Mutasd a kezed, megmondom, hogy vagy!

– 

A minap szerelték az internetet a szerkesztőségben, ezt az időt pedig mi másra használta volna ki főszerkesztőnk és a fél csapat, mint egy kis lakkozásra? Bevallom, néha én is bent fejezem be a körömfestést, olyankor rejtegetem a félkész körmeimet reggel a buszon.

Marossy Kriszta arra esküszik, hogy az ember menjen szalonba, kapcsolódjék ki, amíg manikűrözik a kezét – én viszont magamnak építem a körmeimet, mert nekem az a terápia (közben általában rajzfilmet vagy beszélgetős műsorokat nézek, azaz hallgatok, így roppant hasznosnak érzem az eltökölt időt). Szentesi nemrég hagyta magát rábeszélni egy szürkés árnyalatra, de hát Szentesi maga nem épp az a szürkés árnyalat, valljuk be – nem is csodálkoztam, hogy két napon belül átfestette a semleges színt, mert nem bírta elviselni magán.

A köröm tehát fontos. Mondhatni: központi kérdés.

Nem csak nekünk: a körömlakk a kutatók szerint már időszámításunk előtt háromezerben is létezett, méghozzá Kínában. Méhviasz, zselatin, gumiarábikum, tojásfehérje és porrá őrölt virágszirmok alkották. Ennek ellenére az első mesterséges körömlakkig az 1920-as évekig kellett várni. Igaz, a manikűr intézménye nagyon is létezett: tudjuk például, hogy Lajos Fülöp francia király szenvedélyesen szeretett a körmeivel foglalkozni, manikűröse neve is fennmaradt: Monsieur Sitts hosszú órákat töltött az uralkodó ujjbegyeit fogdosva.

Híresek és strasszosok

Az interneten ma hozzávetőlegesen 35 ezer (!) blog foglalkozik körömtrendekkel. Az Instagram meg a YouTube tele van különféle tutorialokkal a porcelános műkörömépítéstől az unikornisos festésig. Sok híresség, mint például Cardi B külön posztokat szentel strasszokkal vastagon megborított karmairól, Billie Eilish imázsának elengedhetetlen része a tökegyenes és szúrósra reszelt, matt köröm. Idehaza a többi közt Lil G és Nemazalány is gyakran posztol vadabbnál vadabb műkörmöket.

On my way back home to my🎀👑......peace,love and farts.

Sok celeb pedig az interjúkban is kitér a körmeire. Mariah Carey például kitanulta a manikűrös szakmát, ám eszében sincs alkalmazni a tudását: „Meg tudnám csinálni a körmeimet, jártam műkörmös-tanfolyamra. De miért tenném?”

Kendall Jennernek nem voltak mindig szépen ápolt körmei: egy interjúban azt mesélte: annyira mániákusan rágta a körmeit, hogy gyakran elvitték mellette a labdát tesiórán, mert ő a rágással volt elfoglalva. 

Kelly Clarkson nem bírja a hosszú körmöket, Anna Kendrick pedig egyenesen rosszul van attól, ha manikűröztetnie kell: azt mondja, halálra unja magát, és nem bír egy helyben ülni.

Egy jó kis francia?

A francia manikűrt Jeff Pink, az Orly kozmetikai márka alapítója találta fel 1975-ben, amikor még Hollywoodi sminkmesterként dolgozott. A cél az volt, hogy megkönnyítse a színésznők helyzetét a forgatáson: mivel ugyanis az egyes jeleneteket nem időrendben vették fel, gyakran elég bonyolult volt összehangolni az akkoriban divatossá váló színes lakkokat és az átöltözéseket.

Hát, én elég sokáig küzdöttem az úgynevezett francia manikűrrel (aminek amúgy semmi köze a franciákhoz, csak olyan jól hangzott, hogy Orly így nevezte el), és mondhatom, az egyszerűség nem az első szó, ami eszembe jut róla.

És hát kevés csúnyább dolog létezik, mint a csálén festett fehér félhold a körmön… Szóval egy idő után feladtam. Ma már persze gyártanak sablonokat ehhez a művelethez, ki is próbáltam őket. Pont ugyanolyan rondán sikerültek a körmeim.

Én Madonnával vagyok!

A citromsárga lakk tabunak számított, amíg Madonna ki nem találta, hogy ilyen színben pompáznak majd a körmei a Like a Virgin-korszakban, 1984-ben. Így aztán én már nagyon is felhatalmazva éreztem magam majd’ húsz évvel később, hogy egy indokolhatatlan színárnyalatú, zöldessárga lakkal nyomasszam a környezetemet középiskolában.

A gyöngyházfényű rettenet leginkább olyan volt, mintha oszlásnak indultak volna az ujjvégeim, de én hosszú időn át bőszen kenegettem a színt, és amikor hírét vettem, hogy kivonják az árnyalatot a forgalomból (hm, nem is értem, miért nem vette senki…), rendeltem belőle vagy két évre valót.

Mi, rosszlányok

Sokáig nem éreztem szükségét egy piros lakknak, aztán amikor egy rutinvizsgálat után bemondták, hogy csomót találtak a mellemben, pánikreakcióként sírva berohantam a legközelebbi drogériába, és vettem egy vörös rúzst. Ez ugyan egészségügyileg nem oldotta meg a helyzetet, de határozottan jobban néztem ki vele, még annyira sápadtan is. A rúzshoz pedig az azonos árnyalatú lakk dukál: így esett az, hogy öt éve lecövekeltem a vörös körömlakknál.

Amit egyébként a húszas években a feslettséggel azonosítottak: azok a nők, akik viselni merték, gyakran dohányoztak is, ami egyet jelentett az erkölcsi fertővel.

Én allergiás vagyok a dohányra, a vörös színt viszont imádom. Akkor csak félig vagyok rossz?

Egy időben egyébként kipróbáltam Dita von Teese burleszktáncosnő tippjét, mely szerint a köröm tövén látható félholdat semleges színűre kell festeni, és aztán a köröm többi részét kitölteni buja vörös színnel. Na, ehhez is pont annyi tehetségem van, mint a francia manikűrhöz, festés után úgy néztem ki, mintha kitéptem volna valaki szívét. Szóval maradok a snassz, egyszínű vörösnél. Megfelelt Frida Kahlónak (az egyik védjegye volt), de még a feminista ikon Simone de Beauvoir sem akart lemondani róla. Ja, és például ki gondolta volna, hogy Eleanor Roosevelt is vörösre festette a körmét?

A nehéz napokra

Mindig meglep, hogy sokan még manapság is fennakadnak azon, ha fekete a körmöm. Pedig elég gyakran az. Ahogyan Wednesday Addams mondta: „majd hordok mást is feketén kívül, ha feltalálnak egy sötétebb színt”. A fekete körömlakk mindig is a lázadás jelképének számított: viselték a punkok, a rockerek, a gothok, az emók – tizenéves kor fölött azonban többnyire csak az adott szubkultúrák legnagyobb elkötelezettjei. Meg Dave Gahan, egyébként. (És még ez is jól állt neki!)

Ma már ugyan nem lepattogzott formában, hanem csodásan csillogó manikűrként folyamodom a feketéhez, ha kicsit lázadozni akarok, azt tapasztalom, hogy még mindig segít. És nagyon jól illik a szakadt Sex Pistols-pólómhoz.

A biztonsági megoldás

Ahogyan az ember, akinek olyan hófehér a bőre, mint az enyém, évekig keresi a megfelelő árnyalatú nude tűsarkút, úgy a tökéletes nude körömlakk megtalálása sem volt könnyű feladat. Sok éve bukkantam rá Lengyelországban egy ottani márka kínálatában, és mivel egészen a múlt évig nem lehetett itthon kapni a termékeiket, ha külföldön jártam, feltankoltam belőle.

Kevés számot vagyok képes fejben tartani, de a kedvenc lakkom kódját álmomból felébresztve is tudom. Egy jó nude lakk tökéletes minden élethelyzetre: elegáns, semleges, sportos – olyan, amilyennek épp lennie kell. A hosszú, nude körmök nagy rajongója Lana del Rey, aki tulajdonképpen csak a Barbra Streisand által is viselt formát modernizálta kicsit. Optikailag hosszítja az ujjakat, így már majdnem olyan, mintha nem tíz virsli lógna a csuklómon!

A köröm mint üzenőfal

Középiskolás koromban fejlesztettem ki azt a káprázatos technikát, amelynek segítségével (fogpiszkáló, picire vágott ecset és tű) a brit zászlótól a futball-labdán át az angol válogatott háromoroszlános címeréig (!!!) bármit a körmömre tudtam festeni (Kivéve a nyamvadt francia manikűrt, ugye.).

Hát, igen, akkoriban még volt egy teljes napom ilyesmire meccs előtt. Amikor a 2012-es Európa-bajnokságon jártam Lengyelországban, feltűnt, hogy még az is piros-fehérre festette a körmeit, aki amúgy nem futballszurkoló, csak épp nem akart kimaradni a hazáját eluraló őrületből.

Aki látott már úszóversenyt, pontosan tudja, őrületes körömköltemények csillannak meg a medencében – sok művészi sportágban pedig eleve a megjelenés részeként kezelik a körmöket.

A rafinált festések királynője azonban egy teniszező: Serena Williamsnél legalábbis saját bevallása szerint senki a világon nem szeret jobban manikűröztetni.

 Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Getty Images/Jo Hale/Redferns