Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Kutyaélet
Szuper!
Rock n' Roll
Örök szerelem
Még egy koncert
Út
Fotók
Háborgó tenger
Kaja!
Egy állomás...
Don Quijote
Toledo
Már megint kaja
Győzelem!
Vissza! Vissza!
Hasta pronto, Espana! Remélem, hamarosan újra találkozunk!
Részegek a trolin, táncoslábú öregember, a kisfiú, aki költő akar lenni... És te észreveszed magad körül a városban nyüzsgő embereket? Erika miközben jár-kel, megjegyzi a történeteket, és lefotózza a tócsákban tükröződő várost. Nézd meg ezeket a képeket és a hozzájuk tartozó titkos párbeszédeket!
Több órát késik a repülő, sírnak a gyerekek, az utasok meg csúnyán néznek rájuk – kisgyerekekkel felfedezni a világot nem könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen!
„A folyamatos reflexió önmagamra és a másikra, a kölcsönös kíváncsiság, az odafordulás, ez elvben alap volna egy fejlődő gyerek számára, ám az olyan nevelési háttérből érkező fiataloknak, akik nem a saját családjukban nőttek fel, talán ez az egyik leginkább zsigeri hiányuk.”
Kivel értesz inkább egyet? És miért ne kapnál a másikuktól is értékes szempontokat? Lengyel társadalomtudósok járnak körül számunkra is releváns kérdéseket.