1. Megríkattad... sokszor

Sírt, amikor megtudta, hogy megfogantál. Sírt, amíg megszült téged. Sírt, amikor először a karjában tartott. Sírt, amikor megörvendeztetted. Sírt, amikor féltett téged. Sírt, amikor aggódott érted. Sír, mert annyira nagyon mélyen érez téged. Érzi a fájdalmadat, a boldogságodat akkor is, ha nem tudsz róla.

2. Megette volna azt az utolsó darab sütit

De amikor látta, hogy nézel a tányérra azokkal az óriási szemeiddel, és közben megnyalod a szád szélét, nem volt képes megenni. Mert tudta, hogy sokkal boldogabb lesz attól, ha neked szerez örömet, mintha ő maga lakott volna jól.

3. Fájt neki...

...amikor meghúztad a haját. Fájt neki, amikor belekapaszkodtál azokkal az éles körmöcskéiddel, amelyeket lehetetlen volt rendesen levágni. Fájt neki, amikor szoptatás közben megharaptad a mellbimbóját. Előfordult, hogy sajogtak a bordái, amikor a hasában voltál, és megrúgtad őket. Kilenc hónapig nyújtottad ahasán a bőrt. Születésedkor a teste gyötrelmes összehúzódásokkal készült arra, hogy a világra jöjj.

4. Mindig féltett

Attól a pillanattól fogva, hogy megfogantál, a világon mindent megtett azért, hogy védelmezzen. Ő lett a te „anyamedvéd. Ő volt az a nő, aki legszívesebben felordított volna, hogy neee!, amikor a szomszéd nagylány megkérte, hadd fogjon meg téged, mert meg volt győződve róla, hogy senki nem képes téged olyan biztonságosan tartani, mint ő. Aztán persze átadott, de alig mert odanézni. A szíve kihagyott egy ütemet, amikor megtetted az első önálló lépésedet. Éjjel ébren megvárta, amíg biztonságban hazaérsz. Hajnalban pedig fölkelt veled, hogy iskolába vigyen. Minden egyes beütött lábujjat megpuszilgatta, minden rossz álmodat elűzte, mindig csillapította a lázadat. Éjszaka is. Minden pillanatban ott volt, és vigyázott rád.

5. Tudja jól, hogy nem tökéletes

Ő saját maga legnagyobb kritikusa. Tisztában van minden hibájával, és gyakran gyűlöli magát miattuk. Ha pedig rólad van szó, na, akkor ő a legszigorúbb saját magával. Tökéletes anyukád szeretett volna lenni, semmit nem akart elrontani –, de mivel ő is ember, hát persze hogy hibázott. Valószínűleg azóta is próbál megbocsátani magának a hibái miatt... Teljes szívével azt kívánja, bárcsak visszafordíthatná az időt, hogy néhány dolgot másképp csináljon. De nem képes rá, úgyhogy légy vele kedves és elnéző. Tudd, hogy mindent megtett, ami tőle telt.

6. Titokban figyelte, ahogy alszol

Voltak éjszakák, amikor hajnali háromkor azért imádkozott, hogy aludj már el. Alig bírta nyitva tartani a szemét, ahogy énekelt neked. Rád nézett, és úgy könyörgött: „légyszi, légyszi aludj már el!” És akkor, amikor végre elaludtál, melléd dőlt, és egy pillanatra minden fáradtsága elszállt. Amikor nézte az arcod, olyan szeretetet érzett a sajgó karja és a fájó szeme ellenére, amiről nem is volt azelőtt tudomása.

7. Sokkal tovább hordozott, mint kilenc hónap

Szükséged volt rá. Ezért megtette. Megtanulta, hogyan tartson a karjában, amíg takarít, amíg eszik, még akkor is tartott, amikor aludt, mert volt, hogy csak így tudott pihenni. Igen, a karja elfáradt, a háta megfájdult, de akkor is hordozott, mert szerettél volna a közelében lenni. Átölelt, szeretett, csókolgatott, játszott veled. Biztonságban érezted magad a karjaiban, boldog voltál, amikor átölelt, tudtad, hogy szeretnek. Így aztán annyiszor ölelt át, ahányszor és amilyen hosszan csak szeretted volna.

8. Amikor te sírtál, az ő szíve összetört

Nem volt hang, ami annyira elszomorította volna, mint a zokogásodé. Nem volt látvány, ami annyira szörnyű lett volna, mint az arcodon patakzó könnyek látványa. Mindent megtett azért, hogy megvigasztaljon, és amikor nem sikerült neki, a szíve egymillió apró darabkára tört össze.

9. Te voltál az első helyen

Nem evett, nem zuhanyozott, nem aludt. A te szükségleteidet a sajátjai elé helyezte. Volt, hogy egész nap veled törődött, és a nap végén már nem maradt magára energiája. De olyan sokat jelentettél neki, hogy másnap felkelt, és elölről kezdte az egészet. 

10. Újra megtenné. Az egészet

Anyának lenn a világ egyik legkeményebb munkája, olyan, ami sokszor az ember határait feszegeti. Sírsz, fájsz, elbuksz, dolgozol és tanulsz. De közben annyi örömöt, és annyi szeretetet érzel, amennyiről azt hitted, a szíved el sem bírja. Minden fájdalom, bánat, éjszakázás, korai kelés ellenére, amit anyukádnak okoztál, újra megtenné érted az egészet, mert mindent megérsz neki. Szóval... amikor legközelebb találkozol vele, mondd el neki, mennyire szereted. Mert soha nem tudja elégszer hallani.

Natasha Craig írása eredetileg a Confessions of a Teenage Bride blogon jelent meg.  

Kép: iStock by Getty Images