-

Leonardo DiCaprio és Alejandro González Iñárritu éppen kulisszatitkokat oszt meg velünk Oscar-díjas opuszuk, A visszatérő kapcsán. Azon viccelődnek, hogy a kanadai hómezőre óriási teherautókkal hozattak havat, de végül így is a Föld másik oldalára – Argentínába – kellett utazniuk, hogy fehér tájon fejezhessék be a filmet. Megtréfálta őket a klímaváltozás...

Előrebocsátom, hogy az „Özönvíz előtt” című új Leonardo DiCaprio mozi egy érdekfeszítő dokumentumfilm.

Én immáron vagy negyedszázada foglalkozom az éghajlatváltozás problémájával, és meg kell, hogy mondjam, ennek az időszaknak az első felében komoly ellenállásba ütközött a munkánk. A világ tudományos közössége csak 2007-ben nyilvánította ki, hogy a klímaváltozás jelensége megkérdőjelezhetetlen, és nagy bizonyossággal állíthatják, hogy emberi tevékenység következménye. És ahogy Galilei és Kopernikusz után is voltak, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a Nap és a többi bolygó kering a Föld körül, úgy most is vannak befolyásos emberek, cégek, akik megkérdőjelezik ezt az immár tudományosan igazolt tényt.

Általában gyanús, ha celebek vesznek szájukra fontos dolgokat. Így voltam én is DiCaprio filmjével, amíg meg nem néztem: kellemesen csalódtam.

A film ugyanis visszaadja azt a komplexitást, ami a klímaváltozással kapcsolatos tudományt  és a tudományterületek közötti összjátékot jellemzi. DiCaprio elég régóta kitartóan foglalkozik ezzel a kérdéssel, és láthatóan tényleg érdekli, megérinti a probléma. Miközben egyáltalán nem dominálja túl a filmet. Szerényen háttérben maradva láttatja azokat, akik minden napjukat ennek a problémának a megoldására szentelik. Látunk tudósokat és aktivistákat, aktivista tudósokat, politikusokat, és még a Pápának is kezet csókol. A képek pedig egyszerre gyönyörűek és hátborzongatók. (Érdemes tehát a filmet tényleg jó minőségben nézni.)

A legfontosabb erénye azonban, hogy reményt kelt. Olyan végkicsengést hagy maga után, ami az embereket inkább cselekvésre, aktív részvételre serkenti, semmint passzív-depresszív magába fordulásban hagyja arra várva, hogy majd a politikusok megoldják ezt a problémát.

A film egy pontján Obama a melegházassággal kapcsolatos politikáját elemzi. Na, nem mintha a homoszexualitás bármi összefüggést mutatna a klímaváltozással! Az analógia kifejezetten politikai jellegű. Megválasztásakor az elnök nem támogatta az egyneműek házasságát, egyszerűen nem gondolta, hogy ezzel neki foglalkoznia kell. Ahogy azonban az évek során a közvélemény változott, és egyre támogatóbb lett, úgy változott a hivatalos politika is ezzel kapcsolatban.

Igen, választott vezetőink – ahogy ez a filmben is elhangzik – inkább  „választott követők” követik azt, amit mi fontosnak és hitelesnek tartunk, amit a szavazók többsége elvár tőlük.

Folytatva ezt a gondolatot: bár Donald Trump meglehetősen sok zagyvaságot hordott össze e témakörben is a kampány folyamán, mégsem valószínű, hogy az amerikaiak 71 százalékával szembemenve 180 fokos fordulatot vesz majd az USA klímapolitikája az ő elnöksége alatt. Ahogy az sem valószínű, hogy azok a fejlesztések, új ágazatok, komoly beruházások, amelyek az USA-ban növekedésnek indultak, hirtelen megállnának. Részint azért nem, mert ezek nem csupán a demokratákhoz köthetők, sőt!

forrás: Özönvíz előtt (Before the Flood); Natinal Geographic

Trump sikere a vártnál jóval kisebb kárt tett az éppen megválasztásával egy időben kezdődő nemzetközi klímatárgyalás kimenetelében is. A tavalyi, párizsi klímamegállapodás óta már nemcsak az ENSZ-országok, de nagyvárosok, egész régiók és világcégek alakítják úgy politikájukat, tevékenységüket, termelésüket, veszik rá lakóikat és dolgozóikat, hogy az a klímavédelmi céloknak megfeleljen. A globális összefogás tehát már jóval túlnőtt az ENSZ keretein, és ennek következtében e pozitív folyamatok tehetetlensége is megnőtt. A tőke is elindult a szénalapú gazdaságból az alacsony kibocsátású iparágak és technológiák irányába. És ennek visszafordításához vagy kisiklatásához már komoly erőfeszítésekre volna szükség, ami bizonyára az amerikai választóknak sem tetszene. Ezért fontos, hogy az a bizonyos fentebb vázolt választói elvárás artikulálódjon a közép-európai régióban is.

Addig is tehetünk mást, egyenként. Akár már holnap. Elővehetjük a biciklit... vagy hetente egyszer elsétálhatunk a munkahelyünkre. És nemcsak tehetünk, hanem ehetünk is mást.

Talán nem gondolná, de az összes üvegházi gázkibocsátás majd’ negyede a mezőgazdaságból és a földhasználattal összefüggő szektorból származik. Egy kiló marhahús  „előállítása” során legalább ötször több üvegházgáz kerül a föld légkörébe, mint ugyanennyi csirke elfogyasztása esetén. Nem beszélve a zöldségekről. Minél kisebb állatokat vagy minél kevesebb húst eszünk tehát, annál klímatudatosabb az étkezésünk. És ezzel nemcsak a földnek teszünk jót, de a saját egészségünknek és közérzetünknek is használunk vele. Ha csak egy dolgot jegyeztek is meg ebből a cikkből, akkor az legyen ez: az étkezésünkkel is komoly hatással lehetünk a saját és a családunk öko-lábnyomára.

Szóval ne szalaszd el ezt a filmet! Mert nemcsak okos, hanem szép is!

Ámon Ada
az Energiaklub elnöke
az E3G – Third Generation Environmentalism vezető munkatársa

Az Energiaklub ma este ünnepli 25. születésnapját, a rendezvényről ITT találsz információt.

A képek a  „Before the flood", avagy az Özönvíz előtt című dokumentumfilmből valók. A filmből a NatGeo YouTube csatornáján találtok részleteket!