Harmadéves egyetemista voltam, amikor elindultunk a barátnőimmel szórakozni. Akkoriban nagyon ritkán jártam bulizni. Nálam az egyetem inkább a kemény tanulásról szólt. Ez a bizonyos éjszaka a ritka alkalmak egyike volt, és a mai napig kísért.

Nagyon vártam, hogy a rengeteg tanulás után végre kiengedjük egy kicsit a gőzt. Este kilenc körül elindultunk a pesti éjszakába. Előtte ittunk, de csak annyit, amitől jól éreztük magunkat. Először egy neves szórakozóhelyre mentünk, ahol a bejáratnál a biztonsági őrök rögtön kiszúrták a táskámban az italos palackot. Hiába, nem voltam rutinos róka. Felajánlották, hogy nem muszáj kidobnunk az italt, tegyük le a bejárathoz, és ha kimegyünk, nyugodtan kortyolgathatunk belőle. Bementünk, majd szomorúan vettük tudomásul, hogy „kora este” még nem igazán lehet táncolni, a helyen egy árva lélek sem volt. Ezért magunkhoz vettük a kint hagyott italainkat, és átmentünk egy közeli kocsmába beszélgetni, ismerkedni, megvárni, hogy beinduljon a buli. Útközben kortyolgattunk az üvegekből. Az egyik barátnőm már nem akart többet inni. Mi pedig a másik barátnőmmel kezdtünk rosszul lenni, így kidobtuk a maradék italt, majd betértünk a kocsmába, és leültünk.

Nem telt bele tíz perc sem, és szörnyen rosszul lettünk. Életem legborzasztóbb élményét éltem át akkor. Nem részeg voltam. Ez az érzés más volt. Egy élettelen bábu lettem.

Hirtelen elmosódott minden körülöttem. Nem láttam, nem éreztem semmit, egyedül csak a hangokat hallottam. Folyamatosan hánytam, és később még álmomban is öklendeztem, szörnyen fáztam, de közben mégis izzadtam. A szemem bevérzett, a fejem borzasztóan fájt. Annyi erőm sem volt, hogy felemeljem a fejem az asztalról. Úgy éreztem, meghalok. Amikor azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, hallottam egy óriási csattanást. Körülöttem jajveszékelő, síró emberek álltak, és nem sokkal később a mentő szirénájának hangja hasította szét a fejemet. Megtörtént a legrosszabb: az egyik barátnőmet baleset érte, leesett a lépcsőről, és összetörte magát. De bármennyire is akartam, nem tudtam segíteni, hiszen még a számat sem bírtam kinyitni.

Üvöltött a lelkem, de a testem néma volt.

Szerencsére a mentők fel voltak készülve, így gyorsan  szakszerű orvosi ellátást kaptunk. A barátnőmet bevitték, engem pedig hazaengedtek, amikor már jobban lettem.

Kicsivel később, amikor már ágyban voltam, borzasztó dolgokat álmodtam három lányról. Amikor felébredtem megkönnyebbültem, hogy egyben vagyok. Majd megmostam az arcom, belenéztem a tükörbe, és egy megtört, nyúzott ember nézett vissza rám a borzasztóan elkenődött sminkjével, majd láttam a földön fekvő ruháimat, a lavórt az ágyamnál, és a mellettem virrasztó barátnőmet.

Több napig szidtam és átkoztam mindent és mindenkit, amiért pont velünk történt mindez. Aztán rájöttem, hogy nem áldozat vagyok, hanem piszok nagy mázlista. Vajon mi történt volna, ha többet iszom a partidroggal kevert italból? Vajon mi történt volna, ha a másik barátnőm is kortyol belőle, és nem tud hazahozni? Vajon mi lett volna, ha visszamegyünk a szórakozóhelyre, ahonnan jöttünk? Még védekezni sem lettünk volna képesek. Bármit megtehettek volna velünk. Vajon mi lett volna, ha a mentősök és a bár alkalmazottjai nem ennyire segítőkészek?

Az egyik éjszaka nehezen aludtam el, forgolódtam és izzadtam. Kimentem megmosni az arcom, majd kihajoltam az ablakon. Lágy és meleg szellő fújta a hajamat arcomba, és akkor rájöttem, hogy nincsenek szerencsés véletlenek.

Bárkivel megtörténhet. És van, akivel meg is történik. Nem kell ahhoz laza erkölcsűnek lenned, hogy valaki kinézzem magának. Elég, ha csak visszaél a helyzetével, ha kihasználja a naivitásodat. Persze lehet mondani, hogy mennyire buták vagyunk, amiért őrizetlenül hagytuk a piánkat. Igen, tényleg azok voltunk.

De ez nem jogosít fel senkit, arra, hogy ezzel visszaéljen, és megérdemelt büntetés sincs. Mert  nem lehet mindent elintézni azzal, hogy „aki hülye, haljon meg”.

Tisztában vagyunk vele, hogy hibáztunk, de ez is emberi dolog, hiszen mindenki szokott. Én csak annyit remélek, hogy ha bulizni indulsz, eszedbe jut majd ez a történet.

Mi megúsztuk kisebb fizikai és lelki sebekkel, de bele sem merek gondolni, hogy ebből sokkal több is lehetett volna, akár örök életre szóló lelki- és testi sérülés is. Mindennap hálás vagyok azért, hogy nem így történt. 

Vigyázzatok magatokra, és egymásra is!

Kata