wmnnationalgeographicmars

Újságíró vagyok, abból élek, hogy szövegeket írok napi nyolc-tíz órában a hét legalább öt napján. Ehhez szükségem van jó íráskészségre, arra, hogy tudjam használni a szövegszerkesztőt, az internetet és néhány alkalmazást. A nyelvtudás is sokat jelent, és jó, ha átlátom, melyik szöveg milyen képanyagot igényel. Gondolhatnám, hogy mindehhez nemigen van szükségem egyéb készségszintű tudásra, és ez a jövőben is így marad, mert egy újságíró fő feladata, hogy írjon.

I, robot

Hogy ez mennyire nincs így, máris a saját bőrömön tapasztalom. A munka egyáltalán nem azok között a keretek között zajlik, mint korábban. A szerkesztőség nem azt jelenti, hogy segítők garmada áll rendelkezésemre. Nincs beíró, aki elkészíti az interjú leiratát, és mivel ez az utálatos dolog igencsak időrabló és monoton, beiratkoztam egy online gépíró tanfolyamra. Egy – a jövőre valóban felkészült – zsurnaliszta jó, ha elsajátítja a fotózás és a videós tartalomkészítés fortélyait is, mert az jut előnyhöz, aki egyszemélyben minél több tudással rendelkezik, és ismeri a fentiekhez kapcsolódó netes alkalmazásokat, amikkel például maga készíthet illusztrációkat, infografikát.

A pék és a tetőfedő esete

A saját példámat csak azért írtam le, mert mindenki hajlamos arra, hogy a maga szakmájáról azt gondolja: ezen a területen nemigen van mit hozzátenni a meglévőhöz. Pedig gyakorlatilag minden szakmacsoportnak, minden egyes embernek, aki dolgozik valamit, van konkrét teendője.

Egy korszerű pékségben a kemencékből gyakorlatilag az automatizált soron kerül ki a pultra a késztermék. Ami elkészült, arról automatikus leltár készül, az ár így kerül már ki a táblákra, emberi beavatkozás nélkül. Ettől függetlenül ez nem veszi el a péktől a maga szakmaiságát. Azonban rengeteg logisztikai feladat lekerül a válláról, ezért a szakmai tudáson kívül a rendszerek kezeléséhez szükséges ismereteket is birtokolnia kell.

A tetőfedő-bádogos szakmában is igen fontos az informatikai tudás. Berlinben már úgy oktatják ezt a szakmát, hogy a drónok használata is beépül a tananyagba. A bádogos felbocsát egy drónt az utcaszintről, az lefotózza a tetőt, majd a tetőre számítógéppel rávetítik, hogy mekkora területen kell javítást végezni. Az ügyfél előtt teljesen átlátható módon készül egy kalkuláció, mindez anélkül, hogy bárkinek ki kéne másznia a tetőre.

Oké, de hogy fogjak neki? 

A kérdés jogos. Az a legfontosabb, hogy nézz szembe a saját jelenlegi tudásoddal és képességeiddel. Íme, négy kérdés, amit kiindulásként érdemes lenne föltenni magadnak:

1. Megvannak-e az alapok?

Van, akinek a digitális alapkészségei sincsenek meg, tehát ezzel kellene kezdenie. Mások az alapokkal már tisztában vannak, nekik a szakmájukhoz illeszkedő magasabb szintű digitális képzésre lenne szükségük. A jó hír: az olyan informatikai alapok – mint a gyors- és gépírás, az adatbáziskezelés, az Excel kezelése, és minden olyan, ami képessé tesz arra, hogy ne kelljen egy másik embert megkérni a segítségre – megtanulható. Magyarországon sok helyen elérhető ilyen digitális alapképzés.

2. Interdiszcipli... mi?

Nem olyan jó hír: a dedikáltan egy-egy szakmához szükséges informatikai képzések még csak most szerveződnek. Addig is van egy kifejezés, amit erre használnak, és amit érdemes megtanulni már most, mert a jövőben sokat fogjuk hallani. Ez az interdiszciplináris informatikai képzés.

3. A te szakmád elrobotosodik?

A bádogos példájából kiindulva érdemes átgondolnod, hogy mennyire van kitéve a szakmád, a munkaköröd a technológiai innovációnak. Vagyis közelít-e feléd egy robot vagy drón, amire jó, ha felkészülsz?

4. Tudsz-e rendszerben gondolkodni?

Bárki bármilyen tevékenységet végez, az valamilyen rendszerbe illeszkedik. Például úgy, hogy beszerez hozzá alapanyagokat, és azokat értékesíti. Önmagában ez a két terület – a beszerzés és az értékesítés – teljesen digitalizálódott az elmúlt időben. Gondoljatok a webshopokra, az internetes adatbázisokra, az elektronikus fizetésre... szóval lehet azt mondani, hogy „ez az egész engem nem érint”, pedig a valóságban dehogynem. Mindenkit érint. Ezek az újítások csökkentik a költségeket, és egyszerűsítik a folyamatokat. Vagyis az életünket.

Robotokkal, drónokkal, mesterséges intelligenciával riogatni, a múltat üzletszerűen visszasírni kétségkívül könnyebb, mint beleállni az újításba, és szembenézni a saját hiányosságaimmal. Ha csak felszínesen és általánosságban beszélünk erről, akkor természetes, hogy az ember elbizonytalanodik, befeszül. Ehelyett inkább azt javaslom (magamnak legalább annyira, mint nektek), hogy a fönti kérdéssort szálazzuk szét, és folytassuk...

Kinek milyen szakmához, pontosan milyen tudásra kell szert tennie ahhoz, hogy élni, érvényesülni tudjon a következő évtizedekben? Mit kell tennie ezért egy újságírónak, egy tanárnak, egy orvosnak, egy kétkezi munkásnak? Mit tud önmaga, autodidakta módon elsajátítani, és mihez kell szakértő segítség, továbbképzés? Beszéljünk ezekről, mert tényleg fontos.

Kárpáti judit