5 különleges ember 5 megszívelendő gondolata – ezt tanultam 2016-ban az interjúalanyaimtól

–

Íme, ők voltak rám a legnagyobb hatással:

1. Szentkuti Gabriella, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója

„Senki nem engedheti meg magának, hogy a többi ember napját elrontsa.”

Gabival csak nemrég készítettem interjút, de akkora hatással volt rám – egyébként a többiekre is a szerkesztőségben –, hogy gondolkodás nélkül vele kezdem a sort. A fenti mondata azért ragadt meg a fejemben olyan elevenen, mert a családban pont én vagyok az, aki hajlamos a többiek reggelét elrontani. Az a típus vagyok, aki harapósan ébred, ezért tudatosan kellett tennem azért, hogy ezen változtassak, és Gabi szavai szinte minden reggel eszembe jutnak. A reggeli sport jelentősen javított a helyzeten, de a kisfiam tudna beszámolni arról, hol tartok valójában. (Viszont, ha lehet, ne ma kérdezzétek meg, légyszi’…)

2. Balla Eszter színművész

„Emma pont ugyanúgy boldog akar lenni, mint mi, és neki pont ugyanúgy fáj, ha elesik az utcán. Vágyik mindenre, amire mi, csak másképp. Ezt a „másképpet” kell nekünk, szülőknek kitalálni. Nagyon fontos, hogy ne magunkat sajnáljuk, és a mi életünket, hogy mi lesz velünk. Az sokkal fontosabb, hogy vele miképpen történhetett meg ez, és ő hogyan fog élni.”

Eszternél helyesebb nővel aligha találkozhat az ember; megjelenésében és gondolkodásában egyaránt valami olyan harmóniát fedeztem fel, ami kevesek sajátja. A Down-szindróma világnapja kapcsán készítettem vele interjút, mivel három gyereke közül a legnagyobbat, Emmát érinti ez a genetikai rendellenesség. Csodálom érte, ahogy ebben az egy mondatban megfogalmazta Emma életének mibenlétét, és rájött arra, hogyan kell tekinteniük a helyzetre, amiben élnek. Amióta beszélgettünk, más szemmel nézek a saját gyerekemre és a vele adódó nehézségekre is.

3. Sándor Mária, a „Fekete ruhás nővér”, aktivista

„Csepelen lakunk a lakótelepen, és bátran mondom, hogy a mi utcánk, utcarészünk a legszebb. Még így is, hogy szinte semmi időm nincs, ez az egyetlen kikapcsolódás, amikor kimegyek. A férjem, a kislányom és egy nagyon aranyos szomszéd néni is besegít. Az munkál bennem, hogy mikor hazajönnek Csepelre a panel közé az emberek, akkor legyen ott valami szép is. Milyen jó nyáron bejönni úgy a lakótelep közepére, hogy csak nádat látsz. Óriási olasz nádunk van, eltakarja a panelt. Ha nem nézel túl a nádon, olyan, mintha a tengerparton lennél.”

A leginkább Mária fáradhatatlansága ragadott meg engem, amikor a SzuperWMN-díj kapcsán készítettem vele interjút. A bátorságát nem is kell kiemelni, de talán a titka pont abban rejlik, hogy kitartó, és mennyire képes a saját érdekein túl látni. Akkor is másokért akar valamit tenni, a saját környezete javát szolgálja, amikor pihen és kikapcsolódik. Ezt követni, megtanulni, bárkinek, nekem is nagy lecke.

4. Cseke Eszter és S. Takács András televíziós újságírók, az Ont the Spot dokumentumfilm-sorozat készítői

„Van még egy szokás, amihez ragaszkodunk, ez pedig a reggeli. Történjen bármi, mi a világ minden táján reggelizünk. Ez már-már hobbivá vált, este úgy fekszünk le, hogy várjuk a reggelit.”

Eszter és András: ketten egy jelenség. Tudom, a reggelinél nagyobb tanulságokkal is szolgálhatott volna számomra ez az interjú, szolgált is. Mégis azért emeltem ki éppen ezt a mondatukat, mert arra tanít, hogy a lehető legbizarrabb élethelyzetben is ragaszkodjak a hétköznapokból valamihez, ami a normalitást képviseli. Nehéz időkben biztos, hogy előveszem a farzsebemből ezt a gondolatukat.

5. Najzer Helga fejlesztő

„Szerintem hihetetlenül izgalmas, hogy van egy probléma, és azt megoldja az ember. Hogy nincs egy jó válasz, rengeteg megoldás van. Majdnem olyan, mint a művészet, mindenkinek van egy ötlete, mindegyik megoldásnak van szépsége, buktatója. Az ember megkeresi, magához igazítja a megoldást, és mindig van mit javítani.”

Amilyen fiatal Helga, épp annyira érett. Az, hogy egy feladatot mindenáron meg lehet oldani, és lehet, hogy az én megoldásom teljesen más, mint a többieké, számomra igazán üdítő gondolat. Amikor a nyolcvanas években az iskolában a papírforma szerinti egyetlen megoldás volt a dicséretes, akkor itt az ideje, hogy elfogadjam, lehet jó az én alternatív megoldásom is. Ha másnak nem is, de nekem pont jó megoldás.

Hogy jövőre mit tanulok és kitől? Őszintén nagyon kíváncsi vagyok, mert még rengeteg izgalmas ember, érdekes személyiség vár arra, hogy beszélgessek velük, te pedig megszíveld a gondolataikat. Abban biztos vagyok, hogy rajtam nem fog múlni. Mert a beszédről – bár egyesek szeretnék – biztos, hogy nem fogok leszokni idén sem.

 Kárpáti Judit