„Sandy tűsarkús, bőrszerkós, dohányzó vamp lett egy pasi kedvéért. Danny pedig levette a bőrjakót. Miféle üzenet ez? Miféle szerelem ez?” Filmek, amelyeket imádtunk, majd utóbb rájuk (és magunkra) csodálkozunk…
„Elgondolkodtató párkapcsolati elvárások örökítődnek át, nyomorítva emberek testét, lelkét, életét. Amikor egy rossz kompromisszumoktól és a kimerültségtől béklyóba kötött valaki a tévé előtt gyermeke angyalhaját simogatva mesefilmet néz, cseppet sem meglepő, hogy a főhősbe beleszeret.”
Első és utolsó beszámoló egy svédországi utazásról. Fiala Borcsát többé nem engedjük el semmilyen sajtóútra, mert amit hazahozott, az egyszerűen újságíróhoz méltatlan. Az a lelkesedés... pfúj!
Tarzan izgalmas figurája számtalan írót és rendezőt megihletett, regények, rajz- és mozifilm is készült belőle garmadával. A lelkesedés persze teljességgel érthető, hiszen ki ne szeretne bele a félmeztelen, szűkszavú izomkolosszusba, aki seperc alatt lebirkózza a krokodilt, elefántok hátán üget a dzsungelben, és klasszikussá vált jódlizásával trombitálja össze az állatseregletét? Öt pucér felsőtest, egy legenda.
Ma van az Árvák Világnapja, ebből az alkalomból pedig felidéztük kedvenc mesefilmjeinket. Mert észrevettünk bennük egy nyugtalanító tendenciát. Maugli, Harry Potter, Hófehérke, Bambi, Ariel, Simba... Rengeteg főhős elveszíti a családját. Vajon mi lehet ennek az oka? Borcsa belegondolt.