-

Lehet, hogy most illúzióromboló leszek, de én nem Hosszú Katinka személye mellett álltam ki akkor, amikor kérdéseket fogalmaztam meg az úszósportban feszülő ellentétekkel kapcsolatban. Én a nyílt, egyenes, őszinte beszéd mellett szólaltam fel. A párbeszéd mellett. A kérdések, és az ezekre adott válaszok mellett. Nem titkolom, ebben az ügyben számomra ő képviseli ezeket az értékeket.

A kristálytiszta, átlátható, kiszámítható, biztonságot adó rendszer igényét hallom ki a szavaiból. Azt hiszem, ezért tudok vele azonosulni, és ezért támogatják őt annyian.

Egyre nagyobb szüksége van erre mindenkinek. Az úszóknak, a parasportolóknak, az ápolóknak, a buszsofőröknek, a tanároknak, az utcaseprőknek. Mindenkinek, mert mindenki szeretne nyugodtabban élni. A nyugalomhoz viszont biztonság kell. A biztonságérzethez pedig átlátható rendszer, amelyben a döntéseknek, tetteknek, sikereknek és kudarcoknak kiszámítható következményei vannak. Nem ad hoc jellegűen. Mint mondjuk egy 12 milliós jutalom egy sajtótájékoztató másnapján. A szerződésben pedig olyan kitételek, amelyeket nem előzött meg sem érdekegyeztetés, sem pedig a kölcsönös előnyökre törekvés szellemében lezajlott tárgyalás.

Hogy ezt a rendszert hogyan képzeli el Katka, és hogy szerinte melyek a legsúlyosabb hibák a mostani vezetésben, arra én is kíváncsi lennék. Szeretnék vele beszélni, szeretnék tőle kérdezni, szeretnék tisztábban látni. Azért, mert abban hiszek, hogy ha sikerül nyílt, őszinte párbeszédet és konstruktív vitákat életre hívni, akkor megkezdődik a fejlődés. Csak az a bökkenő, hogy ebben nagyon komoly lemaradása van a magyar közéletnek.

Egyszerűen nincs vitakultúránk. Egyéni érdekek szajkózása van, jópofizás van, szemtől szembe udvariaskodás, majd hátba döfés.

Elképzelhetetlen az a fajta kommunikáció, amely annak érdekében zajlik, hogy az álláspontok közeledjenek, hogy egy mindenki számára elfogadható megoldás szülessen.

Sosem volt szoros kapcsolatom a Magyar Úszószövetséggel, a sporttársaim pályafutásán keresztül láttam egy-egy mozaikot a munkájukról. Ezért sem tudok megfogalmazni egyértelmű kritikát a működésükkel kapcsolatban, nem is érzem feladatomnak. Igazságot sem akarok szolgáltatni – soha, semmilyen kérdésben nincs EGYETLEN igazság. Semmi nem fekete és fehér, ez az ügy sem az.

Az úszósportban és az úszószövetségben is vannak remek szakemberek, olyan munkatársak, akik jól végzik a munkájukat. Akik a sportolóért mennek be nap mint nap dolgozni. És vannak olyanok, akiknek a sportoló egy báb, egy eszköz a saját céljaik megvalósításához. Ezeket a célokat motiválhatja kapzsiság, hiúság, kisebbségi komplexus és még ezer másfajta káros, romboló erő. Akik úgy érzik magukénak a sikert, hogy semmit nem tettek érte. Tündökölnek a dicsfényben, de a kemény munkát nem ők végzik.

Vannak különböző gondolkodású, de nagy tudású szakemberek, akik nem értenek egyet a fejlődés irányvonalában, ritmusában, lépéseiben. Szent meggyőződéssel állítják az igazukat, és nincs meg bennük a rugalmasság, a nyitottság és kompromisszumkészség, amely inspiráló, innovatív vitában olvasztaná össze a hatalmas tudást, amivel rendelkeznek.

És van Katinka meg Shane. Az erő, az egység, a megbonthatatlan szövetség, amely mindennek és mindenkinek nekimegy a siker érdekében. Akik üzleti vállalkozást építettek fel egy sportpályafutás köré. Sok megnyilvánulásuk távol áll az ízlésemtől, ennek ellenére igenis lenyűgöz az a fajta profizmus és újító energia, amellyel felépítették az IronLady márkát, ahogy kiaknáznak minden kommunikációs és marketinglehetőséget, amelyet egy egyéni sportpályafutás magában rejthet. Használják a médiát? Használják a reklámértéküket? Használják a sikerüket? Igen, igen és igen. Ez baj? Szerintem nem. Semmi kétségem, hogy tudatos minden mozdulatok, minden egyes szavuk, minden megnyilvánulásuk.

Ez a fajta tudatosság teljesen új a magyar közéletben. A hosszútávú tervezés és gondolkodás is az. Akik kételkednek bennük, azok azért teszik, mert olyan jelenséggel találkoznak, amivel korábban sosem.

„Létezik olyan magyar ember, aki széttép egy 12 milliós szerződést? A pénz nem minden? Biztos nem érdek nélkül teszi. Biztos elmegy Amerikába és ott többet ajánlanak neki. Biztos, a gonosz, amerikai férje manipulálja, aki elkobozta tőlünk a rendes, csöndes, mindenhez alkalmazkodó kis Katinkánkat. Shane, add vissza Katinkát a hanyatló nyugat fogságából!'

Annyira röhejes és elszomorító ez. Egy jó emberi kapcsolatban mindkét fél épül, változik, megújul. Katinka nyilvánvalóan változott, amióta ismeri Shane-t, ahogy én is változtam attól, hogy megismertem a férjemet, vagy attól, hogy anya lettem. Állandó hatások érnek minket, amelyek alakítják a személyiségünket. Katinka nemcsak élete párját ismerte meg Los Angelesben, hanem egy teljesen másfajta szemléletet, a pszichológia tudományát, az önérvényesítés képességének művészetét, az öntudat fontosságát. Ezzel az erős személyiséggel pottyant vissza a magyar rendszerbe, amelynek az egyik alapja az újtól és változástól való rettegés.

Ezek után vélt vagy valós igazát érvényesítve úgy állt ki a sajtó elé, ahogy nagyon kevesen képesek. Határozottan, erősen, tudatosan. Elmondta, amit gondol. De sajnos ez itt kevés lesz.

Ha valóban az a motivációja, hogy változtasson a rendszeren, akkor tovább kell mennie, most már nem fordíthat hátat a kérdéseknek.

Elképesztően nehéz lesz ez nyolc hónappal az olimpia előtt. Ahol minden kérdés, minden telefoncsörgés, minden interjú a felkészülésből vesz el időt és energiát. Minden gondolat, amely nem a riói dobogó körül forog, veszélyeztetheti a végső sikert.

Talán ha nem egyedül lenne, ha egyre többen szólalnának meg akár alátámasztva, akár cáfolva az ő állításait, akkor gyorsabban haladna a csomók kibogozása...

Pásztory Dóra

Kép forrása"/>

Fotó: facebook/katinkahosszu