor nem szimpla varrónőt keresek, hanem olyat, akit az ügyünk, a roma kultúra népszerűsítése is érdekel. Volt, aki nem tudta magáról, de a közös munka során rájött, hogy nem szereti, hogy egy roma nő mondja meg neki, mi a napi feladat. Meggyőződésem, hogy ezt sokan nem tudják magukról. Ő engem személy szerint imádott, de aztán az idők során kiderült, hogy nem bírja, hogy olyan munkahelyen van, ahol vannak roma nők, gyerekek, és ebben a közegben kell együtt dolgozni. A mentoráltjaink roma gyerekek, és ha ő nem szereti azt, hogy bejönnek, zajonganak, akkor ezt nem lehet sokáig a szőnyeg alá söpörni.”  Erika arról is őszintén beszélt, hogy telephelyet találniuk sem volt könnyű a sztereotípiák miatt, épp ezért a külvárosba költözött a cég, ahol nincs ilyen probléma.

Heal Edina szerint mi, nők, hajlamosak vagyunk „kattogni” azon, mit mondanak, mit gondolnak rólunk, a férfiak könnyebben kizárják az ilyesmit, és csak a feladatra koncentrálnak. Mindannyian szembesültek azzal, mennyire nehéz komolyan vetetniük magukat fiatal nőként.

Béres Alexandra ebben végképp hátrányos helyzetben volt, hiszen sokan legyintettek rá a kezdetekkor, mondván: ő csak egy fürdőruhában pózoló kislány! Krisztával is előfordult már, hogy visszahallotta egy-egy üzleti megbeszélés után, ahol férfiakkal tárgyalt, hogy „ez a DTK igazán cuki, csak hát nagyon agresszív” – miközben semmi más nem történt, mint hogy udvariasan, de határozottan képviselte a vállalkozása érdekeit. „Ha D. Tóth Krisztiánnak hívnának, akkor azt mondták volna, milyen tökös, határozott üzletemberrel van dolguk”, mondta nevetve.

Edina pedig hozzátette: ő híres arról, hogy becsukja a fülét, és nem hallja meg az irigyeket.

„Ha sikeres vagy, azt a csapatod érte el. Ha nem, az a te hibád.”

A Google volt magyarországi ügyvezetője szerint ez a szemlélet a nőket sokkal jobban sújtja, mint a férfi vezetőket.

Segítség, adakozás, pénz

„Segítséget kérni imádok, listám is van arról, milyen témában kitől kérhetek. Praktikus. Időt spórolok” – magyarázta Erika Dorka azon kérdésére, hogy képesek-e segítséget kérni.

De a többiek nem feltétlenül állnak ezzel ilyen jól. És nem csak az üzleti életben: mindannyian fel tudnak idézni nagy összeomlásokat, amelyek amiatt következtek be, hogy túl sok mindent egyedül szerettek volna megcsinálni.

Érdemes belátni, hogy gyakran jobban megéri megfizetni egy másik szakembert (akár a vállalkozásról, akár, mondjuk, az otthoni vasalásról van szó), mint teljesen összeroppanni a túl sok teher alatt. Hiszen ha mi lemerülünk, épp azokat nem tudjuk tölteni, akik a legfontosabbak számunkra.

Meglepő vagy sem, igen kevés szó esett az est folyamán a pénzről.

Edina szerint a nők eleve túl keveset gondolkodnak a pénzről, mert így vagyunk kondicionálva. „Ennek az egyik eredménye az, és ezért mi is felelősek vagyunk, hogy hazánkban a nők körülbelül tizennégy százalékkal kevesebbet keresnek ugyanazzal a munkával, mint a férfiak. Eleve kevesebbet kérünk, nem tájékozódunk előre, aztán az állásinterjún meglepődünk a kérdésen, és inkább kevesebbet mondunk, csak felvegyenek. Ebből a nőknek saját magukat kell kihúzniuk!” – mondta el az Egyenlítő Alapítvány elnöke.

Abban viszont mindenki egyetértett: a pénz fontos. Még ha nem is ez a siker első számú mutatója, álságos volna azt állítani, hogy nem ad biztonságot a sokéves pénzügyi terv és a tartalék a bankszámlán.

„A kérdés az: jól gazdálkodsz-e azzal, amid van” – fogalmazta meg DTK.

A WMN főszerkesztője, egyetértésben az est többi szereplőjével, fontos kérdésnek tartja a karitatív és önkéntes munkát is, ugyanakkor szerinte ha minden ügy mellé odaállunk, akkor azt maguk az ügyek sínylik meg, hiszen egyiket sem tudjuk teljes mellszélességgel képviselni. Épp ezért priorizálni kell, és figyelni arra, hogy ne vállaljuk túl magunkat.

Alexandra a kislánya születése óta, amikor a vállalásait mérlegeli, azt a kérdést teszi föl magának egy-egy felkérés esetén, hogy megér-e ez annyit, hogy otthon hagyjam a gyereket emiatt. Ő minden évben meghatározza, hány jótékonysági felkérést vállal el. Igaz, a jelek szerint ebben még van hova fejlődnie: „Hét volt az irányszám tavaly is, idén is. A múlt évben huszonegynél álltam meg, idén tizennégynél járok…” – tette hozzá a fitnesz-világbajnok.

További fotókért kattints a képre, és már lapozhatod is galériánkat:

Csepelyi Adrienn 

Képek: Csiszér Goti/WMN – Goti Photography

A Hello, WMN! rendezvények főtámogatója az F&F, júniusi estünk tematikus támogatója az Erste Bank volt. 
Színpadkép és díszlet: Torter e-Design.