Egy kis ízelítő: „Már nem vagyok többé a Léna testvére. Szakítottam.” „Nem akarok mogat fosni!” „Anya, ha nincs itthon apa, akkor ki a férjed?” És van még ott, ahonnan ezek jöttek.
„Ha valaki átjött volna, és azt mondja, hogy menj, és feküdj be a kádba, addig én ott ülök a gyerek mellett, hozd rendbe magad…”
Miért magánügy, és hogyan tudunk erről beszélni? – többek közt ezekre a kérdésekre is választ találhatunk dr. Gyurkó Szilvi összeállításából.
Máshogy gondolkodnak a legkurrensebb témákról a „lányos” és a „fiús” szülők egy új kutatás szerint. Elhiszed?
Így befolyásolja az anyák testképe a lányaikét. Észrevétlenül, fájdalmasan, kitörtölhetetlenül. Lányod van? Akkor olvasd el. Téged is anya szült? Akkor is.
Más készségeket fejleszt a babázás és másokat az autópálya-építés. Ha a gyerek a neme miatt nem fedezhet fel bizonyos játékokat, fontos fejlődési lehetőségekről maradhat le. Egyáltalán, mitől „fiús” vagy „lányos” egy játék? Mit mondanak a kutatások? Érdemes 15 percre (vagy többre) félretenni az előítéleteket, és végigolvasni Milanovich Domi alapos írását:
Ha véletlenül Potternek olvastad a nevét, nem is tévedsz olyan nagyot. Harryhez hasonlóan az író Max Porter is gyászolt gyerekkorában, jóban van a mitikus lényekkel, és igazi varázsló a kortárs szépirodalomban.
„És akkor még nagyon-nagyon sok olyan dolog történt az onkológián, amivel meg kellett tanulnom kezdeni valamit, nem egy, nem két ágy mellett álltam a szülőkkel, akik tényleg a gyerekek életéért küzdöttek. Ott voltam az intenzív osztályon is, gyerekek mellett, akik nem tudtak beszélni… Oda, ugye, nem tanítani mentünk, hanem azért, hogy az elképesztően lassan telő órákban ezek a gyerekek ne legyenek egyedül. Ilyenkor verseket mondtunk, volt olyan gyerek, akinek a kedvenc focistája életrajzát olvastam föl. Tehát ott igazából szeretgetni, a jelenléttel erősíteni kellett, nem »oktatni«. Rengeteg örömteli, meg tényleg nagyon sok nehéz pillanat volt.”
Hátul pucér tévébemondók, cukrozott vatta, kis emberke a bankautomatában, Érden pedig minden ház eladó. Vigyázat, könnyezve röhögős tartalom! Kommentben várjuk a ti gyerekkori félreértéseiteket!
Teljesen oké szomorúnak lenni. Az érzések nem jók vagy rosszak, helyesek vagy helytelenek. Egyszerűen csak vannak. A baj akkor kezdődik, ha nem dolgozod meg őket.