-

Kárai

Kárai Dávid: 50 édesség, amit el kell készítened (Bookline)

Rögtön lépjünk is túl az indusztriális konyha munkapultján fél fenékkel ücsörgő, kakaóscsigával a kezében spontán a távolba bámuló hipszter fotóján... és koncentráljunk a kakaós csigára. Mert az, kéremszépen: mennyei. Itt szeretném elmondani, hogy a könyvbemutatón én beszélgettem a NoSalty főszerkesztőjeként is dolgozó Kárai Ízhuszár Dáviddal, akinek lenyűgözött a tudatossága és a perfekcionizmusa. Lehet, hogy a kiadónak az agyára ment (neeeem!), de a végeredmény szempontjából mindenképpen megérte: ez a könyv egy tökéletesen megfogalmazott, urbánus gasztroéletérzés, szuper alapreceptekkel. És noha én nem vagyok egy sütiművész (inkább "érzésből" meg "ránézésre" nyomom a konyhában, vagyis: főzök), de a desszert-bakancslista koncepció eredeti, és az ötvenből van minimum egy tucat, amit ki is fogok próbálni.

Kedvenc receptem: a palacsintaaa! Mert a bemutatón Dávid azt ígérte, hogy az ő (vagyis az anyukája) receptje alapján készítem, akkor végre - most először - nem fog leragadni. És tényleg!!! Köszi!

D. Tóth Kriszta

Fűszeres Eszter: Leves minden napra (Libri)

Amennyire utáltam gyerekként a leveseket, ma már érett fejjel annyira vagyok elkötelezett rajongójuk. Nincs is jobb dolog a hideg téli estéken, mint egy csésze forrón gőzölgő, fűszeres levest dédelgetni két marékra, vagy nyáron a jól behűtött gazpachot kortyolgatni. De én még a nagymamám ’vacakleveseit’ (azaz a köménymag, meg a kaporlevest) is imádom. Az utóbbi időben azonban eléggé kifogytam az ötletekből, két-három jól bevált levesnél nem főzök többet. Hát hogyne csaptam volna le ezek után Fűszeres Eszter leveses könyvére!

A kisalakú, vékonyka könyv egész elbújik a nagy és vastag gasztrokínálatban, de érdemes felkutatni. A levesek évszakok szerint vannak csoportosítva, de külön plusz pontot ér, hogy a húsleves receptje mindenek előtt és fölött áll, előfutárként. Hát persze, hiszen a húsleves az élet alfája és omegája, ez az a nedű, ami összetartja a családot és meggyógyítja a búskomor lelkeket.

Az egyes recepteket rövid bevezetők, anekdoták kísérik, és szerencsére stílusban elkerülik a gasztroirodalmak nagy taposóaknáit, a modorosságot és a negédeskedést. Bár van egy-két érdekesebb párosítás, mint például a sóskás lencseleves –már látom is a gyerekeim eltorzult fejét, amikor eléjük teszem, a legtöbbjüknél alig várom, hogy végre szezonjuk legyen. Ilyen a nyári céklaleves tormás tejszínhabbal –szín- és ízorgia a köbön!

Kedvenc receptem: barnasörleves (Mégis, mennyire király lehet egy olyan lé, amibe a remek söci mellett kolozsvári szalonna, fokhagyma és csili, a tetejére pedig cheddar kerül? Ide vele!)

Fiala Borcsa

fördős Zé a konyhában

Fördős Zé a konyhában (Lunchbox kiadó)

Fördős Zé könyvét egészen véletlenül az indiai konyha egyik remekénél, a vajas csirkénél nyitottam ki. Ha valaki még nem tudná, betegesen rajongok az indiai konyháért, többször eszem indiait, mint bármi mást, ez azt jelenti, hogy egy héten legalább ötször. Úgyhogy lehet mondani, hogy Zé, megvettél kilóra, és véletlenek tuti nincsenek. Az egész kötet könnyen érthető, kezdők és laikusok számára is felfogható és megfőzhető. Korábban is készítettem már a szemtelenül jóképű fiatal szakács receptjeiből. Például nyáron az ajvárt próbáltam ki. Mondjuk úgy könnyű, hogy éppen vidéki látogatásom alkalmára időzítettem az ajvár-készítést, és otthon csak kiléptem a konyhakertbe, volt minden hozzávaló. Hát mondanom sem kell, hogy brutáljól sikerült. Szóval nekem bejön ez az egész Fördős Zé ügy, és kész.

Kedvenc receptem: Még kérdezitek? Ugye, nem? Meg is főzzük a vajas csirkét Mujahid barátommal év elején az Egyszemélyes konyhában...

Szentesi Éva

Váncsa

Váncsa István: Lakoma (Libri)

Kivételes gasztro- és kultúrtörténeti utazásban vehetsz részt, ha megkaparintod ezt a remek könyvet. Sokéves szenvedélyes kutatómunka áll mögötte. A recepteket biztosan kipróbálta a szerző, a legszebb bolognai emlékeim (nem az itthon kapható, ennek nevezett menzakaja, hanem az a három alkalom, amikor a nemzetközi gyerekkönyvkiállításon voltam Bolognában) keltek életre a recepteket olvasva. Iszonyú nehéz volt választani közülük, pláne olyat, ami a mostani diétás étrendembe is beilleszthető, de én már most eltökéltem, hogy jövő nyáron megajándékozom magam egy remek… na, de inkább idemásolom.

Szóval, a kedvenc receptem: Vodkás görögdinnye-carpaccio (Carpaccio di anguria alla vodka)

Tetszés szerinti mennyiségű görögdinnye, málna, erdei szeder, mentalevelek, porcukor vodka.

A dinnyét a lehető legvékonyabbra szeleteljük, magjait eltávolítjuk. A szeleteket háromszögletű lapokra vágjuk és szétosztjuk a tányérokon. Rájuk halmozzuk a málnát és a szedret, a halmokat porcukorral megszórjuk, mentalevelekkel díszítjük, végül pedig meglocsoljuk az egészet vodkával. Nem úgy, hogy minden vodkában ússzon, hanem érzéssel. Azonnal fogyasztható.

(Az egész szakácskönyvben az a legszerethetőbb, hogy ilyen instrukciókat találhatunk benne: „érzéssel”. Mert ez a legjobb a világon: érzéssel csinálni a dolgainkat.)

Both Gabi

Bernáth

Bernáth József: Így főz Bernáth József stílusosan, lezseren (Kossuth Kiadó)

Oké. Az elefánt a szobában. Az a cím... nem már! Bernáth Józsi egy remek név, jól cseng a szakmában, és a Konyhafőnök című műsornak köszönhetően már nem csak ott, hanem a nézők otthonában is. A pasi jó arc, higgadt, de mégis valahogy megközelíthetőnek tűnő profi, ráadásul (khm) meglehetősen fotogén. Szóval - elnézést drága szerkesztő kollégák, de - igazán kaphatott volna a szakácskönyve valami erősebb, jobb, izgalmasabb címet. Na, de tudom én, hogy nem ez a lényeg, hanem a belbecs, ugyebár. És hát az az igazság, hogy már az első mondatával levesz a lábamról. Hogyaszongya: "Imádok enni." Ez az én emberem! Olvasok, aztán lapozok is tovább. És tényleg. A könyv minden sorából, minden fotójából süt a hozzáértés, az alázat és a konyhaművészet rajongó szeretete. A kötet érdekes keveréke a legfontosabb alaprecepteknek (pl. csirkepörkölt, paprikás krumpli) és az izgalmasabb daraboknak (pl. csáki rostélyos). De ami az igazán világbajnok benne, hogy egyáltalán semmit sem kell méricskélni. Elég ránézni a fázisfotókra, és már tudod is, hogy miből mennyi kell az ételbe. Ötös.

Kedvenc receptem: kolbászmorzsás taco (Mert mexikóiból a családunk bármit, bármikor, bármilyen mennyiségben...)

D. Tóth Kriszta

Ökoanyu

Nagy Réka: Ökoanyu a konyhában (Nők Lapja könyvklub, Centrál könyvek)

Hű, ezt a könyvet nekem találták ki. Nem is! Ezt neked találta ki Nagy Réka, alias Ökoanyu, akinek a nevét a Nők Lapjából ismerhetitek, évek óta van egy igazán okos rovata a lapban. Ő tényleg a legjobb ember a legjobb helyen! Mélyen és átfogóan látja ezt az egész kérdést, ami a környezetvédelemmel és a környezettudatos táplálkozással kapcsolatos, ráadásul nagyon jó stílusban ír, keresetlenül, tisztán, világosan. Hatalmas tapasztalat áll mögötte, és nem csupán izgi recepteket kínál, hanem egy remek szemléletmódot, amivel a konyhában, meg az életünkben is boldogulhatunk. Szó esik benne a mikrohullámú sütő használatától kezdve a teflonbevonatokon át a stresszmentes karácsonyig, sőt, a böjtről is ír, a húsmentes hétfőkről, a háztartás alapfelszereléseiről, a beszerzési helyekről, az alapanyagokról, a méltányos kereskedelemről, a fölösleges csomagolóanyagokról, az Élelmiszerbankról, szóval a mi közös felelősségünkről. Gusztusos, szép kiállítású könyv, becses tartalommal. Tényleg a legjobbkor jött az életembe!

Kedvenc receptem: A világ legfinomabb édeskrumpli-levese. Ha elolvassátok, a könyvet is haza akarjátok vinni, de út közben mindenképp vegyetek édeskrumplit is!

Both Gabi

Szatmári Feri: Főzelékesferi - A zöldségeken innen és túl (Bookline)

A Feri egy tündér. Nem hülyéskedek, tényleg az. Mert arra csak egy tündér képes, hogy gyerekkorom minden ragaszkodó rossz emléke ellenére újra megszerettesse velem a karalábéfőzeléket. Emberek, én negyven évig abban a tudatban éltem, hogy a karalábéfőzeléket az ördög küldte a szerencsétlen, menzára befizetett kölykök nyakára, egyfajta büntetésként mindennemű, jövőben elkövetendő bűnükért! Erre jön ez a Feri és fölülírja az én jó öreg beidegződésemet. Hát, kikérem magamnak, komolyan! Na, de viccen kívül. Szatmári Főzelékes Ferit sok mindenért kedvelem. A keresetlenségéért, a humoráért, a receptjeinek egyszerűségéért és variálhatóságáért, azért, mert újrafogalmazza ezt az egész főzelékdolgot... de a leginkább talán azt bírom benne, hogy a sok-sok éves gyakrolata, a sikerblogja, az RTL Klubos menő melója ellenére olyan gyermeki lelkesedéssel örül ennek a szakácskönyvnek, mintha az első kötete lenne. Pedig már a második.

Kedvenc receptem: Korianderes-lime-os karalábéfőzelék (Koriander! Lime! Karalábé! Váááá!)

D. Tóth Kriszta

álom sütikivitelben

Sallay Fanni: Álom sütikivitelben (Kossuth Kiadó)

Van az a mondás: ha egy nő mérges rád nagyon, vonulj vissza a sarokba, és dobálj neki onnan sütiket, meg csokikat. Ez mennyire igaz! Az indiai konyha mellett én vagyok a legnagyobb grupija a süteményeknek, a csokoládéknak, a desszerteknek, a fagyiknak, a parfétortáknak, a bonbonoknak, a macaronoknak, a piskótáknak... szóval mindennek, ami édes. Na jó egy kivétellel: a medvecukrot nem bírom. Viszont nem nagyon tudok sütni, nem megy a pepecs munka, a finom összehangolás. Főzésben menő vagyok, de a sütést meghagyom a mamára. Sallay Fanni könyvét ennek ellenére szívesen lapoztam fel (napjában többször) mert sütiképeket nézegetni terápiás foglalatosság. Az Álom sütikivitelben végigrepeszt a hónapokon, januártól decemberig, és szezonnak megfelelően beosztja a finomságokat. A gyerekeknek való cake poptól, a halloweeni boszujjon át, a whoopi pie-ig minden különlegességet meglehet találni.

Azért pedig pluszpont jár, hogy a címötletet  Audrey Hepburn ötcsillagos mozija adta -  és itt hozzáteszem, hogy én sokkal szívesebben állok egy cukrászda kirakata előtt, mint a Tiffany kirakatánál...

Kedvenc receptem: naná, hogy a macaron. Mert egyáltalán nem vagyok cuki, pasztell lány, de ezért a mandulalisztes csodáért ölni tudnék...

Szentesi Éva

Mautner

Mautner Zsófia: Budapest Bites - Spicy & Sweet Hungarian Home cooking (Libri)

(Budapesti falatok - Fűszeres&édes magyar házikoszt - mondjuk, szabadfordításban)

Na jó, hát a Mautnerzsófival kapcsolatban én teljesen elfogult vagyok, vállalom. Mert én már akkor rajongtam érte csöndesen, amikor Brüsszelben ült a Magyar Állandó Képviselet kistárgyalójának asztalánál az újságírókkal szemben, a többi szakdiplomata között. Látszott, hogy ebben a lányban van még valami... Aztán mire hazajöttem Brüsszelből, már hasított a Chili&Vanília, Zsófiból menő gasztroblogger lett, azóta pedig egy igazi intézmény. Megérdemli minden percét a sikernek, mert azon túl, hogy rengeteget dolgozik érte, és igazi maximalista, megvan benne a konyhaművészet X faktora. Egyszerűen jó nézni, ahogy főz, jó hallgatni, ahogy beszél, és jó olvasni, ahogy ír róla. Most pedig (végre!) azokra is gondolt, akik a modern, de mégis tradicionális magyar konyhát, no meg az izgalmas Budapestet a külföldi barátaiknak, ismerőseiknek, kollégéáiknak, esetleg rokonaiknak is meg akarják mutatni.

Kedvenc receptem: Layered potatoes with spicy sausage. Azaz: rakottkrumpli csípős kolbásszal. Yeah!

D. Tóth Kriszta