Egy igazi fényképész jampec – Szipál Márton emlékére
-
Szipál Márton, művésznevén Martin S. Martin élete olyan akár egy Rejtő-regény. Édesapja királyi és császári fotós, de őt fiatalon még nem érdekli a fényképészet, inkább katonai akadémiára jár. A II. világháborúban repülőgép-parancsnok. A háború végén szovjet hadifogságba kerül, ahol szerelembe esik az őt kezelő orvosnővel. Az ő segítségével szabadul.
Nagy az öröm, amikor hazaér, mivel társai a halálhírét vitték, szerettei már „eltemették". Aztán mégis inkább a fotózást választotta, Münchenben mestervizsgát tett, majd megnyitotta debreceni fotóstúdióját. 1956-ban barátaival inkább kalandvágyból, mint politikai megfontolásból Amerikába disszidál, majd nemsokára Hollywoodba költözik, ahol pár viszontagságos év után sikeres fotóssá válik. John Wayne, Priscilla Presley, Margaux Hemingway, Jimmy Hendrix váltja a kilincset a Sunset Boulevardon álló fotó stúdiójában.
Öt felesége közül az utolsó egy indián lány. Hiába a húsz év korkülönbség, a lány korábban hal meg, így ismét hazaköltözik. Itthon folytatja munkáját, közben stúdióvilágítást és művészfotózást tanít fiataloknak. Elismert fotóművész, de ő inkább életművésznek vallja magát. „Akinek sikerül Hollywoodban Rolls-Royce-szal, és Bentley-vel járnia, és a legdrágább negyedbe laknia, az életművész.” Ehhez több kell, mint tehetség.
Szipál kitűnik a tömegből, egy igazi jampec, karakteres szemüveg, kopasz, geometrikus fejforma, elegáns, feltűnő zakó, széles mosoly.
Külseje, életfelfogása is hozzájárult sikereihez. Fotóművészete természetesen érett, kompozíció-fogalma nem annyira meghatározott, inkább zsigeri. Nem magyarázza túl a képeit: egy fotónak jónak kell lennie, szép formákkal és szép emberekkel.
A beállított kompozíciókra, a szigorúan megkomponált fényekre esküszik. Emlékezzünk rá így, és hagyjuk egy kicsit pihenni.
Ujvári Bea
