A cikk, amit átírt a párizsi terrortámadás: 10+1 dolog, ami miatt „utáljuk" a U2-t

–

Úgyhogy szerintünk kezdjük is a végén. A legaktuálisabb ponttal. A plusz eggyel. Az utóirattal.

+1

Epilógus​: Miss Sarajevo Londonban és Párizsban

Ere​detileg csak három pont szerepelt volna a történelmi-politikai kiegészítésben. Nem így terveztük. Nagyon nem. A történet kic​sit hosszú, sok helyszínen és több időben játszódik.

A dal, a Miss Sarajevo, amit a délszláv háború talán legvéresebb, legaljasabb pusztításának áldozatairól írtak  1993-ban. (Akkor történetesen muzulmán volt az áldozatok többsége, és keresztények a gyilkosok, de ez már egy másik történet.) Ez az a szám, amelynek eredetijében Luciano Pavarotti énekel egy borzongató betétet. Először 2005 júliusában Milánóban​ adták elő a tenorsztár nélkül, a néhány nappal korábbi l​ondoni terrortámadás áldozataira emlékezve.

Most pénteken este már a következő koncertre készültünk. A ​fejemben épp ​a cikk utolsó pontja járt, amikor megjöttek az első hírek a szörnyű​ párizsi eseményekről. Akkor Ginának elküldtem egy mondatot. A mondatot, amivel Bono felvezette a Miss Sarejevót tíz éve.

Szombaton már a félelemtől megbénult Párizsban jártam az utcákat a hömpölygő tömegben. Megálltam a spontán megemlékezések résztvevői között, néztem a​ virágokat, mécseseket. A mindig nyüzsgő ​Champs-Élysées a ​bezárt üzleteivel olyan volt, mint egy játszótér fényes nappal gyerekek nélkül. Itt ért a hír, hogy a U2 – ahogy az várható volt – lemondta mindkét párizsi koncertjét, azt is,​ amire jegyem volt. Egy ír rádiónak nyilatkozva Bono szinte szó szerint ugyanazt mondta, mint Milá​nó​ban, és amit előző este a hír hallatán én is elküldtem Ginának:

„Don't become a monster in order to defeat another monster." Ne válj te is szörnyetegg​é csak azért, ​hogy legyőzz egy másik szörnyet!

​Még valamit hozzátett: Attól még, hogy a történtek miatt elhalasztot​ták a fellépést, nem hagyhatjuk, hogy a terroristák határozzák meg a programunkat. „Nem ők ​fogják alakítani ​a mi életünket."

http://youtu.be/EF1m7xGBTsI

És akkor most lássuk a többi pontot, az okokat, amiért imádjuk utálni a U2-t, ezt már Gina írta:

1. Bárhová utánuk mész​ – I will follow – Until the end of the World

Van ez a dolog ​a rajongóval.​ A világ különböző városaiba utazik koncertekre. Gyakran rövid időn belül több, különböző helyre. Költséges elfoglaltság, és a laikusok számára nehezen érthető. Miért utazik valaki több száz-, esetenként ezer kilométerre, hogy megnézze ugyanazt a koncertet? ​​Ezt a kérdést minden rajongó megkapja. A választ akkor tudod meg, amikor​ végre ott vagy, és​ hetvenezer emberrel együtt énekeled, hogy we're one, but not the same (Egyek vagyunk, de nem egyformák, One).

​2. ​Próbálsz ellenállni, de teljesen reménytelen – Every Breaking Wave

Az úgy volt, hogy szereztünk két jegyet október végére, Londonba​. Ezeket már tavaly decemberben meg kellett venni. A jegyvadászat fontos része a mókának, mivel a meghirdetés után órák alatt elmegy mind az 50 amerikai és európai koncerthelyszínre kiadott jegymennyiség; de ez egy másik sztori. A nagy napon aztán valahogy mégis varázsolódott két jegy másnapra. Mégis, mit lehet tenni? Három nappal később úgy hozta a sors, hogy véletlenül épp az O2 Aréna jegypénztáránál „kellett” találkoznom Pásztory Dórival. És mit ad isten, egy spanyol fiú megtalált egy eladó jeggyel. Tényleg nem akartam, de a következő pillanatban már meg is vettem, mielőtt észbe kaphattam volna. Valahogy. Nem voltam ura a helyzetnek. ​Tényleg az a legutálatosabb dolog ebben az egészben, hogy... ​

​3. … Függővé tesz – All I want is U(2)

Meghallgatod. Talán tetszik, de nem tudnád megfogalmazni, miért. Vagy nem tetszik, de mégsem hagy nyugton. Meghallgatod még egyszer. Aztán még egyszer, és akkor elkezd alattomosan bekúszni a fejedbe. A bőröd alá. És attól kezdve azt dúdolod. Igen, a metrón, a boltban, az edzések alatt. Basszus, még egy temetésen is, amíg észbe nem kapsz. A kocsiban is dúdolod. Illetve ott üvöltöd. Egy idő után kívülről tudod a szöveget, a keletkezésének a körülményeit, és ismered a legizgalmasabb koncertváltozatokat is. Ha meg akarod osztani a barátaiddal, 98 százalékuk – jó esetben – kiröhög. Nem véletlen, hogy azt érzed:

​4​. Elidegenít a környezetedtől – ​Far away, so close

​Nekem nagyon jó fejek a barátaim. Én pedig a szórakozásuk kimeríthetetlen tárháza vagyok, már amennyire tárház tud lenni az ember. A vendégeim és a Libertad többi edzője az edzéseken vicceskedve kérdezik, „ó, csak nem egy kis U2?”​ Meg hogy: „Három koncert??? Ugyanaz a koncert? De miért?" Hiába próbálnád finom részletek segítségével érthetővé tenni. Például amikor a harmadik koncerten elcsíptem Edge-nek azt a baráti „ez cool volt, haver!”  mosolyát Bono felé az egyik szám után; én elolvadtam tőle. Amikor idáig jutunk, már régen rajtam röhög mindenki. Persze, azért ettől függetlenül szeretnek, mint anya a hülyegyerekét. És akkor azt már el sem merem nekik mondani, hogy…

​5. … Ezek a gondolataimban turkálnak! – Sometimes you can’t make it on your own

Amikor apám haldoklott, úgy vezettem le azokat a feszültségeket, amiket nem mertem a világnak megmutatni, hogy kocsiba ültem, és elindítottam a címben szereplő számot. A második sor után potyogni kezdtek a könnyeim. Úgy, hogy akkor még nem is tudtam: ezt Bono saját apjának a haláláról írta.

Miután elmélyültem a szövegben és a zenében, rájöttem, hogy egyszerűen az én nyelvemen beszél, az én gondolataimat énekli, mielőtt kimondanám. Vagy ki merném mondani. És hát honnan, hogy veszik a bátorságot, hogy az intim belső ügyeimről nyilvánosan beszéljenek?!

Ráadásul a U2-számok​...

​6​. … Zsúfolva vannak bonyolult utalásokkal és szimbólumokkal – Mysterious Ways

Anyukám szerint a sok fura rajongásomban egy dolog közös: „nem olyan könnyű lenyelni, mint az operettet". Mit mondjak, valóban időrabló szórakozás, például azt megfejteni:

• mit jelent egy-egy kép valamelyik dalban
• mire vonatkozik egy kulturális, vallási, történelmi vagy rockzenei utalás,
• hogyan jelenik meg mindez a színpadon
• a videoklipben; és egyáltalán:
• mire gondolt a költő?

mármint Bono... természetesen.

Ami persze rajtad kívül kábé senkit nem érdekel. Ezzel együtt néha szinte frusztráló, hogy akit tátott szájjal csodálsz, miközben ellejt tőled három méterre a színpadon, az​...

​7​. ... egy igazi pojáca – The Fly

Bono tényleg gyakran irritálóan pozőrködik. Valójában egyfolytában azt teszi. Koncerten is. És ​ott van minden rendezvényen, ahol fontos emberekkel lehet találkozni, „gázos politikusok kezét rázza”, ahogy The Edge szokta mondani, amikor már nagyon unja a világmegváltást. Hát, ez minden, csak nem rock and roll, mondja erre joggal Noel Gallagher, az Oasis együttes tagja. ​

És mégis, ha egy ilyen hivatásos Che Guevara, akinek százmilliós rajongótábora van, ennyire hangosan kiabál, akkor a politikusok egy idő után kénytelenek lesznek foglalkozni azzal, amiről beszél. Az általa is szorgalmazott és finanszírozott kutatásoknak is hála, sok évtized után talán lassan végre megszülethet az első AIDS-mentes generáció, és a gyerekek egészségesen, örökölt HIV-vírus nélkül jöhetnek világra.

És, hát végül Noel Gallagher is ott csápol a koncerten, és énekel a színpadon Beatlest ezzel a pojácával.

Lehet fanyalogni, de úgy tűnik, ez az irritáló világmegváltó elszántság mégsem csak póz, mégsem teljesen hiábavaló. Ha csak felidézzük az elmúlt hét néhány fontos hírét, kiderül, hogy ez a fantaszta néha nagyon is tudja, mit akar.

Társszerzőnk, Kert Attila, hivatásos U2-fan (U2 ÉLŐ-pontszám: 16x), civilben az Euronews hírcsatorna igazgatója megtette. Ezek az ő kiegészítései:

​8. Sunday Bloody Sunday

Ez a dal egy 1972-es tragédiának állít emléket, amikor angol ejtőernyősök 13 fegyvertelen észak-ír tüntetőt lőttek le Londonderryben. (Ha valaki az '56-os mosonmagyaróvári sortűzzel találna hasonlóságot, az nem volna véletlen.) A számot 1982-ben írták, és azóta, 33 éve szinte minden koncerten eljátsszák. A koncerteken Bono akkurátusan felsorolja az áldozatok nevét. A mostani turnén, a számot egészen új felfogásban adják elő: a küzdőtéren hosszában álló négy zenész nyers, lecsupaszított hangszerelésben, pergődobbal kísérve, a BBC korabeli hírét bejátszva. Mint egy tüntetés, olyan az egész.​ Felemelő, hátborzongató.

Hír/aktuális: Nyomozók kedden őrizetbe vettek egy volt angol katonát, akit az ártatlan tüntetők elleni támadásban való részvétellel gyanúsítanak. A volt ejtőernyős az első gyan​ú​sított a 43 évvel ezelőtti ügyben.

9. Walk on

Egy 15 éves dal, amelyet az akkor már évtizede háziőrizetben lévő Aung San Suu Kyi-nek ajánlottak. A burmai (mianmari) katonai junta által szabadságától és választási győzelmétől megfosztott, idő közben Nobel-békedíjas politikus asszonyt 2001 óta éltetik és biztatják minden koncerten. A legutóbbi turnén színpadi önkéntesek Aung San Suu Kyi maszkkal az arcuk előtt tüntettek a színpadon a dal közben.

Aktuális: November 8-án fölényesen megnyerte a mianmari választásokat a Kyi vezette párt. Aung San Suu Kyi valószínűleg miniszterelnök lesz.

10. Zooropa

Az 1993-as dal az elbizonytalanodott emberről szól az egyre átláthatatlanabb világban. És biztat, jöjjünk elő a bunkerekből, a hidegháború végeztével újra egymásra lehet találni. Idén​  teljesen átértelmezték a dalt. A ​rommá bombázott ​szíriai ​Aleppo képeivel kísért October című szám​, a diktatúra-és fegyverkezésellenes Bullet the blue sky kommandósokkal és drótkerítéssel illusztrált verziója után​ Bono​ szinte han​g​szeres kísér​et​ nélkül énekli végtelenül bizonytalan európai kérdéseit... és mindig átugorja a címet, egyszer sem mondja ki, hogy Zooropa. Csak egy kérdést tesz fel a végén:​ Mit akartok? Európát nyitott szívvel, vagy egy Európát, a remény előtt lezárt határokkal?

Londonba​n a rajongók szavak helyett, válaszul csak ujjongva​ ünnep​elté​k ​a képernyőn megjelenő feliratot:

Pedig a menekültek melletti állásfoglalás egy piacról élő zenekar számára ma már egyáltalán nem kockázatmentes kiállás. Nyugaton sem, üzleti értelemben sem.

Prónay-Zakar Gina és Kert Attila

Fotók: Prónay-Zakar Gina és Kert Attila