-

Ismersz olyan embert, akit az istenke egészen biztosan nagyon jó kedvében teremtett? Ha nem, hát mutatok egyet. Én sem ismerem őt személyesen, csak egy vidéki rajongója vagyok, de az tuti, hogy receptre írnám fel őt a világ összes baja ellen bárkinek!

Hogy ki ez a csodaember? Hát, a dalszerző-énekes, multiinstrumentalista és bábszínházas Szabó Balázs! A Szabó Balázs Bandája frontemberét rengeteg mindenért lehet szeretni. Születésnapja alkalmából nem voltam rest összeszedni egy rövid és egyáltalán nem elfogult listát arról, hogy ez nálam miben csúcsosodik ki:

1. Csak rá kell nézni...

Igen, tisztában vagyok vele, hogy bár neccesen, de akár az apukám is lehetne. Mondjuk, ez esetben egy nagyon fiatal faterom lenne! Na, nem mintha az igazi ne lenne az… Na, de térjünk vissza a tárgyra, és nézzünk rá Balázsra – vagy legalább a fotójára! Az a csillogó szempár, ami szinte szikrázik, ha belefeledkezik egy dalba a színpadon... Vagy az a vékony termete, amitől nagymamák százai éreznek abszolút késztetést arra, hogy minimum ötfogásos vacsorával kínálják meg, nehogy elrepítse egy fuvallat...

2. Csak hallani kell a hangját...

Olyan szívsimizően tiszta, lágy, kedves és őszinte, hogy az ember azonnal szerelmes lesz. Ha nem is belé, és tegyük fel, hogy még csak a hangjába se, akkor az égboltba, a virágok illatába, a szélbe. Vagy csak úgy, az életbe. De lehet, hogy igazából maga sem tudja, mibe. Viszont az érzés nagyon ott van.

3. Csak figyelni kell a szövegeire...

A tehetség osztogatásakor Balázs legalább hétszer állt sorba. Szinte az összes szám önmagában, zenei kíséret nélkül is megállná a helyét. Egyszerű, dalba foglalt költészet. Hihetetlen, mennyi érzelem és szeretet lakozik ebben az emberben. Aki olyan dalt képes írni édesapja haláláról, mint az Apám a vadludakkal című, az tényleg tud valamit. Vagy akár említhetném az összes többi „boldog, szomorú dal”-t is. Ezt egyszer egy koncerten ő mondta így (Kosztolányi után szabadon), hogy szeret ilyen boldog-szomorú dalokat írni. Én meg, mi tagadás, szeretem őket hallgatni és emésztgetni. Ahogy azt is nagyon szeretem, amikor egy-egy Grecsó Krisztián szöveget, Radnóti-, vagy Pilinszky verset foglal zenébe.

4. Csak észre kell venni, mekkora zseni...

Egy született Mozart! Ja, nem! Egy született Szabó Balázs! Na jó, maradjunk inkább a „zenei polihisztor" titulusnál. Amellett, hogy a banda lemezein megtalálható zeneszámok 99 százalékát ő szerezte, egy-egy koncert alkalmával megfordul a kezében nemcsak a hegedű, de az akusztikus és elektromos gitár mellett a kaval is. A népi elemeknek köszönhetően néha még táncra is perdül ez az áldott jó ember. És ha mindez nem lenne elég, zongorázni is tanult. Tovább is van, mondjam még? A hazai néptáncmozgalom elkötelezett tagja, ráadásul bábszínészként és bábszínházi rendezőként is bizonyított már több ízben.

5. Csak el kell menni egy koncertre...

Az idén volt szerencsém háromra is eljutni. Őszintén bevallom, hogy a nagybetűs „szerelem” igazából ott bontakozott ki valahol az első koncertélmény első sorában. Jó, persze, otthon is hallgattam őket, és megállapítottam, milyen cukik. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tudnak élőben. Ilyen gondolatok közepette rángattam el családom nőtagjait, mondván: bízzatok bennem, nem lesz ez rossz! Nem is volt, egyáltalán nem, sőt!

Amit ott kaptunk, hát, azt legjobb lett volna becsomagolni és zsebre tenni. Elzsákolni, hogy az ínségesebb időkben, a szürkénél is szürkébb hétköznapokon legyen miből táplálkozni.

Szavakkal nehezen megfogalmazható, hogy mi az a kapocs, amit Balázs kialakít a hallgatóságával. Olyan, mintha egyfajta varázslat lenne. Odamész, lényegtelen, hol ülsz vagy állsz, mert a végére úgyis megszáll a bugi szelleme, és azon kapod magad, hogy ha akarod, ha nem, mégis jár a lábad. Bármilyen vacakul is voltál előtte, de eltelik tíz perc, és már kutyabajod. Nézed, ahogy Szabó Balázs ott fent, a világot jelentő deszkákon egyre csak muzsikál és énekel és mosolyog és mesél, és néha, mintha kicsit nem is itt lenne, annyira átlényegül a saját zenéjébe. És ilyenkor te is elhiszed egy kicsit, hogy amúgy szép az élet.

Tényleg annyi szeretet lakozik ebben a nem is olyan apró teremtésben! Valami hihetetlen frekvencián rezeg, minden éhező lelket bátran megmentene az éhhaláltól.

Ezzel a kis összefoglalóval szeretném megköszönni neki a sok-sok pozitív energiát, amit közvetít mindenki felé. Remélem, születése napján kicsit feltölti az egyébként kiapadhatatlan forrásait.

„Nézd, mennyien vagyunk,

akik csak némán hallgatunk,

amikor mondani kéne néhány mondatot..."

De én most csak egyet mondok: Isten éltessen, kedves Balázs!

Deli Csenge

(Az idézet Szabó Balázs Bandájának Marasztaló című számából való.)

Kép forrása: Szabó Balázs bandája hivatalos Facebook-oldala (Marton Nagy Photo)