Tavaly februárban az ENSZ Gyerekjogi Bizottsága komolyan elmarasztalta a Vatikánt többek között azért, mert nem megfelelően lép fel a gyermekbántalmazásokkal szemben; pár hete pedig Ferenc pápa nyilatkozata kavart kisebb vihart, amiben a gyerekverés elfogadhatóságáról beszélt.

Miközben egyik oldalon a hit nagyon komoly megtartó erő, segítség, támasz lehet egy család és a gyerekek számára, a másik oldalon komoly kérdésként merül fel, hogyan egyeztethető össze a szülők számára a vallásos meggyőződés az erőszakmentes gyerekneveléssel.

A gyerekverés nem kötelező. Sőt!

Ahogy korábbi cikkünkben is megírtuk, Magyarországon 2005 óta tilos gyereket megütni, megverni. 1979-ben a svédek voltak az elsők a világon, akik zéró toleranciát hirdettek a testi fenyítéssel szemben; a magyarok pedig a tizennegyedikek. Jelenleg 43 olyan ország van a világon, ahol külön szabályok tiltják a gyerekverést. Bár természetesen maga az ENSZ Gyerekjogi egyezménye is kimondja a gyerekek teljes körű védelmét az erőszak minden formájával szemben, s ezt az egyezményt a világon minden állam aláírta – kivéve az USA-t. (Bizony.)

Könnyű lenne tehát ezt az egész vitát azzal lesöpörni az asztalról, hogy a gyerekverést tiltja a törvény, ezért mindegy is, hogy mit mondanak a vallási vagy egyéb hagyományok. Bár persze így van, de a gyereknevelés sok tekintetben lelkiismereti kérdés. Fontos tehát, hogy mit mondanak a lelkiismeretünkre (is) ható hagyományok, előírások. S talán még fontosabb, hogy azokat hogyan értelmezzük.

A gyerekverés, mint ajánlott nevelési eszköz. De vajon sikeres is?

A Bibliában tizenhárom olyan hely van, ami a gyerekek testi fenyítéséről szól közvetlenül vagy áttételesen (a gyerek fegyelmezésével, büntetésével, testi fenyítésével kapcsolatban). Ezek többsége a Példabeszédek Könyvében (Ótestamentum) szerepel, amit a hagyomány Salamon királynak tulajdonít; azonban abban már eltérnek az egyes magyarázatok, hogy ezek tényleg az ő gondolatai, vagy az ő idejében széles körben elterjedt hagyományokat, elveket fogalmazott meg, esetleg már évszázadokkal korábban született írásokat tett közzé sajátjaként.

A gyerekverést tehát döntően Salamon király „ajánlja”, aki (és erre erősen utal a szöveg), azonosult ezzel, és szülőként maga is használta fia, Roboám nevelésében. Aminek meg is lett az eredménye...

A Biblia nagyon szépen leírja, hogy milyen következményei vannak a gyerekverésnek: Salamon fia erőszakos, kegyetlen uralkodó lett, aki érzéketlen volt a nép kérései, panasza iránt – emiatt pedig olyannyira meggyűlölték, hogy még el is kellett menekülnie otthonából.

Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani… Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt az egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.

Gyerekjogászként csak azt tudom írni: ha egy szülő nem akarja, hogy a gyereke Roboám sorsára jusson, akkor ne kövesse Salamon gyereknevelési tanácsait.

Telik az idő...

A Biblia kutatók i.e. 1000 és i.e. 400 közé teszik ezeknek a szövegeknek a keletkezését. Jó régen volt... és ha valami, akkor a családi élet és a gyerekkor sokat változott azóta. Ahogy Lloyd deMause, a gyerekkor egyik kutatója írta: „A gyerekkor története egy rémálom, amiből csak most kezdünk felébredni...” A Bibliai időkben a gyerekekre alig figyeltek oda, nem gondoskodtak róluk megfelelően, megölték, elhagyták, verték, terrorizálták, szexuálisan használták őket. A mai ember felelőssége, hogy ezeknek a tetteknek a ránk maradt bizonyítékai alapján megelőzzük, hogy ezek újfent ne fordulhassanak elő.

A jót keresd és a jót fogod megtalálni!

Egyszerűen nem fair, ha csak a gyerekverést emeljük ki, amiről alig-alig esik szó a Bibliában, és nem azt citáljuk, hogy milyen fantasztikus értékeket, gyereknevelésben is fontos, alapvető elveket hordoz az írás.

Elfogadás, szeretet, megbocsátás... ha a gyerekverést ki is kell kukázni, ezeket az elveket (és ezeken kívül még megannyi mást) nyugodtan használhatja minden szülő a gyereknevelésben.

 

 Kiemelt kép: Shutterstock/Magdalena Kucova