-

Az első szakkör, amire jelentkeztem a suliban, az a bélyeggyűjtés volt. (Azt hiszem, ebben az is közrejátszott, hogy a suta, nyakigláb Krisztián szintén jelentkezett az osztályból, más indokot nem igazán tudok felhozni erre.) A szakkör körülbelül annyiból állt, hogy minden kedd délután egy idős úr, a filatélia híve, eljött a suliba, és a tanári asztalon körbevette őt meg a bélyegalbumait egy tucat gyerek. Először végiglapozta a berakókat, így hívják a profik a bélyegalbumot. A kartonlapok suhogásán és a selyempapír zörgésén kívül, semmi sem törte meg a csendet, olyan áhítattal figyeltük. Végignéztük az albumokat, amelyek régi és új bélyegekkel, sorozatokkal, blokkokkal voltak telis-tele. Mindenki hozta a kis zsebpénzét, majd villámgyorsan lecsaptunk egy-egy áhított bélyegre. Ha nem voltál elég szemfüles, valaki más orozta el előled a már korábban kiszemelt zsákmányt.

Itt éreztem először vágyat arra, hogy birtokoljak valami olyat, amiből már amúgy is indokolatlanul sok van a tulajdonomban. És arra is itt jöttem rá, hogy ez a kedves bácsi valójában egy halom pénzzel távozik tőlünk. Esetleg még értéket is képez a gyűjteményem – gondoltam, de az is eszembe jutott, hogy a bácsi átvágott minket a palánkon (pestiesen szólva). Ez a gyűjtési őrület a bélyegek iránt nem volt hosszú távú, bár sokáig cipeltem magammal, költözéseim során rábíztam a nagyira, majd anyára az albumokat. Aztán mégis elvesztek valahol a vörös csillagos Lenin-blokkjaim és a megsárgult Rákóczi-sorozatom.

Egyszer az életben biztos, hogy mindenki gyűjtött valamit. A lányok babát, a fiúk matchboxot, kavicsot, bélyeget, majd Bravo-posztereket a falon. Jó esetben ezek később eltűnnek, vagy felkerülnek a szülői padlásra. Felnőttkorára viszont már lehet akkora anyagi szabadsága az embernek, hogy valamilyen formában, de folytathassa a gyűjtőszenvedélyét.

Összegyűjtögetett kedvenc tárgyaid elhelyezése pedig igazán kellemes hangulatot kölcsönözhet az otthonodnak. Egy kisebb kompozícióba helyezett kiállítás a képeidből a falakon, vagy az ízlésesen elhelyezett porcelánedények a komódon... mindez a személyiségedet is kifejezi a lakhelyeden. Ettől válik egyedivé, különlegessé a mindennapokban használt tárgyak által körülvett lakásbelső.

Nem feltétel a drága gyűjtemény, de egy bizonyos mennyiség után, szépen karbantartva a tárgyakat, szinte bármivel komoly hatást érhetünk el.

Számtalan lehetőség van, ami egyéni stílusban tarkíthatja otthonod tereit. Nagy tárgyak, bútorok, vagy egy polcnyi régi kulcs gyűjtése éppoly különleges lehet, ha rendszerezzük őket.

Hiszen egy szép gyűjtemény létrehozása szinte egy komoly alkotófolyamattal is felér! Először megtetszik egy tárgy, majd tanulmányozod, nézegeted, veszel belőle egyet ebből a korból, egyet abból, kisebbet, nagyobbat, közepeset... Aztán egy idő után már mindenhol csak azt keresed, és azt látod. Nem kell nagy mennyiségben gondolkodni, néhány darab is elég lehet egy gondosan válogatott gyűjteményhez. Használd ki a szenvedélyedet, engedd szabadjára a fantáziádat, alkoss rendhagyó tereket!

Ujvári Bea

grafikus-dizájner

Vintagechic Lakberendezés tulajdonosa

Képek: elledecor.com, pinterest.com, houz.com