Nem tagadom, a divattervezők, ha nem is a legvékonyabbakra, de – mondjuk úgy – az arányosan karcsú testalkatúakra álmodják meg a kreációikat. Ez elsősorban szakmai szempontok miatt van így. Nem kitolásból, és nem is azért, mert figyelmen kívül hagynák, hogy sokan vannak, akik más testalkatúak. Ugyanis az a helyzet, hogy az újonnan kitalált formák az úgynevezett arányosan formált, vagyis a proporcionált alakon élnek és mutatkoznak meg ahhoz hűen, ahogyan a tervező azokat elképzelte, mivel így érvényesül legjobban a vonalvezetés.

Két fontos dolog van ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy az arányosan karcsú nem egyenlő az egyik-másik divatbemutatón látható extrém módon sovány lányokkal. Ezek a lányok általában siralmas állapotban vannak. Alkalmazásuk még azzal sem magyarázható, hogy a ruhák jól mutatnak rajtuk. Mert ez nem igaz. Szomorú, de sajnos sok helyen így van: a divatshow-kon csak centik vannak, egyének nincsenek. A divatheteken a stylistok kiosztják a modellekre a darabokat, ők felkapják, kimennek a kifutóra, bemutatják azokat, ahogy éppen sikerül... és vége. Jöhet a következő cég kollekciója ugyanarra a színpadra.

(Zárójelben jegyzem meg: én mindig gondot fordítottam arra, hogy a megfelelő lányokra kerüljenek a megfelelő ruhák, és alkatilag is színessé tettem a mezőnyt. Mert minden test más.)

A másik, hogy minden formának vannak nagyobb méretben és elcsúsztatott arányokban is megfeleltethető megoldásai, amelyekkel aztán az üzletekben a vásárló is találkozik. Persze az is igaz, hogy nem mindig sikerül mindent eltalálni, és bizony a tévedések nem egyszer okoznak csalódottságot a vevőnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy alsó-, közép- vagy felső kategóriás márkákról beszélünk. A különbség szerintem leginkább alapanyagban, kivitelben, a szabásminták bonyolultságában és – ebből adódóan legtöbbször – a ruhák sikkességében, átgondoltságában, illetve adott esetben a tartósságában keresendő. Mindez megmutatkozik az egyes ruhadarabok árában is.

Amikor egy divattervező arra vállalkozik, hogy előáll néhány tanáccsal azok számára, akik nem tartoznak a legkarcsúbbak és legtehetősebbek közé, könnyen csapdába eshet. Ezért van az, hogy legtöbben kerülik a témát...
Pedig ahány ember, annyiféle ideál, és annyiféle szép létezik. Mindenkinek mást jelent a soványság is meg a kövérség is. Van, akinek ez tetszik, van, akinek az. Ettől kerek a világ. 

Ebből kiindulva nem az a célom, hogy megmondjam, mit tesznek rosszul. Hanem az, hogy néhány praktikus szaktanáccsal segítsek az öltözködésben. És persze mindenki annyit szível meg belőle, amennyit gondol.

1. lépés: Őszinte testanalízis:

– Milyen hosszú a nyakam, elválik-e az arcom szélességétől? Vagy azzal egyben van? Van-e tokám?

– Mi az, ami széles a felsőtestemen? A hátam a két karom között? Vagy a mellem? Milyen a melleim elhelyezkedése, magassága?

– Közvetlenül a mellem alatt keskenyedik-e a testem? Vagy rögtön előredomborodik a has felső része?

– Van-e hasam? Elsősorban előre terebélyesedik-e, mint a várandósoknak? Vagy inkább oldalirányba?

– A csípőm széles-e? Vagy inkább fiús a felsőtestemhez képest?

 A fenekem erőteljesen hátrafelé domborodik-e? Vagy inkább oldalra szélesedik?

– Mennyire erősek a lábaim? Összeérnek a nadrágban a combjaim?

2. lépés: Lássuk, mi van a szekrényben, és abból mi az, ami kevésbé előnyös:

 Ha nem hosszú a nyak, illetve nem vékonyabb jelentősen, mint az állkapocs, akkor a garbó és a kulcscsontra rásimuló kerek kivágású felső előnytelen lehet. Ugyancsak érdemes lemondani a csónaknyakról és az aszimmetrikus megoldásokról. Ezek helyett optikailag előnyösebb a hosszított V-alakú és a mélyített ovális kivágás. Illetve a hátrafelé meghosszabbított nyakkivágás.

– Ha a hát széles, a válltöméseket, bármilyen kicsi is, jobb elkerülni. Ha a mell nagyobb, akkor óvatosan, nem túl nagy válltöméssel lehet próbálkozni, de az semmiképpen se lógjon a felkarra, mert tovább szélesíti a vállat.

– Általában igaz, hogy a keresztben „elvágott” ruhadarabok kevésbé előnyösek. A hosszanti szabásvonalakból építkező ruhák majdnem mindenkin jobban mutatnak. 

– A ruhák karcsúsítását mindig érdemes a test legvékonyabb pontján elvégeztetni. Ha valami szűk, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember vékonyabbnak tűnik benne.

– A szoknyák esetében javaslom, hogy lefelé a legszélesebb ponttól vagy bővüljenek erőteljesen, ezáltal keskenyítve a test legerősebb pontját, vagy szűküljenek erőteljesen, amennyiben nem oldalirányba szélesedik a csípő.

– Én nem kedvelem a csípőnadrágot. Szerintem ugyanis egy test nem fog kisebbnek tűnni attól, hogy valamibe nem, illetve csak félig fér bele.

– Akiknek erősebb vádlijuk van, inkább kerüljék a vádliközépig érő, vaskos csizmákat.

– A most nagyon divatos köpenyszerű és oversize ruhákat a soványabb nőkre találták ki. Ez van, de ettől persze még kényelmesek lehetnek.

3. lépés: És lássuk, mi az, amit érdemes megtartani:

– Ha valaki nem tartja magát elég vékonynak, akkor érdemes ellensúlyozni ezt egy mély dekoltázzsal. Egyéni belátástól és merészségtől függ, kinek meddig szaladhat a ruhája elején a szabászollója.

– Én abban hiszek, hogy a klasszikus a legjobb. Például egy egybeszabott ruha kis kabátkával – nem begombolva, illetve egy tunika bővebb, értsd: a lábnál egy-két centivel bővebb nadrágszárral, és nem betűrt derekú, tehát kívül hordott felsőkkel.

– Sokféle alakon jól mutatnak a különleges megoldású, áthajtogatott, drapériaszerűen leomló vagy bővebb, akár denevérujjú pólók, blúzok, amelyek viselhetők kívül elhelyezett, csípőre leejtett övvel is.

– Amennyire lehetséges, részesítsék előnyben a magasabb sarkú cipőket, de válasszanak testesebb sarkú fazont. 

– Tévhit, hogy a keresztben csíkos és mintás mindenképpen erősít, az sem számít, hogy a csíkok szélessége milyen, illetve, hogy a minták nagysága mekkora. A lényeg, hogy ne a teljes szett legyen egy komplett virágmező vagy színes vonalkód, hanem csak egy-egy részlet, illetve egy-egy ruhadarab. Egyszínű ruhához például igencsak illik egy színben elütő vagy  éppen harmonizáló mintás kabátka. 

– Általában érvényes, hogy ha egy színből nagy mennyiséget látunk egyszerre, az nagyobb darabnak mutathatja a viselőjét, mint amekkora.

– Próbálgassák a szoknya hosszát. Érdemes megkeresni a két láb sziluettjében azt a pontot, amely a szoknya aljával keresztbe vágva előnyösen mutatja a láb formáját. 

– Legyenek bátrak, vegyék elő a farmer- vagy bőrdzsekiket! Lehet alatta hosszú, akár fehér ing is, hosszan nyitva hagyva. Kerülhet alá egy feszes body, mert a réteges öltözékek sem erősítenek, csak akkor, ha sok slampos ruhadarab kerül egymásra.

– Érdemes gondot fordítani a kiegészítőkre és a kellékekre, a sok színes bizsu, hosszú nyaklánc, gyöngysor általában megosztja az egybefüggő felületet, és ezáltal karcsúbbá tesz.

– A nagyméretű sálakkal óvatosan bánjanak. Van, akinek jól állnak, de sokaknak előnyösebbek a mintás kendők és a könnyebb anyagból készített nyakravalók.

Végül pedig a legfontosabb: ne hagyják magukat frusztrálni a testük miatt! Az, hogy önök saját magukat nem tartják elég vékonynak, nem jelenti azt, hogy másnak nem pont így jók. Persze örülök, ha a tanácsaimat megfogadják, mert gyakorlatból tudom, hogy nem létezik olyan alkat, amit ne lehetne csinossá tenni. Gyakorlat, szem, érzék és bátorság kell hozzá, hogy leszámoljunk a tabukkal. És ne felejtsék el: nem a soványság a legfontosabb dolog a világon!

Náray Tamás