-

Egy napon szültünk, 16 évvel ezelőtt. Mondták a nővérkék, hogy a kórházban van még egy anyuka a falunkból. Én már nagyban sétáltam, ő meg csak infúzióra kötve feküdt. „Császáros” – így nevezték a nővérek. Odamentem hozzá, beszélgettünk pár szót, mellé tettem a fiát, kezébe adtam az innivalót, megegyeztünk, hogy majd együtt járunk szülői értekezletekre. Nem állítom, hogy nem tudtam, ki ő, de csak pár mondatot váltottunk eddig, inkább látásból ismertük egymást. Én hazamentem, ő még maradt.

A következő találkozásunk a védőoltásnál volt. Majd óvodások lettek a gyerkőcök. Faluhelyen természetesen csak egy csoport indult, így oda is együtt jártak a gyerekek. Közben született még egy kisfia. És tényleg együtt jártunk az óvó néniket hallgatni. Együtt vártuk a fiúkat az ovi előtt, együtt izgultuk végig a fellépéseiket, együtt néztük a rajzaikat...

Valamilyen véletlen folytán mindig egymás mellett álltunk, kerestük egymás társaságát. De nem jártunk egymáshoz sosem, nem lettünk családi barátok, viszont a gyerekek miatt mindig összefutottunk valahol.

Majd egyszer csak jött az ötlet, hogy szervezzük meg közösen a fiúk szülinapját. Közösek a barátaik, közös az érdeklődési körük. Kitaláltunk mindent. A szombatot. A beszerzést, a tortákat, a sósakat, a játékokat. Közösen vittük a meghívókat, egy lufira kötözték rá a fiúk. Boldogok voltunk. Helyszínül az ovit választottuk.

Pénteken reggel, miközben a boltba igyekeztem, hallottam a hírt, hogy a kisebbik fiukat elütötte egy traktor, miközben az utcán játszott. A helyszínen, az édesapja kezében halt meg. Szombaton születésnap helyett temetésre mentünk. Nevetés helyett zokogtunk. Szörnyű volt. A kétéves kisfiú... a kis fehér koporsóban. És akkor, amikor senki nem merte felhívni az anyukát, amikor senki nem talált szavakat, akkor én úgy éreztem, hogy nem hagyhatom magára. És velem beszélgetett. Órákon át. És pár hónappal később megszerveztem a fiúk szülinapi buliját. Ő is ott volt. Fizikailag.

Kezdődött az iskola, a gyerekek egy osztályba kerültek. Folyamatosan ott vagyunk továbbra is egymás mellett. A fiúk együtt járnak focira, néptáncra, hitoktatásra, kirándulni, voltak egy hétig tánctáborban, majd kézműves táborban is. És volt még közös szülinapjuk is. Barátok.

Ma focis szülői értekezleten voltunk az anyukával. És mosolygott. Boldog. Nagyon jól néz ki. Kiegyensúlyozott.

Nem volt feketében.

Két hete született meg a kislánya.

Velük örülök.

Emma

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/kneiane