A lányom tavasszal lesz 14 éves. Körülbelül négy éve pörgünk hol kisebb, hol nagyobb lendülettel a kamaszlány testképének elégedetlenkedő viharzása körül. Hol zokogva méricskéli a derekát, amiért nem elég vékony (pedig dehogynem), hol a fenekét vizslatja kétségbeesve a tükör előtt, amiért túl nagy (nem az). Hiába győzködöm, hiába beszélek a lelkére, készítek róla szép fényképeket, sorolok fel észérveket, bizonyítom be neki számokkal és statisztikákkal, hogy épp ellenkezőleg, nagyon is tökéletes így, ahogy van, nem hisz nekem. Hiszen ott van az a temérdek magazin, kép, reklám, Instagram-modell, meg isten tudja még hány manipulált fotójú nő, akik bezzeg sokkal tökéletesebbek, mint ő.

Sok időbe fog telni, amíg a bizonytalan lelkiállapotú, saját magát folyton megkérdőjelező bakfisom felnő, és egyrészt átlát a szitán, másrészt elfogadja magát olyannak, amilyen. Olyan szépnek, olyan alakúnak, olyan szélesnek, olyan soványnak, olyan magasnak.

De pontosan tudom, addig mennyire rögös lesz az út, pláne ha a külvilágból folyamatosan torz üzenetek érkeznek hozzá.

Ez viszont egy fontos üzenet

Annyira megörültem, amikor megláttam Deena Shoemaker posztját, hogy legszívesebben minden lány orra alá odadugnám, olvassa el. A szöveg az alábbi képekkel együtt jelent meg a napokban:

 

„Nem, nem a nadrágomat árulom, csak valami nagyon piszkálja a csőröm.

Az elmúlt hat évben vezetőként és tanácsadóként dolgoztam különböző helyeken kiskamasz és tinédzser lányok mellett. Számtalanszor végighallgattam már őket, amikor a legújabb diétáikról és fogyókúráikról meséltek. Voltak olyanok, akik a karjaimban zokogtak, miközben azt kérdezték, „ha soványabb lennék, akkor, ugye, nem szakított volna velem?". Segítettem olyanokon, akik kihagytak egy-egy étkezést, és csíptem nyakon olyanokat is, akik kihányták, amit előtte megettek.

Ám ahogy ma este végignéztem a ruhásszekrényemet, észrevettem, mennyire különböznek a nadrágjaim méretei. És iszonyatosan bosszant, hogy a 34-es nadrágom egészen pontosan úgy áll rajtam, mint a 40-es.

Hadd magyarázzam el, miért akaszt engem ez ki annyira. A modelleket és a színésznőket agyonphotoshoppolják, aztán ráteszik őket a női magazinok címlapjára. Mostanra azért elég széles körben ismert tény, hogy ezek a képek mekkora nagy hazugságok, és hogy az emberi test távolról sem így néz ki. Ezt könnyedén be is tudom bizonyítani a lányoknak, csak megmutatom nekik, hogy milyen a Photoshop...

De ha a női nadrágokat átméretezik 38-asról 44-re, majd azt elnevezik plus size-nak, akkor ez ellen mégis hogy a francba harcoljak? A fényképek eltorzítása egy dolog, de hogy a bánatba kellene meggyőznöm a lányokat arról, hogy a gatyájukba varrt számok is merő hazugságok? Hogyan hitessem el velük, hogy nem kell a következő hónapok során kihagyniuk minden egyes vacsorát, hiszen a nadrágméretük nem lett valóban hattal több?

Kedves ruhagyártók! Légyszi, ne mondjátok azt a lányoknak, hogy a 34-es az „ideális testméret”, és hogy az a „szépség esszenciája”, ha a 34-es méretet aztán feltornázzátok 38-asra, 42-esre vagy bármilyen számra, amihez aznap épp kedvetek szottyan!

Ami pedig titeket illet, édes, drága, gyönyörűséges lányaim, akár 32-es, akár 48-as méretűek vagytok: a szépségeteket nem a méretetek határozza meg. Hanem az életetek. A ruhákba belevarrt számok a divatvilág pillanatnyi ízlésétől függenek, és rendkívül gyorsan változnak.

Ne higgyétek, hogy a társadalmi elvárások határozzák meg, hogy kik vagytok, és milyennek kell lennetek!

Szépek vagytok és szerethetők. Pont úgy, pont olyannak, amilyenek vagytok.”

 Deena Shoemaker eredeti Facebook-posztját ITT olvashatod.