BBQ csirkszárny, a gyorsan szublimáló irodai ebéd
A csirkeszárny nem tartozik a legelegánsabb ételek közé, nyers formájában nem túl szívderítő látvány, és enni sem lehet kulturáltan, legfeljebb tíz (rendszeresen lenyalogatott) ujjal. Pedig szegényke teljesen méltánytalanul van lenézve, egy kis fűszerezéssel és két pipec szósz kíséretében fejedelmi lakomát csaphatsz belőle akár egy nagyobb baráti társasággal is. Fiala Borcsa szárnyra kap.
-
„Házi”, idézőjellel
– Ne haragudj, Gáspár, de. Ez. Nem. Házi. Ketchup. Ez lófütty. Na, de majd én csinálok neked házi ketchupot, csak hogy érezd a különbséget. – mondtam a kedvenc házi szélszesünknek, amikor végre valahára megérkezett a futár az ebédjével, és ő azt merészelte elégedetten konstatálni, milyen finom „házi ketchupot” küldtek a sült krumplijához. Na ja.
Eleve ez a „házi” dolog... Szeretném itt és most leszögezni, hogy egy étterem nem tud házit csinálni, legfeljebb idézőjelben. Ez kábé olyan, mint a zsemlemorzsa, amit a múltkor láttam egy hiperben. Az szintén macskakörmös „kézi készítésű” volt, így, ahogy írom. Hát... sajnos én ezt elképzeltem, hogyan csinálják.
De ha már házi ketchupot ígértem, nem maradhatok szégyenben, és akkor kell mellé valami finom, húsos, ropogós is, mondjuk, BBQ csirkeszárny. Aztán ne árválkodjanak szegénykék ott ketten, mert abból mindig csak baj van, toljunk mellé kéksajtos szószt is, végtére is az a „Főnéni" kedvence.
Én elmentem a vásárba ké-hét-szer
Reggel, meló előtt gyorsan be is ugrottam a boltba, vettem másfél kiló szárnyat... Aztán ahogy felpakoltam a pénztári szalagra a húst, hirtelen elém kúszott a Gáspár elkámpicsorodott feje, amit majd akkor vág, amikor konstatálja, hogy csak egy aprócska húsdarab maradt, azt kellene gavallérosan felajánlania a körülötte ülő öt nőnek... Rettentő szomorú kép volt, össze is facsarodott tőle a szívem annyira, hogy a közért után még elcaplattam a piacra is, és vettem még egy bő kilónyit. Nehogy már kevés legyen.
„Mikor lesz már végre kész az ebéd?”
Ez az a mondat, amit a gyerekeim alaposan megtanultak nem hangosan kimondani, legfeljebb csak lesütött szemmel magukban gondolni, de a kollégákat még terníroznom kell. Hiszen képtelenség úgy főzni, hogy felváltva megjelennek az ajtóban, és azt firtatják, mikor eszünk már. Reggel. Tízkor. Azt hiszem, aki ilyen körülmények között képes dolgozni, és főleg főzni, az nyugodtan elmehet egy lövészárokba is szuflét rittyenteni, nem hozza ki a sodrából se ágyúdörgés, se puskaropogás. (Nem, még mindig nincs kész, menj vissza dolgozni, Gáspár, szólok, ha...)
A recept
Az ipari mennyiségű csirkeszárnyakról levágtam a kis béndzsa részt, amin nincs nagyon hús, csak szimplán csúnya. Jó lesz majd egy zöldborsóleves alapjának. A megmaradt részt csinire félbevágtam a porcnál. Egy mély tálba beleszórtam egy tasak BBQ fűszerkeveréket (csomó fajtát lehet kapni, én ezúttal a Miami fantázianevűt használtam), összekevertem egy nagy löttyintésnyi olajjal, aztán sütőpapíros tepsiben betettem ötvenöt percre, 220 fokon. A végén öt percre rákapcsoltam a grillt is, hadd piruljanak, és legyenek jó ropogósok azok a falatok.
A szószok
A kéksajtoshoz két fokhagymát, 30 dkg márványsajtot és egy nagy doboz tejfölt összeturmixoltam, közben még három fokhagymát felszeleteltem vékonyan, olívaolajon megpirítottam, végül a krém tetejére tettem. Csinos is lett, meg én amúgy is rajongok a fokhagymáért. Ilyen vacak időben amúgy is kell a természetes vírusirtó.
A paradicsomcsatnihoz (ja, bocs, „háziketchup”) olívaolajon kipattogtattam egy evőkanál mustármagot, felöntöttem egy üveg olasz paradicsomszósszal, beledobáltam pár szegfűszeget, két babérlevelet, egy kiskanál fahéjat, négy evőkanál barnacukrot, egy evőkanál Erős Pistát, sóztam, borsoztam, felforraltam, besűrítettem, végül beleöntöttem két löttyintés balzsamecetet.
Fénysebességgel rágó hörcsögök
Végül a kisült két és fél kiló csirkeszárnyat a kétfajta szósz és egy kis kenyér kíséretében bevittem az asztalra. Aztán eszembe jutott, hogy nincs bent vizespohár, térültem-fordultam, és b.szki, ez fogadott...
...meg öt kolléga, akik mint egy pszichedelikus szereket tesztelő laboratórium kísérleti hörcsögei, olyan vehemenciával rágcsálták a szárnyakat, hogy elszégyeltem volna magam helyettük is, ha nem lettem volna rájuk mérhetetlenül büszke. (Azt leszámítva persze, hogy mindeközben a karácsonyi vacsora lehetőségeit tárgyalták ki, teli szájjal. A perverz, mohó mindenüket, de komolyan.)
Na, de a lényeg: állítólag finom volt a kaja.
Fiala Borcsa
Gif: ITT
A cikkben szereplő képek a szerző tulajdonában vannak.
