Az idő és a kor, amely mindenkit a saját buborékjába zár, nem kedvez a barátságok fennmaradásának vagy az új kapcsolatok kialakulásának. Könnyen lehet, hogy egy nap rájövünk, egyedül maradtunk, vagy legalábbis alig-alig mozdulunk ki otthonról. Mihez kezdjünk ezzel az érzéssel?
A „bélázás” lassan fogalommá válik: valami olyasmit jelent, hogy képesek vagyunk létrehozni valamit abból, ami körülvesz minket, és szabadon játszani vele. Ez jellemzi a Bélaműhely nevű kivételes közösségi zenei projektet, amelynek ózdi foglalkozására látogatott el Héda Veronika és Chripkó Lili. Riport.
Rágalom, hogy csak a nők pletykálnak, állítja a szociálpszichológus. Ilyen a férfipletyka:
Hogyan lehet összehangolódni az útitársunkkal? Egyáltalán: kell-e? Pichler Zsófi szempontjai, hogy a várva várt szabi és a közös utazás ne a konfliktusokról szóljon.
Érzelmi kimerültség, klikkesedés, szerepkonfliktusok. Érdemes barátkozni a kollégáiddal? És mi van akkor, ha valamelyikőtöket előléptetik? Milanovich Domi a férfiak klubjáról, a vezetők magányáról és a határhúzás művészetéről.
Hogyan lehet újra és újra felállni a veszteségből, egy krónikus betegségből, erőt meríteni belőle, és békére lelni? Krajnyik Cintia mesél nektek az idei nyaráról.
Íme, egy ország, amelyben hagyományosan a nő költözik a férfihoz, és nemcsak a születő gyerekekről, de a férje szüleiről is neki kell gondoskodnia. A nyugodt öregkor garanciáját tehát a fiú utódban látják az emberek. – Fiala Borcsa Vietnámban járt, és izgalmas történeteket és érdekességeket hozott nektek ajándékba:
Előre szólunk: rettentően nehéz végigolvasni a narcisztikus szülők gyermekeinek vallomásait. Ám aki hasonló cipőben jár vagy járt, annak megkönnyebbülés lehet látni, nincs egyedül, és ebből a magányos börtönből igenis létezik kiút.
Az a baj a brunch meetinggel, hogy mi értelme van bármi másnak? – A közösségi evés pozitív hatásairól.
A legnehezebb helyzetekre is léteznek hatékony technikák, amelyek az egész közösség hangulatát megváltoztatják.