(Hirdetés)

1. Hagyd békén a gyereket!

Annak idején engem is úgy etettek, hogy „egyet a mama kedvéért, egyet a papa kedvéért…” – meg is lett az eredménye. Szerintetek mit jelent a D. betű a nevem előtt? Olyan hurkás kislány voltam, hogy egyévesen ruha nélkül nem lehetett megmondani, fiú vagyok-e vagy lány. A megkülönböztető nemi jellegemet ugyanis betakarta a háj. Nemrég a BBC GoodFood Magazin angol kiadásában azt olvastam, hogy

„a válogatás nem a gyerek problémája, hanem a felnőtté.”

És noha ettől nekem is felszaladt a szemöldököm, mire a cikk végére értem, hajlamos voltam igazat adni a szókimondó gyerekorvosnak. Akinek valaha válogatott a gyereke, és képes arra, hogy önkritikusan szemlélje saját magát, az tudja, hogy az ember az étkezőasztalnál hajlamos abnormálisan reagálni bizonyos helyzetekre. Repülő zöldborsó? Kígyóként tekergőző sárgarépa? Szoft zsarolás, hogy ha megeszi még azt a falatot, akkor boldogabb lesz a mama meg a papa? Folyamatos kommentár, hogy jól van, ügyes vagy, na, még egy kicsit, rágd meg rendesen, ne habzsolj, ne piszkáld, addig nincs desszert, amíg a másodikat meg nem eszed, stb, stb, stb…? Hm? Valaki? Ugye.

2. Ne büntess és ne jutalmazz étellel!

Ebben én is ugyanolyan bűnös vagyok (voltam), mint bárki más. Előfordult olyan helyzet, amikor azt mondtam Lolának: edd meg, ami a tányérodon van, különben nincs desszert (lásd még: 1. pont). Egyszer a gyerekorvosunk mondta, hogy ezzel nem teszek jót – sem az ügynek, sem a gyereknek. És ezt nemrég Kiss-Tóth Bernadett dietetikus is megerősítette, amikor interjút készítettem vele. Egész pontosan így fogalmazott: „Az a legfontosabb, hogy az étel ne legyen jutalmazás vagy büntetés eszköze. Mondjuk, hogy megvonunk tőled valamit, amit szeretsz, mert délután nem takarítottad ki a szobádat. Vagy éppen ellenkezőleg, csak akkor kapsz egy szelet csokit, ha jó voltál, jó jegyet hoztál… Veszélyes, ha egy ember gyerekkorában azt tanulja meg, hogy az étel összefügg a jutalmazással-büntetéssel.” Nagyon oda kell figyelnünk erre, mert később étkezési zavarok is lehetnek belőle.

3. Harmadolj!

Mármint oszd föl három részre a tányért. Az ebéd vagy vacsora harmada legyen zöld, másik harmada valamilyen gabona, a harmadik harmada pedig hús vagy sajtféle – tanácsolja a dietetikus szakember. Ugyanígy tálalj magadnak is. A te dolgod, hogy megfőzöd az ennivalót, de ami az ő tányérján van, az az ő dolga. (Megint csak: lásd: 1. pont)

4. Ne tilts!

Az étkezés nemcsak a tápanyagbevitelről szól, hanem az élvezetről is. És ez gyerekkorban is így van. Nem vezet semmire, ha megtiltasz bizonyos élelmiszereket. Belefér néha a fagyi vagy a süti is, miért ne? Az a lényeg, hogy hosszú távon kiegyensúlyozott legyen az étrendje.

5. Ne démonizálj!

„Nincs olyan, hogy egészségtelen összetevő, csak egészségtelen mennyiség van” – mondja Kis-Tóth Bernadett dietetikus. Ne dőlj be az épp aktuális bűnbak-kommunikációnak. Régen a zsír volt ördögtől való, ma a cukor, a szénhidrátok. Miközben mindegyik fontos összetevője az emberi táplálkozásnak, nem szabad teljesen elhagyni őket. Sokan döntenek úgy, hogy teljesen kiiktatnak valamit az étkezésükből, amiről azt hallják, ártalmas, és azt gondolják, hogy ezzel meg is oldották az egészséges táplálkozást. Pedig…

6. Ne várj instant megoldást!

Minden gyerek újkajafóbiás. A gyerekek gyűlölik a változást. A szakemberek szerint ez teljesen normális. Ami, lássuk be, megnyugtató. Legalábbis nekem biztosan. Volt időszak – nem is olyan régen –, amikor Lola öt, azaz ötféle főtt ételt volt hajlandó megenni. De már „puhul". Falatonként próbálgassátok az új ízeket, és csak akkor, ha neki is van hozzá kedve. Ez nálunk bevált. Lassacskán, hónapok alatt sikerül bevezetni a gyerek étrendjébe például a hagymalevest. Mára a szeme se rezzen, ha elé teszem.

7. Nem kell, hogy Mautner Zsófi légy a konyhában! (Hála a jóistennek)

Azért ő, mert hamarosan Elviszem magammal, és különben is imádom őt is meg a szakácskönyveit is. De tényleg, ki mondta, hogy a gyereknek narancsos kacsát kell vacsoráznia meg joghurtos korianderchutney-t? Semmi baj nincs a sült csirkével meg a paradicsomsalátával. Nem lehet minden kölyök Ferenci Barnabás… (bocs, Dóri, tudom: csodadoboz.)

8. Az étel nemcsak táplálék, hanem: öröm!

Főzzetek, süssetek, kísérletezzetek, dekoráljatok, piszkoljátok össze magatokat, nevessetek! A lényeg, hogy legyetek együtt a konyhában. Lola egészen apró korától fogva ott volt velem, amikor főztem. Kisbabaként magamra kötöztem, és ő békésen aludt a hátamon, amíg a vacsora készült. Aztán később a földön ülve rajzolgatott, vagy föltettem egy lemezt (igen, bakelit…) és táncikált. Ennek ellenére három-négyéves kora körül igazán válogatóssá vált. Ma már tudom, hogy ez részben életkori sajátosság is, mert ekkoriban kezdett kialakulni a személyisége, és lejött a „mamám az Isten, őt másolom akkor is ha brokkolit eszik" szerről. De azért akkoriban eléggé meglepődtünk, amikor az addig bármit jóízűen falatozó gyerek egyik napról a másikra egészen határozottan visszautasította az elé tett ételek minimum hatvan százalékát. Az áttörést végül az hozta el, amikor rájött, hogy mennyire izgalmas különböző alapanyagokból létrehozni dolgokat. Hát még ételt dekorálni! Főleg hétvégenként van rá időnk, de akkor mindent bele, „felrobbantjuk” a konyhát. A végén pedig együtt rakunk rendet.

9. Tervezz!

Tudom, tudom… nincs idő főzni minden nap, meg különben is, reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár és vacsorázz, mint egy koldus. Amikor tányérnaplóztunk, sokan írtátok, hogy „nem életszerű”, amit a gyerekeink esznek. Az a helyzet, hogy én tényleg majdnem minden este főzök valamit. Nem ötfogásos vacsorát vagy rácpontyot, hanem egy könnyű, meleg vacsorát, ami fél- háromnegyed óra alatt elkészül. Vagy amit előre meg tudok csinálni hétvégén. Nem azért van ez így, mert akkora aduász vagyok (haha, dehogy!), meg nem is azért, mert az én napjaim 28 órából állnak. Egyszerűen így alakult a családi tradíció – részben nyilván azért is, mert Alex angol, és náluk az ebéd gyors és hideg, a vacsora pedig közös családi élmény, és inkább melegkaja. Cserébe viszonylag korán eszünk este, hogy ne nyomja a hasunkat álmunkban. Én ezt nem bánom – pedig higgyétek el, nem sok időm van főzőcskézni meló után. Simán előfordul, hogy a konyhában nyitva  van a laptop, és amíg a levest kavargatom, az e-mailjeimet olvasom vagy cikket szerkesztek. A kulcs – legalábbis nálam – a tervezésben rejlik. Néhány napra előre tudom, hogy mit eszünk, így könnyebb. A beszerzés és a kivitelezés is.

10. Olvasd el a csomagolást!

Az egészség a bevásárlásnál kezdődik. A gyártóknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük, a csomagoláson nemcsak az összetevők szerepelnek, hanem az is, hogy az adott élelmiszer a napi ajánlott bevitel mekkora százalékát fedezi. És az is, hogy mennyi számít egy adagnak. Szánj időt erre. Szerintem megéri.

11. Ne parázd túl!

Nekem az volt a legnagyobb előrelépés, amikor elengedtem ezt az egész kajatémát. Igyekszem egészséges alapanyagokból főzni, jó példát mutatni, és nem megyek bele a játszmákba. Nem pörgök azon, ha Lola valamit nem eszik meg, nem pánikolok, hogy majd éhen marad. Dehogy marad éhen. Ha éhes, eszik valami mást. Szóval... én változtam, nem is annyira ő. Persze messze nem tökéletes a helyzet. Igen, még mindig elő-előfordul, hogy kétfélét főzök, mert az tűnik a „kisebbik ellenállásnak”. De egyre kevesebbszer. Haladunk. Lola ízlése, kísérletezőkedve és nyitottsága változik. Én pedig mára egészen rugalmas vagyok a saját szabályaimmal kapcsolatban. Letettem a vaskalapot. Így könnyebb mindenkinek.

 

A fotó illusztráció.